Kedves Plutó, nagyon köszönöm az írásaid, nagyon összeszedett, hasznos gondolatok. Csak alátámasztani tudom, amit a gyermekek szokásairól írtál. Az én kislányom most kezdte az ovit, 4 évesen és mivel anyatársaim is már sikertelenül próbálták lebeszélni az óvónőket, hogy cukros teával itassák a kicsiket, mi megbeszéltük itthon, hogy ő nem issza azt meg. Itthon vizet iszunk, sokat beszélünk a test működéséről, betegséget okozó dolgokról, és a cukor szerepéről. Vettem neki egy klassz tetős kulacsot, amiben minden nap friss csipkebogyóteát visz mézzel ízesítve, így nem kívánja az ovis cukros teát, sőt inkább a többiek irígylik az övét. A múltkor pedig, mikor nyalókával "kedveskedtek" a gyerekeknek az oviban(influenza járvány közepén!!!), akkor azt mesélte, hogy nagyon nagyon fájt a szíve, de visszautasította, mert nem akar beteg lenni. 4 évesen, magától visszautasította! Nem egyszer előfordult már ez, nagyon igazad van, nagyon bölcsek a gyerekek, és egészen kicsiként is tudnak már jól dönteni.
bölcs gyerekek
Kedves Plutó, nagyon köszönöm az írásaid, nagyon összeszedett, hasznos gondolatok. Csak alátámasztani tudom, amit a gyermekek szokásairól írtál. Az én kislányom most kezdte az ovit, 4 évesen és mivel anyatársaim is már sikertelenül próbálták lebeszélni az óvónőket, hogy cukros teával itassák a kicsiket, mi megbeszéltük itthon, hogy ő nem issza azt meg. Itthon vizet iszunk, sokat beszélünk a test működéséről, betegséget okozó dolgokról, és a cukor szerepéről. Vettem neki egy klassz tetős kulacsot, amiben minden nap friss csipkebogyóteát visz mézzel ízesítve, így nem kívánja az ovis cukros teát, sőt inkább a többiek irígylik az övét. A múltkor pedig, mikor nyalókával "kedveskedtek" a gyerekeknek az oviban(influenza járvány közepén!!!), akkor azt mesélte, hogy nagyon nagyon fájt a szíve, de visszautasította, mert nem akar beteg lenni. 4 évesen, magától visszautasította! Nem egyszer előfordult már ez, nagyon igazad van, nagyon bölcsek a gyerekek, és egészen kicsiként is tudnak már jól dönteni.