hazafelé utaztam busszal, nem ült mellettem senki, így kihasználtam a mellettem levő üres széket is, kipakoltam többek között az ásványvizem. kicsit éhes voltam, eszembe jutott, hogy van nálam goji. előbányásztam a táskám legaljáról, pár szemet ettem belőle, mikor hirtelen kanyarodni kezdett a busz, én pedig reflexből nyúlni akartam a mellettem levő ásványvízért, hogy ne essen le, mert én a bal oldali sorban ültem, és jobbra nem volt szék, hanem az ajtó, meg a lépcsők ahol le kell szállni. olyan hirtelen kapkodtam, hogy azzal a kezemmel fogtam meg az üveget amibe közbe benne volt a gojis zacskó. ennek az lett az eredménye, hogy sugárba teleszórtam az egész buszt gojival ahogy az üveget akartam hirtelen megfogni... mondanom se kell, hogy az egész busz rajtam nevetett, jobban mondva nem is tudták eltalálni, hogy mi a fenét csinálok pattogtak össze-vissza a gojik. de legalább feldobtam pár embernek a pénteki napját, na meg persze az enyémet is, mert egész úton ezen nevettem, a többiek meg az én nevetésemen tanulság: ne egyetek buszon gojit
táncoló gojik