AntalVali.com

Lenóka, én viszont az ilyen kijelentésektől jövök ki a sodromból! Ráfogtok a szoptatásra minden vélt, és valós problémát egyaránt. 28 évvel ezelőtt szültem a lányomat, időre l900 grammal. Akkor bevett gyakorlat volt, hogy a koraszülött osztályon nem engedtek a közelébe, míg el nem ért egy bizonyos súlyt, tehát szoptatni sem engedték. 1 hónapig nem szoptathattam, nem foghattam a kezembe, nem mehettem a közelébe sem, az utcáról a csukott ablakon keresztül felemelték kb. 10 másodpercre 1 héten kétszer. A mai napig nem vagyok benne biztos hogy a saját gyerekeinket mutatták, vagy mindenkinek ugyanazt a babát, mert alig láttunk belőlük valamit. Egyenes következmény volt, hogy a babák nem tanultak meg szopni, vagy nem akartak az egy vagy több hónapos cumisüvegezés után. Ellenben fejtek minket, nem akárhogy!!! Életem legmaradandóbb lelki sérüléseit szereztem ott! A legaljasabb körülmények közt tartott állatokat különbül fejték mint minket! Ennek következménye lett a műtét, ahol többek közt a szétroncsolt tejmirigyeket eltávolították. 12 évvel később szültem a fiamat, ismét nem szoptattam, mert nem volt mivel. Viszont, sem pszihésen, sem emócionálisan nem sérültek a gyerekeim! Kamasz korukban sem volt velük még annyi problémám sem, mint a körülöttünk lévő szülőknek, akik szoptatták a gyereküket. A mai napig nagyon nagyon jó a viszonyom a gyerekeimmel, és biztos vagyok benne, hogy nem a szoptatás vagy annak hiánya a döntő ebben a kérdésben. Leginkább az, hogy mennyit törődünk, figyelünk a gyerekeinkre magunkon keresztül milyen modellt állítunk eléjük! Nagyon sajnálom, hogy kimaradt az életünkből a szoptatás, de elkeserítőnek tartom, sokkolni ilyen dolgokkal azokat az anyukákat, akik valamilyen oknál fogva erre képtelenek. Biztos vagyok benne, hogy ezzel csak rontunk a helyzeten, nem is kicsit.