Hátha valakinek segíteni tudok ha megosztom a fájdalmamat

Hozzászólás előzményeinek megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted a beszélgetést, amihez ezt a hozzászólást írták)

Hátha valakinek segíteni tudok ha megosztom a fájdalmamat

Kedves Vali!

Amikor rátaláltam e lapra, abból az apropóból írtam, hátha valakinek segíteni tudok ha megosztom a fájdalmamat. Jelen pillanatban éjszaka nem alszok, a nappalokat igen nehéz megélni. "Szakemberhez" nem fordultam, próbálok egyedül megküzdeni e kínnal.

Amikor a lányom beteg lett 2001-ben hallucinációkra panaszkodott. Főiskolára járt, amit elvégzett, megszerezte a diplomát. Maximalista volt, mindig úgy érezte, mondta is, hogy semmit nem tud semmihez nem ért. Az első "gyógyszer" amit az orvos írt fel zyprexa, úgy hogy nem volt még diagnózis. Próbáltam utána olvasni, hogy mi lehet a probléma, nem sok sikerrel, akkor még internet nem volt. Később diagnosztizálták a nem differenciálható skizofréniát. Egy könyvben olvastam, hogy vannak olyan államok ahol a társadalmi kirekesztés elősegítése érdekében skizofréniát diagnosztizálnak amit egy élet alatt sem moshat le magáról. Ugye a társadalmi megítélés nálunk is olyan amilyen, bár próbálják az emberi tudatot formálni / Egy csodálatos elme/.

2005-ben volt egy pszichózisa amit egy munkahely váltás váltott ki. Folyamatosan szorongott, hiába a különféle gyógyszer, semmi változás nem következett be. Bekerült Bp-re egy kórház pszichiátriai osztályára ugye bírósági herce-hurca 30 napig bezárva. Ezt megélni egy anyának borzasztó volt. Sajnos most is nyíltan kijelentem, tanítani kellene a hozzátartozókkal, hogy hogyan kell az ilyen betegekkel bánni. Nem kellene a társadalomnak magára hagyni az ilyen beteget és hozzátartozóját. Ez a világ még az egészséges embert is próbára teszi nemhogy a beteg embert. Én elváltam. Teljesen egyedül kellett megküzdeni a mindennapokkal, talán ha nem maradtam volna magamra a mindennapi problémával még most is élne.

Az utolsó előtti napon is munkahelyet keresett, behívták próbanapra /pénztáros/, de a próbanap elől a halálba menekült. Elszámolta magát képzeletben. Szóval egy csapda is, mert a gyógyszer meg készen állt. Egy évig egyedül élt. Szépen rendbe tartotta a saját kis lakását. Én nyugodt voltam, úgy gondoltam ha orvoshoz jár baj nem érhet bennünket. Ő maximálisan együtt működött az orvossal. Az orvos csak addig amíg a gyógyszereket felírta. Zyprexa, Elenium, Stilnox, Rivotril, Ezeket gyűjtögette össze amit be is szedett. Önmagára, lakására igényes, tiszta volt. Értelmes volt, de az a sok "gyógyszer" megbénította. Teljesen le volt lassulva. Ezeket a betegeket le kellene százalékolni minden kérés nélkül, hiszen ennyi kábító gyógyszerrel nem lehet dolgozni. Ezt kérés nélkül kellene tenni. A pszichiáter mellett az idegorvoshoz is elment aki minden szemrebbenés nélkül felírta az eleniumot. Szóval minden mennyiségben "gyógyszer". Milyen gyógyszer az ami képes kioltani az ember életét?

2009-ben megszűnt a munkahelye ahol adatrögzítőként dolgozott, aztán pályázott az új pálya új esélyre / angol átképzés/, amit tragédiaként élt meg, a folyamatos törvénymódosításokat saját szerencsétlenségének élte meg.

Azóta rengeteget olvasok a betegségéről de már visszahozni nem tudom. Én amikor 1999-ben elváltam volt egy idegösszeomlásom, depresszió, lefogytam, stb. Szedtem xanax-ot, kedélyjavítót, altatót. Akkor én is elmentem pszichiáterhez, és rájöttem egy idő után, hogy ez egy csapda. Olyan mint az alkohol. Egyik napról a másikra letettem, éjszakákon keresztül nem aludtam. A lelket az tartotta bennem, hogy az egyik pszichológus azt mondta az ember mindig annyit alszik amennyire a szervezetének szüksége van. Ekkor én is szembesültem olyan dolgokkal, ha akkor azt elmondom a pszichiáternek már én is meg lennék bélyegezve. Tudtam, nem kell mindet elmondanom. Fel kellett gyógyulnom az idegösszeomlásomból. Évek kellettek, ahogy "rendeződtek" körülöttem a dolgok, úgy javultam. Munkahelyeket hagytam ott, sajnos olyan állapotban voltam, hogy képtelen voltam dolgozni. Én erősebb voltam, volt kiért küzdenem. A xanax hatására volt amikor 13-szor mentem le egy nap a boltba és csak álltam néztem, nem tudtam mit kell vennem.

Szóval ezeket a pszichés betegségeket is át lehetne vészelni, sok segítséggel. A hitnek az én esetemben nagyon sok segítsége volt. Ami most összeomlott.

Rebeka

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások: