az a koldokzsinor

Hozzászólás előzményeinek megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted a beszélgetést, amihez ezt a hozzászólást írták)

az a koldokzsinor

Kedves Lenoka, hat nagyon igazad van, pontosabban en is csak ennyit teszek, mert mar nem jut semmi mas eszembe. talan nem is kell annak a koteleknek annyira szakadoznia, inkabb gumisodnia. valahogy pont ezt szeretnem a kisfiamnak atadni, hogy csak hosszabb lesz a kotelek, de ugyan ugy megmarad, sot egy eletre megmarad. csak megnyulik, atszinezodik, neha egeszen lathatatlan lesz majd, de mindig ott marad, akkor is ha azt majd teenager koraban eppen utalni fogja. ahogy en latom, a szulokhoz valo kapocs valahogy ilyen. csak ez a szeparacios szorongas nagyon elveszi az egyeb dolgoktol a figyelmet, amit annyira sajnalok. pedig tudod amikor eppen nagyon hisztizik, meg akkor is szoktam neki mondani, hogy latod edesem, ez most nem tul jo amit csinalsz, de en most is ugyan ugy szeretlek, sot teged szeretlek a legjobban. ami folyamatosan felvetodik bennem, hogy mibol taplalkozik benne ez a szorongas, miert fel annyira hogy elhagyom? semmi soha nem tortent koztunk, ami erre alapot adna..

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások: