Pont a "Szirka baba módszere" alapján mondom, hogy szerintem nem idegrendszeri érés határozza meg a szobatisztaságot. EC-nek hívják a módszert, az elimination communication szavak rövidítése alapján. Mi is ezt a módszert gyakoroljuk, amióta a kisfiam 10 hetes volt és ez alapján meg vagyok győződve arról, hogy ez a régi tanítás téves. A kisfiam (és biztos vagyok abban, hogy más gyerek is) 10 hetesen is képes volt jelezni, ha pisilnie vagy kakilnia kellett (valójában már újszülött kortól jeleznek). A kisbabák úgy születnek, hogy érzik a szükségleteiket. Nem csak azt, ha éhesek, hanem azt is, hogy pisilniük kell. Ezt jelzik is, az egy más kérdés, hogy a szülők mennyire fogékonyak ezekre a jelzésekre, illetve tudják-e egyáltalán, hogy vannak ilyen jelzések. Mivel általában ezeket a jelzéseket a szülők nem veszik figyelembe, a babák kb. fél éves korukra megtanulják, hogy nem érdemes jelezni és minden mehet a pelusba. Ezért okoz aztán gondot sokuknak, amikor újra meg kell tanulniuk figyelniük a saját testükre és egyáltalán nem értik, miért is kellene a bilit használni, amikor ott van a kényelmes pelus. A szobatisztaság korban való kitolódása az eldobható pelusok használatára vezethető vissza. Mivel a pelus elnyeli a nedvességet, a gyerekek egyfelől nem is érzik, hogy tele lenne, másfelől nagyon kényelmes a használata. Az új fajta, "szobatisztaságra tanító" pelusok pedig egyszerűen rosszabb nedvszívású pelusok, melyekben a gyerekek érzik a nedvességet és kényelmetlen lesz számukra a viselése. Az sem tesz jót, hogy korábban volt egy olyan szobatisztaságra nevelő irányzat, mely szerint a gyereknek addig kellett a bilin ülnie, amíg el nem végezte a dolgát, sőt talán még meg is lettek büntetve vagy szégyenítve azok a gyerekek, akiknél "baleset" történt. Emiatt ma van egy másik végletbe eső irányzat, akik azt vallják, hogy nem szabad az ilyesmit erőltetni, majd a gyerek szobatiszta lesz, ha megérett rá. Az igazság valószínűleg félúton van, hisz valóban nem szabad a dolgot erőltetni, de azért az sem helyes, hogy 3 éves gyerekek még mindig pelenkában vannak. Az EC arra tanít meg, hogy figyelj az ösztöneidre, hogy a gyerek ilyen irányú szükségletei ugyanúgy ki vannak elégítve, mint az evés, alvás, stb. iránti igénye. Annyit még, hogy az EC nem új dolog, hanem egy nagyon ősi módszer, ami a mi társadalmunkban az évtizedek, századok alatt bizony elfelejtődött, de Kína sok területén még mindig alkalmazzák, sőt láttam japán képet is arról, hogy 150-200 éve még ott is ismert volt.
Szobatisztaság
Pont a "Szirka baba módszere" alapján mondom, hogy szerintem nem idegrendszeri érés határozza meg a szobatisztaságot. EC-nek hívják a módszert, az elimination communication szavak rövidítése alapján. Mi is ezt a módszert gyakoroljuk, amióta a kisfiam 10 hetes volt és ez alapján meg vagyok győződve arról, hogy ez a régi tanítás téves. A kisfiam (és biztos vagyok abban, hogy más gyerek is) 10 hetesen is képes volt jelezni, ha pisilnie vagy kakilnia kellett (valójában már újszülött kortól jeleznek). A kisbabák úgy születnek, hogy érzik a szükségleteiket. Nem csak azt, ha éhesek, hanem azt is, hogy pisilniük kell. Ezt jelzik is, az egy más kérdés, hogy a szülők mennyire fogékonyak ezekre a jelzésekre, illetve tudják-e egyáltalán, hogy vannak ilyen jelzések. Mivel általában ezeket a jelzéseket a szülők nem veszik figyelembe, a babák kb. fél éves korukra megtanulják, hogy nem érdemes jelezni és minden mehet a pelusba. Ezért okoz aztán gondot sokuknak, amikor újra meg kell tanulniuk figyelniük a saját testükre és egyáltalán nem értik, miért is kellene a bilit használni, amikor ott van a kényelmes pelus. A szobatisztaság korban való kitolódása az eldobható pelusok használatára vezethető vissza. Mivel a pelus elnyeli a nedvességet, a gyerekek egyfelől nem is érzik, hogy tele lenne, másfelől nagyon kényelmes a használata. Az új fajta, "szobatisztaságra tanító" pelusok pedig egyszerűen rosszabb nedvszívású pelusok, melyekben a gyerekek érzik a nedvességet és kényelmetlen lesz számukra a viselése. Az sem tesz jót, hogy korábban volt egy olyan szobatisztaságra nevelő irányzat, mely szerint a gyereknek addig kellett a bilin ülnie, amíg el nem végezte a dolgát, sőt talán még meg is lettek büntetve vagy szégyenítve azok a gyerekek, akiknél "baleset" történt. Emiatt ma van egy másik végletbe eső irányzat, akik azt vallják, hogy nem szabad az ilyesmit erőltetni, majd a gyerek szobatiszta lesz, ha megérett rá. Az igazság valószínűleg félúton van, hisz valóban nem szabad a dolgot erőltetni, de azért az sem helyes, hogy 3 éves gyerekek még mindig pelenkában vannak. Az EC arra tanít meg, hogy figyelj az ösztöneidre, hogy a gyerek ilyen irányú szükségletei ugyanúgy ki vannak elégítve, mint az evés, alvás, stb. iránti igénye. Annyit még, hogy az EC nem új dolog, hanem egy nagyon ősi módszer, ami a mi társadalmunkban az évtizedek, századok alatt bizony elfelejtődött, de Kína sok területén még mindig alkalmazzák, sőt láttam japán képet is arról, hogy 150-200 éve még ott is ismert volt.