AntalVali.com

Móra Ferenc Zengő ábécéje a mai iskolások dédapáinak, ükanyáinak könnyítette meg a betűolvasás nehéz mesterségét. Az sem új gondolat, hogy egy-egy sorát továbbgondolva, boncolgatva akár egész könyvet lehet belőle növeszteni. A nagy mesemondó nevét őrző kiadónak egy ilyen kötete számos kiadásban közkézen forgott az utóbbi évtizedekben. De most zendül meg először a teljes ábécé. A dallam, a zene, az éneklés megkönnyíti a versek befogadását, átsegíti az akadozó olvasót a nyelvtörő szavak buktatóin. Így aztán még könnyebben teljesül Móra Ferenc eredeti szándéka, aki úgy akart segíteni a betűkkel, szavakkal birkózó emberpalántákon, hogy minél több örömük teljék ebben. Bölcsen tudta, hogy gyorsabb és eredményesebb is így a tanulás. Persze nem csupán a nyelv tornáját segítheti ez a könyv. A Zengő ábécé egy immár száz esztendős, a természethez közelebbi életformát őriz, és ennek szellemében terebélyesedtek most új versekké Móra sorai. Sok ismeretlen szóval és fogalommal is találkozhat itt az olvasó. Ezek megértését segítik a képek, amelyek élethűen adják vissza ennek a színpompás világnak a részletszépségeit. És ha olykor még a szülőnek is szótárt kell kézbe vennie, az sem baj. Nyelvünk, műveltségünk kincstáráról van szó. Jó, ha minél többet megőrzünk belőle – amíg lehet.     

Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengős csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.

Itt meg is hallgathatod.