AntalVali.com

Nem lustaság volt, ami évekig rajtam ült, noha én is azt hittem. Ostoroztam magam miatta eleget, hittem a (volt) férjemnek, hogy velem van a gond! De nem így volt. Három gyerekem született, 2-3 óránként keltem hozzájuk évekig. Összesen 8 évig szoptattam őket. A szervezetem teljesen kimerült a vitaminhiánytól, lelkileg teljesen kimerült voltam a teljesen megváltozott életemtől (fősuli, vizsgaidőszak, esküvő, gyerek, és hirtelen kezdődött valami teljesen más)! Nem értettem, hogy miért változott meg (volt) férjemmel köztünk annyira minden, miért kapok naponta rendszeresen megalázó megjegyzéseket. Több, mint 10 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, nem velem van a gond. Sajnos vele volt, de ezt nem érthettem akkor. Mindenki lustának hitt, annak mondott, naponta sok órát aludtam - éjjel meg készenlétben voltam, hogy a (volt) férjem tudjon másnap menni dolgozni. Egy ismerős egyszer úgy írt le - persze nem nekem - hogy én csak eszem, alszom, és ordítozom a gyerekekkel. Utáltam magam mindezért, hisz mindig nagyon jó anya akartam lenni. Azt szerettem volna én is, hogy gondoskodó, szerető anya legyek. Most mással élek. Olyannal, aki úgy mutatja ki szeretetét, ahogy én értem (olvashatsz a szeretetnyelvekről sok helyen), és viszont. Szeret, elfogad, a közelsége évek óta feltölt, és jééé: nem vagyok lusta! Ritkán emelem fel a hangomat a gyerekekkel szemben, halad a házimunka, amit ketten felváltva végzünk. Nem minden az én dolgom, ő is ad enni a gyerekeimnek, olvas nekik esti mesét, ha később érek haza. Szóval ennyit a lustaságról - nagyon felháborít a cikk. A tévelygő tekintet... Mind amiatt volt, hogy nem akartam ott lenni, de még csak be sem vallhattam magamnak. Gondolatban máshol jártam, és megőrjített, hogy nem maradhatok ott, hogy a gyerekek folyton akarnak tőlem valamit. Minden jó, ha vége jó: valóban tünet volt (a párkapcsolatom miatt), és nem "én" voltam, aki "lusta"! Felháborít a cikk. Az ilyen lustának tűnő nőknek nem ostorozásra van szükségük, hanem türelemre és támogatásra. Igen, akár évekig. Nincs annál rosszabb, amikor egy kisgyermek nem láthatja Anyja szemében büszkeséggel körülragyogva önmagát! Pluto, örülök, hogy neked szépen alakult az életed. De nem mindenkinek. A tünetet ne keverjük a jellemhibával (olyanban nem is hiszek). Akinek gond van a párkapcsolatával, azt arra kérem, hogy jussanak el mielőbb párterápiára, valami jó helyre, és ne váljanak - ez is megtöri a gyerekek kis lelkét!