Én háromszor szültem ugyan abban a kórházban, ugyan annál a szülésznőnél. Imádom, nagyon kedves volt velem, mindent megtett. A harmadik gyermekemnél annyira beindult a szülés, hogy a kocsiból négykézláb szálltam ki. A szülésznő lejött a lifttel a 9. emeletről (ott van a szülőszoba) és a férjemmel ketten vonszoltak fel a szülőszobára. Így utólag elég mókás látvány lehettem. Mindhárom szülésnek úgy indultunk neki, hogy a téraránytalanság miatt (150 cm vagyok) lehet hogy nem fér ki a gyerek ezért meg kell császározni. A vajúdás alatt végig rajtam volt a monitor, követték a gyerek szívhangját, ha baj van visznek a műtőbe. A középső 12 órán át próbálkozott bejutni a kályhacső alakú szülőcsatornába mire végre sikerült neki. A szülésznő végig velem volt, ő vizsgált meg, kb óránként egyszer, tartotta bennem a lelket. Az ügyeletes orvost kétszer láttam, egyszer a felvételnél egyszer pedig amikor közölte velem, hogy van fél órám, különben megyünk a műtőbe, mert már a gyerek is fáradt. 15 perc alatt megszületett. Hüvelyi úton, fájdalomcsillapító nélkül. 3 óra múlva szaladtam a folyosón.
A következő 3 napot egy mongol sátorban is kibírja az ember. Bár az ellátás lehet, hogy ott jobb, mint egy fővárosi kórházban. De mindegy is mert a lényeg, hogy a gyerek egészségesen kint volt a pocakomból.
Ha az embernek valami baja van elvárja, hogy a legmodernebb CT ultrahang. stb kütyükkel vizsgálják és mondják meg mi a baja. Szerintem a születendő gyermek is megérdemli azt a szívmonitort a vajúdás alatt.
korházi szülés