Bocsánat, most látom,

Bocsánat, most látom,

hogy itt valami szörnyű könyvről volt szó. Én csak annyit olvastam el belőle, hogy „Isten félelmében”, és erre írtam teológiai fejtegetésemet. Természetesen a legnagyobb disznóságnak tartom a gyerekek akár lelki, akár testi kínzását. Ez a bűncselekmény SEMMIVEL nem menthető, a Bibliával a legkevésbé. Egyébként botcsinálta teológusként még hadd jegyezzem meg, hogy a Tízparancsolat eredetileg nem az emberiség egyetemes etikai útmutatójának, hanem az Egyiptomból menekülő és a sivatagban vándorló zsidó népnek adatott és az akkor és ott felmerülő problémákban nekik adott segítséget. Természetesen alapvetően ma is megfontolandó az egész szellemisége, de minden kornak újra kell fogalmaznia konkrét etikai „parancsolatait”. Pl. a „Ne paráználkod!” parancs idején többnejűség volt érvényben, és ez ellen egyáltalán nem szólt ez a parancs. Tehát ma sem baj, ha egy férfinak több felesége van? Vagy például a „Ne ölj!” parancsolattal a - nagyon helyesen feltett - mit ne? kérdés mellett fel lehet tenni ilyeneket is: egy ámokfutó megfékezése, az eutanázia, a terrorizmus, vagy az éhező világról való tudomást-nem-vétel, környezetvédelem stb. Szóval a kérdés sokkal bonyolultabb. (Közhely, de igaz, hogy mindig, minden háborúban voltak/vannak egyházak, akik megáldják a fegyvereket...) Somhegyi Jutka

Eredeti tartalom és hozzászólások: