Minden kezdet nehéz...

Hozzászólás előzményeinek megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted a beszélgetést, amihez ezt a hozzászólást írták)

Minden kezdet nehéz...

Kedves Raanana! Óvónőként bátorkodom elmondani a tapasztalataimat. Lehet, hogy mindezt a gyermeked óvónénijétől is hallottad már, de hátha segíthetek. Az anyától való leválás gyakran nehéz. Ha valaki túl könnyen veszi ezt az akadályt, valószínű nem megfelelő a kapcsolat. Persze egy túl erős kötelék sem könnyíti meg a dolgot ilyenkor... De gondolj bele, négy éven át Te voltál neki a biztos pont, aki ott volt, vele volt.... Nehéz azt most elfogadni, hogy ez a biztonság eltűnik. Mégis, egy négy éves gyerek általában már óvodaérett. De még mindig - és még jó ideig - Te jelented számára az egyik legfontosabb kapcsot a külvilággal. Épp ezért fontos, hogy mit sugallsz felé. A gyerekeknek fantasztikusan jó a "vevőjük", megérzik az anya rezgéseit. Sok szülő követi el azt a hibát, hogy ő is sír, amikor otthagyja a gyereket az oviban. Egy fokkal jobb, ha nem sír, de sugárzik róla a feszültség, a félelem, a bizonytalanság. Ezt a gyerek megérzi. És hogy érezhetné jól magát valahol, ha azt érzi, hogy anya nem jó szívvel, és nem felhőtlenül hagyja ott őt? Nagyon fontos lenne, hogy várd az ovis napokat, mondd el, hogy milyen jó lesz holnap, mert találkozol ezzel, meg ezzel, játszol, festesz, tornázol..... Hogy azt érezze, ez egy jó dolog, és érezze, hogy Te örülsz, amikor érte mész, de örömmel hagyod ott, mert neki ott jó. Ezt nem elég mondani, éreztetni kell. Sokszor jelentősen lerövidíti ezt a folyamatot, ha az apa viszi oviba. Egyszerűen azért, mert az apukák könnyebben otthagyják a gyereket, nem aggódják túl a dolgokat. És a gyerek érzi, hogy nincs értelme reggel "cirkuszolni", ott kell maradni, így lesz ideje körülnézni, felfedezni, és élvezni a környezetét. Főleg az anyáknak nehéz, de el kell tudni engedni a gyereket. El kell fogadni, hogy már nem kisbaba, hogy önállósodik, hogy már mások is fontos szerepet fognak játszani az életében. Ha itt nem sikerül elengedni egy gyereket, ha nem sikerül elfogadni, hogy felnő, később még nehezebb lesz, és komoly gondokat okozhat a fejlődésében. Ami a betegségeket illeti, persze lehet lelki oka is, a fenti mind erről szól, de hidd el, nincs az az immunrendszer, amit ne viselne meg a közösségbe kerülés. Ezért is fontos, hogy suli előtt megedződjenek a gyerekek. Nagyon sok baci, és nagyon sok gyógyszerrel teletömött gyerek van az oviban. Hozzá kell szoknia a szervezetnek, másféle ellenállást követel ez. Az első időszak - az óvónőknek is - sajnos erről szól. Remélem, valamicskét tudtam segíteni. Legyél nagyon türelmes, sok sikert kívánok!

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások: