AntalVali.com

Ez lesz a legelső hozzászólásom...ugyanis nemrég csatlakoztam csak az oldalhoz. Mondanom sem kell, hogy nagyon jó! Szeretném elmondani az én esetemet ha megengeditek.

Első gyermekem most 2 éves és születésétől kezdve igény szerint szopizik, pedig van igénye rendesen. A mai napig éjjel-nappal sokat szopizik.

Az elején kezdem inkább... mindig tudtam, hogy szoptatni akarom, de bizonytalan voltam, hogy tudom-e majd. Császármetszéssel született (tervezett volt, farfekvés miatt), így aztán a hormonok sem úgy működtek mint természetes szülés esetén, aztán nagyon lusta volt és állandóan elaludt. A gyerekorvosunk és a védőnő is azt mondták, hogy nem hízik eleget (ezt kb. 1 hetes korában amikor még be sem indult igazán a tejtermelés és ezt "szakember" lévén nekik nagyon jól kellett volna tudniuk) és tápszert ajánlott az orvos. Én persze elutasítottam, de ezzel nem loptam be magam a szívébe.

1 hónaposan aztán már az volt a probléma, hogy túl sokat hízott, ne szoptassam igény szerint adjak neki vizet etetések között és ezzel húzzam az időt. Én megmondtam, hogy nem kívánom éheztetni, mert ha ennyit eszik akkor bizonyára ennyire van szüksége a szervezetének, persze ez újabb fekete pontot ért.

Ritkán jártunk orvoshoz, mert szerencsére nem volt rá szükség, gondolom a szopi miatt is, de akkor mindig kaptam valami rosszalló megjegyzést, hogy miért is nem csinálom jól. Akkor a körülöttünk élő "anyákról" még nem is beszéltem, mert mindenki szerint már el kellett volna választani pár hónaposan, 1 évesen már szinte felháborodtak, hogy ez a gyerek még mindig szopik és mi az, hogy még nem alussza át az éjszakát. Én hiába mondtam, hogy ez a normális, hogy annyi cici amennyit akar és no cumi, cumisüveg, bimbóvédő, pótlás egyből; ez nem hatott. Mindenki csak azon siránkozott, hogy ő is akart szoptatni, de hát hiába tett meg mindent nem sikerült. Persze megtettek mindent az előbb említett dolgokkal, hogy ne sikerüljön!

Most 2 évesen pedig már egyenesen felháborító, hogy szopizik és még éjjel is, úr isten, de morbid! Az, hogy ugyanezen anyák gyerekének a cumi ott lóg a szájában az teljesen természetes. A gyerek érzelmi igénye meg egyenesen légből kapott hülyeség és persze csak hisztizik! Sajnos ebből van több! Aztán ők problémáznak a legtöbbet azon, hogy milyen a gyerek... csak a baj van vele!

Ezzel szemben én boldog vagyok, hogy ilyen gyerekem lehet, egy csodának tartom a létezését, és eszembe sem jut mindenféle orvoshoz szaladgálni vele csak azért, mert a biológiai igényeire mer hagyatkozni az a szerencsétlen, és nem veszi figyelembe, hogy a "szülei" igényeit kellene szem előtt tartania... hát persze, hogy mennyivel fontosabbak a gyermeküket nagyon akaró és szerető, gondolkodni tudó felnőttek igényei egy ösztönök szerint létező, védelemre szoruló babával és kisgyerekkel szemben!!!

Ne haragudjatok, hogy ezt így elsőre és egyszerre rátok zúdítottam, de nem bánnám ha már felnyílnának azok a szülői szemek, hogy ők vannak a gyerekért és nem fordítva! nagyon örülök amikor találkozom olyan társasággal aki azokat a nézeteket vallja amiket én, mert sajnos nagyon ritka!

Még egyszer köszi, hogy meghallgattatok, és sajnálom ha esetleg valakit megbántottam, mert nem állt szándékomban, csak néha jólesik az embernek kiadni magából a felgyülemlett dühöt.

A másik pedig amiért elmondtam az az, hogy hátha tanulságos valakinek... nekem aztán volt olyan tényező ami eltéríthetett volna, mégsem adtam fel és ezért a mai napig áldom az eszemet!

agin