AntalVali.com

Nagyon köszönöm a biztató sorokat, sajnos nekem volt olyan bibim is, ami miatt én ragaszkodtam a dokihoz, nem bántam meg, nagyon kedves orvosnőhöz járok. Még nem jöttem le a szerről, de alakulok lassan és bizotan. A gyerkőcöket én is lepasszolom, főleg most, hogy itt a nyári szünet. Sokat vannak a nagymamájuknál, van, hogy csak éjjere, de már az is jó. Nekem a férjem sokat segít, hagy aludni, este is akkor bújok ágyba mikor úgy érezem lövik a pizsit, (ált a gyerekek is jönnek velem) szóval támogat rendesen. Néha rám is rámtör a sírás, de megbeszéltük, hogy ez spontán oldás, nincs vele gond, sőt jó, hogy előjött oldódik a feszültség. Van homeos bogyómim, meg haromonizáló teakeverékem, a gyógyszer mellé, meg egy csomó jószándékú barátunk, akik segítenek az unalmas hétköznapokat megszínesíteni, a masszőr bartánőm pl. minden héten elhív egy ingyen dögönyözésre, én is megmasszírozom cserébe, s közben egymás lelkét ápoljuk. Mert nemcsak az izmok lazulnak, hanem a lelkünk is. Az a szerencsém, hogy egy csomó alternatívát tudok a probléma megoldására. Most egy olyan könyvet olvasok ami kifejezetten lélekápolással foglalkozik és vannak benne szép történetek arról, ki hogyan gyógyult ki a -bármilyen- betegségéből. Köszönöm, hogy írtál és megosztottad velünk-velem a Te esetedet! Bátor tett volt, nem mindenki meri ezt felvállalni! Lenóka