AntalVali.com

Csecsemő, serdülő, szeretet Igen sok mindenben nem értünk egyet. Az idegrendszer érése párhuzamos az érzelmi éréssel így ezt a kettőt nem lehet és nem is kell szétválasztani. A szoptatás abbahagyása nem jelenti az érzelmi leválást. Nem hiszem, hogy ez a határ ennyire éles lenne, ma még csecsemő, holnaptól kisgyermek. Ez egy folyamat. És szerintem tényleg nem jó két éven túl szoptatni, mert túlszexualizálja a kapcsolatot. Hiszen ha belátjuk, ha nem, a mell a nő szexualitásának szerves része. Mielőtt mindenki megkövezne szeretném Ferenczi Sándort idézni, ő Freud tanítványa volt, hihetetlen okos ember. Szerinte a felnőtt és gyerek között nyelvzavar van. A gyerek gyengédségre vágyik, a felnőtt pedig tudattalanul szexuális gyengédséggel válaszol. Hiszen nekünk felnőtteknek a szexualitás jelenti az intimitás, a szeretet csúcsát. Nem volna tragédia ha a serdülő utálná a szüleit, hiszen egy gyerek. Most is mond olyat a lányom, hogy utállak anya, nyilván bőgve futnék a szobába ha komolyan venném, és persze arra tanítom, hogy mondja azt haragszik, ne azt hogy utál. Amiért én kicsit haragszom erre az egész szeretve nevelésre az ez. Egyszerűen nem megengedettek a negatív érzelmek, pedig vannak. Azzal hogy nem hagyjuk ezt kifejezni csak rontunk a helyzeten, hasítás, elfojtás (Freudi elhárító mechanizmusok melyek az én védelmét szolgálják)lesz a vége. Igen a gyerek utálhat ha akar, én attól szeretem. És igen egy egészséges serdülő lázad, és utál. Utál azért hogy el tudjon távolodni érzelmileg a szüleitől, hogy aztán élhesse a saját életét. Csak egy nagyon szerető családban engedheti meg magának egy gyerek, hogy utáljon, ott ahol ezt nem szankcionálják. Később visszatér majd hozzánk, de engedjük ezt meg neki, hogy egészséges, boldog, független ember legyen. Írtátok, hogy a természeti népeknél nincs ilyen. Persze, hogy nincs mert nincs rá szükség, több generáció él együtt, nincs szükség leválásra, hiszen együtt maradnak mint nagycsalád. De a mi kultúránk nem ilyen, itt az az elvárás, hogy függetlenül éljenek a fiatalok, és ehhez el kell szakadni. Nem hiszem, hogy ez a kultúra bármivel is rosszabb volna csak más. Végezetül nem veszem magamra a sértést, a szeretve nevelésről. Értettem, kicsit bosszant belátom, ezért is válaszolok rá. A társadalom, csak a benne élőket tükrözi, nincs ezen mit szépíteni ilyen és kész. Igen én ezt a nagy szeretet dömpinget utálom. Utálom, mert álszent, utálom mert hazug, és utálom mert megbélyegző. Nem lehet mindenkit szeretni és elfogadni, ez az önbecsapás csúcsa. Szerinted és nyilván más szerint is nem jól nevelem a gyerekemet, mert hagyom hogy kifejezze a negatív érzelmeit, hagyom hogy megüsse az öccsét, ha mérges, és hagyom hogy utáljon ha akar egy óra múlva úgyis hozzám bújik. Igen hagyom, és közben nagyon szeretem, elfogadom, hogy ő is ember. Én így szeretek. Így azt tanulja meg, hogy akkor is szeretünk valakit ha az utál. És hiszem hogy egészséges felnőtt ember lesz, mert őt nem csak akkor szerették ha szeretet.