AntalVali.com

Hidd el, az óvodások jó része átesik egy ilyen korszakon. Mindegyik lányomnak volt 1-1 ilyen éve, még csak nem is mindegyiküknél az óvoda első éve. Annak ellenére, hogy mindhárman nagyon szerették az óvodát. Gondolj bele az ő helyzetébe: bekerül egy teljesen új környezetbe, ahol új emberekhez, új szabályokhoz kell alkalmazkodnia, egy minitársadalomban kell megtalálnia a helyét, nincs ott a 24 órás anyuci, aki csak rá figyel, csak vele foglalkozik. Igen, a gyerekek döbbenetesen rugalmasak és nyitottak, de akkor is.... Váltottál már munkahelyet? Pedig felnőtt ember vagy, képes vagy tudatosan kezelni problémákat, érzelmeket, de egy négyéves "csak" ÉREZ. Neki is meg kell vívnia a kis harcait. Milyen a személyisége? Nekem a legnagyobb nagyon jól alkalmazkodik, nincs probléma, csak beszéljünk meg előre mindent. A középső bármikor, bármilyen csoportban pillanatok alatt középpontba kerül, gyorsabban ismerkedik, mint más köszön. A legkisebb meg, na ő pont nem ilyen. Nagyon nehezen találja meg a helyét. Nem tudom mi lett volna oviban, ha nincs ott a két testvére, szerintem anyára tapadó üvöltő matrica. Az iskolában 2 napig egy szót sem szólt szinte, pedig a nővérei ott is látogatták rendszeresen, nem volt egész napra idegen emberek közé zárva. Túléltük Még valami eszembe jutott. Nem azért mentek a gyerekeim óvodába, mert amíg én dolgozom addig kell valahol lenniük: Betti néni és Judit néni azért tanult nagyon sokat, hogy tudjon úgy játszani a gyerekekkel, hogy közben a gyerekek sokat tanuljanak. Sőt, rá is érnek egész nap játszani a gyerekekkel Igen, ehhez kellett egy olyan óvoda, ami egy mesevilágot nyit meg a gyerekek előtt, de a lényeg: a lányok elhitték! (Azt is elhitték hogy az iskola is egy csuda klassz hely; még csak alsó tagozatosak, odébb van a kiábrándulás, mondjuk nekem nem sürgős ) Egy utolsó megjegyzés: én is csak azért vagyok ilyen bölcs, mert túl vagyok rajta