AntalVali.com

Sziasztok!

Sokan említettétek, hogy igen komoly következményei lehetnek a bogyó szedésnek. Linkeket ezzel kapcsolatban küldtetek, ahol utána lehet ezeknek nézni (még nem olvastam el őket).

Én most a saját példámat szeretném megosztani veletek, sajnos nekem egy elég súlyos következménye volt a tabletta szedésnek. 21 éves voltam amikor elkezdtem szedni a bogyót egy komoly kapcsolat miatt, ennek aztán vége lett pár év után, de én még 1,5 évig nem hagytam abba hiúsági okok miatt. Bogyó szedés előtt igen csúnya, miteszeres és pattanásos volt a bőröm, így féltem ha abbahagyom megint a serdülőkori dolgok várnak rám. Aztán csak rászántam magam arra, hogy 3-4 év szedés után leálljak vele. Az első két menszeszem úgy nagyjából időben meg is jött, viszont az első 1-2 napom annyira levertnek éreztem magam, hogy nem tudtam felkelni az ágyból. A harmadik menszeszem sajnos nem jött meg. Egyik nap annyira fájt a baloldalam, hogy bekerültem a kórházba és kiderült, hogy a bal petefészkemben volt egy ciszta, ami lehúzta azt, megcsavarodott a petevezető és ennek következtében elhalt a petefészkem, ki kellett venni a bal petevezetővel együtt. A cisztára utólag jel annyi volt, hogy 2 hét alatt híztam 4 kilót hasra (52-53 kilóról 57-re), ami nagyon sok, ahhoz viszonyítva, hogy folyamatosan sportoltam, és nem vagyok hízékony fajta, + általában ha mégis jön a kiló rám először fenékre teszi :). Később utána olvastam, hogy a tabi szedés után megnőhet a ciszták kialakulásának az esélye (persze erről az orvosok nem szólnak, mivel igen nagy pénzek vannak a gyógyszeriparban, mellesleg ezért is írják fel a dokik a bogyót ciszták esetén).

Az igazi kálvária és harc az orvosokkal csak a műtét után következett. Pszichésen ami történt, mindössze 24 és fél évesen, gyerek nélkül mondhatom eléggé megviselt. Lényeg, hogy elkezdtem parázni, hogy ciszták bármikor kialakulhatnak és mi lesz ha a másik petefészkemben is lesz ciszta, és az esély, ami ugyan nagyon-nagyon csekély, de megint meg lesz újra a bajra, és akár soha nem lehet majd gyerekem (és egyáltalán hogyan is kellhetnék bárkinek, ha nem lehet gyerekem?)... hát ehhez hasonló dolgok jártak a fejemben. A műtét után pár hónappal láss "csodát" megint lett is egy szép nagy cisztám. És ekkor kezdődött az orvostól-orvoshoz való járkálás.

Mivel nem tudtak igaziból velem és cisztámmal mit csinálni, azaz nem volt egy "csodaszer" amit felírhattak volna, ezért többségük türelmetlen, kioktató és bunkó módon viselkedett velem. Arról nem is beszélve, hogy újra a fogamzásgátló szedését javasolták, hogy megvédjék a még megmaradt petefészkemet, hogy később biztosan lehessen gyerekem, no meg azt súlykolták belém, hogy én genetikailag ilyen vagyok (soha senkinek nem volt cisztája a családunkban). Ezekre az okos tanácsokra befogtam a fülem és nem hittem nekik, mentem tovább. Természetesen nem akartam újra bogyót szedni, nem akartam a cseverből-vederbe esést, így mentem a "tanulatlan", de józan paraszti eszem és megérzéseim után. Úgy döntöttem, hogy hagyom az orvosokat és keresek valamilyen alternatív természetes módszert (megfelelő ételek, gyógytea, torna (aviva), lehető legtisztább táplálék kiegészítők: vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek ;), homeopátiás bogyók ).

Szerencsémre igen hamar sikerült egy kineziológushoz eljutnom, aki mind fizikálisan, mind pszichésen segített megoldani a problémát. Nélküle nem ment volna. Mindez 1 évvel ezelőtt történt. A kineziológus után 1 hónappal a menszeszem megjött időben és azóta rendszeres, nincsenek fájdalmaim, vagy csak nagyon minimálisak (a "betegség" során, amikor meg volt, 1 napig csak az ágyban feküdtem). Ezek után soha-soha többet nem akarok fogamzásgátlót szedni! Meg vagyok győződve róla, hogy nagymértékben köze volt a történtekhez!!!

Ha újra lesz egy komoly pasim biztosan keresni fogok valamilyen alternatív módszert a védekezésre. És azt is alátudom támasztani, hogy a szervezet jelzi mikor van peteérés ;), nem kell a napokat halál pontosan számolgatni, elég a testünket figyelni... és igenis valamikor nem szabad az orvosokra hallgatni, ha a józan ész és a megérzés mást mond!