AntalVali.com

"Azt gondolom egy ideig normális a szimbiózis, amit a szoptatás jelent az anya gyerek kapcsolatban, de két éves kor után ez már infantilis. Ekkor már nem a gyereknek van rá szüksége hanem az anyának, hogy magához láncolja a gyereket, mert nem tudja vagy nem akarja elengedni. Jó esetben van egy klassz apa, aki a gyereknek, és az anyánk is megkönnyíti az elszakadást."

Szia Durcmorgó!

A fenti idézetre szeretnék reagálni, leírni a tapasztalataimat. Én a legkisebbet 34 hónapig szoptattam, és nem azért mert annyira infantilis volnék, hogy magamhoz láncolom a gyerekem, hanem mert NEKI IGÉNYE VOLT RÁ. Sőt még mostanában is emlegeti, hogy: "a ciciben nincs tejed, hmhm, kár, mert pociba ment és fincsi volt."

Szerintem normális dolog sokáig, 2-3 éves koron túl is szoptatni, ahogyan cumisüvegből enni is normális 5 éves korban - volt ismerős akinek a gyereke 7 évesen is még cumisüvegből evett reggel és este. Én arra ébredtem rá, hogy a fogváltás nagyon szépen megmutatja meddig is van szüksége a gyereknek a szoptatás, illetve a cumizás nyújtotta érzéshez. Ez kb. 7 éves kor, amikor a fogváltás bekövetkezik, ez jelzi a kisgyermekkor végét és a gyermekkor kezdetét, ez a konkrét időpontja az anyáról való leválásnak, eltávolodásnak, ami már a születéssel elkezdődik 2 éveskorban folytatódik és eltart egészen a kamaszkor végéig. Röviden, a gyermek igényének kéne az elsődlegesnek lenni ezt a krédést illetően (is). L.