AntalVali.com

Salut!
Eh bien, les français, ils sont un peu comme ça...mais bon, pas tous, quand même. T'énerves pas, ça vaut pas la peine. Moi aussi je les connais bien, j'ai vécu parmi eux...et tu sais quoi? Je suis prète à repartir pour la France, même dés aujourd'hui...

Na, magyarul folytatom, hogy a többiek is értsék. Arról hogy a "franciák" milyenek meg a "magyarok" milyenek, lehet általánosságokat megfogalmazni, de azért egyetlen francia pszichológus magatartásából levonni a következtetést az összes többire - na attól azért óva intenék. Elfogultság nélkül szemlélve és összehasonlítva a két nemzetet, vannak dolgok amik ott jobbak, és vannak amik itt.

Például jó pont a franciáknak az élelmiszerek minőségével szembeni igényessége (ott egyébként jóval előrébb tart a helyi gazdaságot támogató, bio, commerce équitable (méltányos kereskedelem) stb. irányzatok népszerűsége). Meg úgy az egészségügy általában...egyik amiben viszont a magyarok jobbak, az épp ez a szüléshez-anyasághoz való hozzáállás. Azt hiszem, ez azon kevés dolgok egyike (talán az egyetlen) ahol mi vagyunk előrébb pár évtizeddel - ott még olyan orvosorientált a szülés, epidurálisan végzett műtét kategória, mint nálunk volt az előző rendszer végén.

DE: nekem van egy francia puéricultrice barátnőm (kb. gyermekekre szakosodott ápolónő), aki szintén mint negatívumot mesélte ezt a francia hozzáállást, és beszélt programokról, amelyek pl. a szoptatást népszerűsítik. Szóval ott is van, aki másképp gondolja - és ott is vannak efféle "antalvalis közösségek"...

Ami ebből rád vonatkozik: nyugtasson meg az a tudat, hogy a TE GYERMEKED CSAK A TIÉD, ÉS AZT CSINÁLSZ VELE AMIT AKARSZ, SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁ. Ha összetörsz, sírsz, stb. akkor az azt jelenti, hogy indokolatlanul fontos neked a mások véleménye. Nem kell hogy az legyen, ugyan miért lenne? (Ezt egyébként lehet hogy épp Franciaországban szedted fel: rájuk jellemző, hogy (túl) könnyen ítélkeznek mások fölött és bár megalapozatlanul, de kéretlenül ki is hirdetik az ítéletüket, és vice versa: iszonyú lényeges számukra mit szólnak mások stb.) Épp ezért ne a pszichológusra haragudj, hanem magadban tedd ezt rendbe: érd el, hogy azt mondhasd: "Érzéseimet én irányítom, kizárólagos hatalmam van fölöttük, és senkinek nem vagyok hajlandó engedélyezni, hogy felzaklasson, bosszantson, stb. Szabad vagyok." Ne másokra reagálj, hanem te döntsd el, mit akarsz érezni.

Ennek elérése érdekében dolgozni kell, de az eredmény megéri: én magam is Franciaországban szándékozom leélni az egész életemet, oda szülni a gyerekeimet. DE: már jól ismerem őket, és fel vagyok készülve arra, hogy úgy szüljem és neveljem őket, ahogyan én akarom, magasról tojva rá, ki mit szól hozzá. A gyerekeim ennél sokkal fontosabbak.
Kész vagyok egy esetleges ilyen beszólásra tök nyugodtan és mosolyogva felelni: "ő az ÉN GYEREKEM". Kész - ennyi elég is.

Légy anyatigris. Ha azt látják, hogy megtörsz az ítéletük súlya alatt, akkor élni fognak a hatalommal amit fölötted gyakorolnak. Ne engedd ezt meg nekik - gondolj arra, hogy a te és a gyereked érzéseit tartsd első helyen, ne mások véleményének fontosságát (tartozzanak bármelyik nációhoz egyébként). Az anyatigris viszont erősebb náluk, azt tisztelik...

Bon courage!