AntalVali.com

Én inkább Jean Liedloff és a Dr Sears házaspár álláspontját osztom. Érdemes elolvasni az előbbitől a Kontinuum-elv (The Continuum Concept) című könyvet, az utóbbitól a Kötődő nevelést (The Attachment Parenting Book). A természeti népeknél a 3 évig tartó szoptatás teljesen normális és általános. Az, hogy a mi nyugati kultúránkban 20 évenként mást tartanak normálisnak, számomra nem mérvadó. Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, hogy "egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét". Talán ha úgy lett felnevelve, hogy mindig tiszteletben lett tartva a személyisége, megkapta azt, ami a szükségletei kielégítéséhez kell (ebbe beletartozik a szoptatás is), akkor nem kérdőjelezné meg a szülei életvitelét és nem utálná őket - mert szerintem ez egyáltalán nem "normális", még ha a mai nyugati társadalmakra jellemző is. Mindez nem jelent elkényeztetést, szabatosságot és azt sem, hogy mindent megkap, amit akar (a szükséglet nem egyenlő az igénnyel, ld. Dr Spears). A lázadás pont azt fejezi ki, hogy az illető valamiben korlátozva van. Ha a gyerek-szülő kapcsolat jó, akkor nincs szükség lázadásra, mert a gyerek (tinédzser) megkapja a megfelelő szabadságot az önkifejezésre.