AntalVali.com

Sziasztok! Már egy ideje rendszeres olvasója vagyok Vali oldalának, nagyon sokat tanultam tőletek, köszönöm! Gondoltam megosztom veletek a mi történetünket, kálváriánkat a szoptatással, hátha segít valakinek.

Nálunk nagyon nehezen indult a szoptatás. Sőt, volt idő, mikor már le is mondtam arról, hogy valaha szoptathatom majd a babámat. Kisfiam császármetszéssel született (nem fért át a medencémen), méghozzá altatásban, mert annyira be voltam vizesedve, hogy nem tudtak gerincen döfni. Szegénykém teljesen kábán látta meg a napvilágot. A kórházban mellettem volt egész nap, de csak aludt, nem igazán sikerült felébreszteni, szopni végképp nem volt hajlandó. A 3-ik napra be is sárgult. Az az igazság, hogy a szülésre készültem minden energiámmal, a szoptatásról úgy gondoltam, az majd jön ösztönösen. Olvastam a babák szopóreflexéről, meg hogy szülés után rögtön mellre kell tenni őket. És nagyjából ennyi volt az összes tudásom a témában. Természetes szülésre készültem, kismamajógával, homeós bogyókkal, intimtornával, stb. Aztán közölték, hogy irány a műtő... Mikor magamhoz tértem a császár után, csak megmutatni hozták oda a babámat, mellretételről álmodni sem mertem. Vagy inkább eszembe sem jutott. A kórházban és otthon is többször próbálkoztam a szoptatással, de én is ügyetlen voltam, a mellbimbóm sem emelkedett ki eléggé, -a kórházban annyi segítséget kaptam csak a csecsemősöktől, hogy jól megcibálták a mellbimbómat, és rányomták a babám fejét a mellemre- így tápszeresen kezdtünk némi anyatejes kiegészítéssel. Néha-néha azért megpróbálkoztam vele, de még a bimbóvédőt sem volt hajlandó bekapni, minden alkalommal üvöltés lett a vége. Olyan rossz érzés volt! Mindig újra és újra próbálkoztam, de kezdtem feladni. Pedig még SNS szoptanít készüléket is beszereztem, de nem sok értelme volt, hiszen semmi hajlandóságot nem mutatott a szopizásra.

Egyik alkalommal éppen mellszívóval fejtem le a tejemet, mikor a férjem behozta a Törpét és azt mondta, na most próbáld meg! Akkor volt 6 hetes a kisfiam, és úgy rácuppant, mint ha mindig is szopizott volna! Nagyjából 1 hét volt míg átállt, és azóta igény szerint és kizárólagosan szopik. Szerencsére a tej mennyiségével szinte soha nem volt gond, a reggeli első szopi utáni mérésnél 210gramm gyarapodást mutatott a mérleg))) Ezért én úgy gondolom, hogy addig fogom szoptatni, amíg ő szeretné.

Mindig csodálkoztam azokon az anyukákon akik 8-10 hónapos korukban már elválasztották a babájukat, mert kényelmetlen volt nekik, megfosztva őket minden jótól ami a szoptatással jár. Talán azért is éreztem így, mert én soha nem vettem magától értetődőnek azt, hogy szoptatok. A mai napig csodaként élem meg, hogy saját testemből táplálhatom a babámat. :) A hozzátáplálást 6,5 hónaposan kezdtük, szépen lassan haladva. Decemberben volt a Törpim 1 éves, és egy nap még minimum 5-6x szopik, éjszaka pedig 2-3x. Nekem még nem volt negatív élményem ezzel kapcsolatban, a legtöbben inkább csodálkoznak, hogy van még tejem, és tudok szoptatni. Nekem inkább az éjszakai szoptatást ellenzőkkel gyűlt meg a bajom. Mert ilyen idősen már nem szabadna felébrednie, és különben is hagyjam sírni, tanuljon rendet a gyerek! És mi az, hogy még nem tud egyedül elaludni?? Skandallum!

Elnézést, kicsit hosszúra sikeredett írásért, de azt gondolom, hogy sok anyuka nincs kellően felkészülve a szoptatással járó nehézségekre, és nem is tudják hova fordulhatnának a problémáikkal, kérdéseikkel. Olyan szörnyű volt megtapasztalni, hogy azok az emberek, akik azért vannak, hogy segítsenek a kismamáknak (csecsemősök, védőnők), elintézik 1-2 félmondattal, te pedig old meg ahogy tudod. Ezért szükséges minél több ilyen írás, és ilyen egymást segítő közösség.