AntalVali.com

Nem hiszem, hogy általánosítani lehetne a mostani gyereknevelési elméleteket. Szerintem semmi gond nincs a negatív érzelmekkel. Tagadhatatlanul léteznek, de nem mindegy, hogy hogyan kommunikáljuk le őket és a gyerek mit tanul belőle. Ami gyerekként belénk ivódik, azokat a reakciókat nagyon nehéz felnőttként másképp csinálni. Pl. ha vitatkozunk, akkor nem mindegy, hogy a gyerek azt látja, hogy dühöngünk, tányérokat verünk a földhöz, egymásnak esünk, vagy meghallgatjuk a másikat, odafigyelünk a másikra, tiszteletben tartjuk a másik véleményét, kompromisszumot kötünk, stb-stb. Kötődő nevelés - ha jól tudom, akkor ez a kifejezés az angol attachment parenting szerencsétlen magyar fordítása. Csak a szavak alapján nem kellene megítélni az egész elméletet. A kötődő nevelés inkább olyasmiről szól, hogy babakocsi helyett hordozás (hordozókendőben), külön kiságy helyett együtt alvás, ilyesmi. Szerintem arról sincs szó (az én értelmezésemben legalábbis), hogy egy egészséges gyerek ne lázadhatna. Dehogynem. A lázadás nem azt jelenti, hogy a gyerek nem egészséges. A lázadás csak annyit jelent, hogy szeretné magát kifejezni, kevesebb korlátra, több önállóságra vágyik. Az egy más kérdés, hogy szerintem ezt is lehet kezelni, mint ahogy láttam már erre jó példákat. Véleményem szerint a gyereknevelés, az elméletek nem kizárólag kultúra függők. Mi nem Magyarországon élünk, de ez még nem jelenti azt, hogy átveszem a helyi nevelési elveket. Igazából ez csak megkönnyíti a helyzetemet, mert a család befolyásától megfelelően messze vagyok és sokkal könnyebb volt megtalálnunk a saját utunkat úgy, hogy nem vettek körül magyar nyelvű kismamáknak szóló okosságok. Egyébként Te is említettél néhány külföldi szakértőt az egyik előző hozzászólásodban. A negatív érzelem kifejezése - hm, erről az jutott eszembe, hogy amikor haragudtam az anyámra, de nem mondtam neki bántásból, hogy utálom, akkor nem attól féltem, hogy elvesztem a szeretetét, hanem attól, hogy kapok egy hatalmas pofont. A negatív érzelmek közül az utálat szerintem elég szélsőséges vélemény. A két utolsó bejegyzéseddel egyetértek. Bár hogy mi a túl sokáig tartó szoptatás... arról már volt szó. Szerintem 3 éves korig nincs túl sokáig, de az sem mindegy, hol, hogyan, mikor. Véleményem szerint többségünk nem egy elv, elmélet alapján neveli a gyermekeit, de biztos, hogy befolyásol minket, amit olvasunk, mint ahogy általában befolyásol minket a környezetünk, a családunk és maga a tény, hogy mi hogyan nőttünk fel. Számomra az, hogy rátaláltam néhány olyan könyvre, amiben a kötődő nevelésről írnak, épp azt jelentette, hogy hallgathatok a saját ösztöneimre és nem kell feltétlenül azt csinálnom, amit a környezetem, amit a neveltetésem, amit az elvárások diktálnak. A kötődő nevelés nem mond ellent az utolsó bekezdésedben írtaknak.