Sokmindennel nem értek veled egyet, a fogak megjelenése utal az érésre, egy szoptatott gyereknek nagyon ritkán van meg mind a 20 foga addig ameddig szopik. A szobatisztaság egy idegrendszer éréséből kialakuló dolog, a szopás elhagyása nem köthető az idegrendszer éréséhez, ám az érzelmi fejlődéshez igen. Jó kérdés mikor érikezik el az ideje az érzelmi leválásnak?
Az első dackorszak 2 éves korban jelenkezik, ezt húzták meg határvonalnak, ám a gyerek kb. 4 éves korára éri el azt a szintet, hogy valóban igénye legyen az anyáról leválni, elkülönülni. "Ha már itt tartunk egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét." A kiskamasztól és a kamasztól pedig nem normális, hogy utálja a szüleit, van rivalizálás, kóstolgatás de utálat, az ne legyen, az szerintem tragéda volna. "És az ilyen kijelentések miatt szorong rengeteg jó anya, aki nem tudott vagy nem akart szoptatni." Az, hogy ki miért szoptat, vagy nem szoptat magánügy, és akinek nem inge ne vegye magára, hiszen nemcsak az a jó anya aki szoptat, mint megbeszéltük.
Tudod az a véleményem, hogy súlyos problémája ennek a társadalomnak az, hogy beteges mércéket, trendeket követ, ahelyett, hogy a belső szeretetből fakadó, gondoskodást követné és tartaná normálisnak. Szerencsére vagyunk (jó)páran akik ráébredtünk szeretni és szeretve lenni jó, akkor is, ha ezt betegesnek tarják mások. Én hagyom, hadd érjenek a maguk tempójában, mert így lesz normális egészséges érett felnőtt belőlük. L.
csecsemőtől a kamaszig
Kedves Durcmorgo!
Sokmindennel nem értek veled egyet, a fogak megjelenése utal az érésre, egy szoptatott gyereknek nagyon ritkán van meg mind a 20 foga addig ameddig szopik. A szobatisztaság egy idegrendszer éréséből kialakuló dolog, a szopás elhagyása nem köthető az idegrendszer éréséhez, ám az érzelmi fejlődéshez igen. Jó kérdés mikor érikezik el az ideje az érzelmi leválásnak?
Az első dackorszak 2 éves korban jelenkezik, ezt húzták meg határvonalnak, ám a gyerek kb. 4 éves korára éri el azt a szintet, hogy valóban igénye legyen az anyáról leválni, elkülönülni. "Ha már itt tartunk egy egészséges serdülő utálja szüleit, de legalábbis megkérdőjelezi a tekintélyét, az életvitelét." A kiskamasztól és a kamasztól pedig nem normális, hogy utálja a szüleit, van rivalizálás, kóstolgatás de utálat, az ne legyen, az szerintem tragéda volna. "És az ilyen kijelentések miatt szorong rengeteg jó anya, aki nem tudott vagy nem akart szoptatni." Az, hogy ki miért szoptat, vagy nem szoptat magánügy, és akinek nem inge ne vegye magára, hiszen nemcsak az a jó anya aki szoptat, mint megbeszéltük.
Tudod az a véleményem, hogy súlyos problémája ennek a társadalomnak az, hogy beteges mércéket, trendeket követ, ahelyett, hogy a belső szeretetből fakadó, gondoskodást követné és tartaná normálisnak. Szerencsére vagyunk (jó)páran akik ráébredtünk szeretni és szeretve lenni jó, akkor is, ha ezt betegesnek tarják mások. Én hagyom, hadd érjenek a maguk tempójában, mert így lesz normális egészséges érett felnőtt belőlük. L.