AntalVali.com

Volt idő, amikor szerettem őket, és gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül.... Nem úgy veszem észre, hogy a fogyasztása nullára redukálódott volna. Jó, nálad igen, egy jó ideje nálam is, és gondolom, mindenkinél, aki ezt a honlapot olvassa. De tény, hogy rengetegen isszák őket abban a hiszemben, hogy nincs benne cukor, ezért nem is árthat. Sajnos.

Úgyhogy tényleg így van: nekünk kell belenevelni a gyerkőceinkbe a természetes ízek szeretetét, és a mesterséges ízek elutasítását. Könnyű dolga van annak, aki már a gyerkőce születése előtt felvértezte magát ismeretekkel az egészséges táplálkozásról. Én is látom a két gyerekemen: a nagyobbik tejpépeken, tejbegrízen, cukros főzelékeken élte a babakorát. Igen, gyümölcscukrot tettem a főzelékébe, mert azt hittem, az milyen egészséges! Te jó ég!  Abban a hiszemben voltam, jót teszek neki, szépen táplálom, szerette is. Most vért izzadok, hogy megitassam vele a frissen préselt gyümölcsleveket, a gyümölcsturmixokat, a tiszta ételeket. Ellenben tolná befelé a kakaóscsigát és társait. És hát az óvoda sem igazán a természetes ételek megszerettetésére szorítja rá a gyerkőcöket, bár meg kell jegyezzem, az óvónők partnerek a gyümölcs- és zöldségosztásokban.

A kisebb gyerekemnél már máshogy álltam hozzá a dolgokhoz: nem volt tejpép, hanem helyette gyümölcsös gabonakása, natúr főzelékek stb. És ő most is jobban vonzódik a természetes ízekhez, pl. minden reggel zöld turmixot iszik gyümölcsből, spenótból.

Úgyhogy, aki még előtte van ennek, jó szándékkal azt javaslom: nagyon gondolja meg, hogyan alakítja ki a gyermeke ízlésvilágát (már a babavárás alatt!), mert utána már iszonyú nehezen formálható.