AntalVali.com

Kedves Lenóka! Szívből kívánom, hogy legyen erőd kitörni ebből a nehéz helyzetből! Nekem is ismerős a dolog, én is voltam nagyon mélyen, igaz, a gyógyszert tudatosan kerültem, de nekem a hit ereje segített. Igazából nem voltam vallásos korábban, ha voltam valamikor, az is csak "látszatvallásosság" volt, a mélypont közelében viszont mindennel próbálkoztam, amikoris egyszer elkeveredtem egy misére, ahol a szentbeszéd éppen az én problémáimra volt válasz. Megdöbbentő volt a helyzet, sírva jöttem ki a templomból... azóta sokat beszélgetek magamban Istennel, sokat olvasok a témában, de ne gondold, hogy valami elvakult bigott ember lettem, inkább megnyugodott a lelkem, mert tudom, hogy akit szeret Isten azt megpróbálja, de soha nem tesz nagyobb súlyt az emberre, mint amit az elbír. Szörnyű mélységeket jártam meg, ennek ellenére hálás vagyok ezért a periódusért (szándékosan nem írok betegséget), mert rátaláltam az egyetlen biztos pontra, Istenre és hatalmas fordulatot vett az életem a hétköznapokban is, most nyíltam meg bizalommal az emberek felé, kibújtam a "csigaházamból", most kezdem igazán ÉLNI az életet. Igaza van valakinek, aki azt írta, hogy a javulás hullámokban jön és egyre kevésbé mélyek a mélypontok. Ha viszont még vannak is, jó tudni, hogy van kiben bízni, akire egészen rábízhatod magad, csak imádkoznod kell hozzá és segít, nem hagy magadra. Nekem ez rengeteget segített, mondhatni megmentette az életemet, kívánom, hogy te is mielőbb rátalálj a helyes útra! A.