AntalVali.com

Sziasztok, én teljesen másban látom a gyermek-anya kötődés kialakulását,mintsem a táplálás módjában.Nekem is jutott szopizó és nem szopizó gyermek egyaránt, de hál Istennek mindkét gyermekemmel rendkívül erős,szeretetteljes a kapcsolatom.Amiben én hiszek az az,hogy ameddig csak lehet és megtehetjük ne adjuk bölcsibe,oviba a gyermeket.Régen a férfi volt a családfenntartó,a nő nevelte a gyermekeket.Ez csak a modern kor "vívmánya" az óvoda,mert a nőknek is munkába kell állniuk.Véleményem szerint két-három éves gyermeknek még az édesanyja mellet van a helye.Én megtehetem,hogy itthon tartom Ricsikét,mert fél éves a második gyermekem.Sokan furcsállanak engem e miatt,hogy kell a közösség a gyermeknek, én meg azt mondom,hogy egész hátra lévő életében mást sem fog csinálni,mint közösségbe járni és alkalmazkodni másokhoz(iskola,munkahely).Én szeretném nevelni a gyermekemet,ne az óvónő tegye azt.Nem mondom nagyon nehéz két picurkával egyszerre,de szerintem ezekben az években erősödik igazán a kettőnk kapcsolata.Már most keresem a lehetőségeket,hogy milyen itthonról végezhető munkát tudok majd végezni,hogy Lencsikének is megadhassam azt,hogy itthon maradhasson ameddig csak lehet és anyagilag is bírjuk. A szoptatáshoz még annyit szeretnék hozzáfűzni,hogy akinek ennyire lelki teher,hogy nem megy a szoptatás,az próbálja ki az sns-t-Ezzel a készülékkel a tápot szopiztatva tudja oda adni a babának,nem kell cumisüveget használnia.Hátha a tejci is jobban beindul tőle. Beus