AntalVali.com

Szia Szandra!

Valahol örülök, hogy ez a téma előjött, mert már régen a bögyömben volt, és igazán senki sem értette, miről beszélek.

Kb 3 évig éltem Franciaországban, de betelt a pohár és a francia barátomnak is ultimátumszerűen bejelentettem, hogy én ott tovább nem maradok. Ő pedig azt mondta, hogy jön velem. Azóta már nem a barátom, hanem a férjem, és a kisfiunk tegnap volt 3 hetes. Az egyik ok, amiért már utáltam ott élni, az az emberek és az értékrendjük volt – különösen a francia nőké.

Szerintem ebben az indiviualizmus túlburjánzott, mindenki csak magára gondol, a család nem érték ahol gyerekeket sokszor a kutyával teszik egyenrangúvá. Mert aki a bevásárlóközpontban shoppingol, bemegy egy ruhaboltba, és a gyerekét a babakocsiban szépen kint hagyja a bolt előtt, annak kb ennyit jelent a gyereke.

Első szoptatással kapcsolatos “konfliktusom” akkor adódott velük, amikor még házasok sem voltunk, a párom mostohaanyjával vérre menő vitánk volt a témáról, ő elképesztően agresszívan lehurrogott, hogy “a szoptatás egy baromság, és csak az anyának nyújt pszichológiai kielégülést”.

Csak tudnám, hogy abban mi a kielégülés, hogy a sebes, duzzadt mellbimbódra kétóránként valaki rárepül - nyilván fogalma sem volt, miről beszél. Lassan ütni tudnék, ha még egyszer egy francia megkérdezi « tu allaites ou tu donnes le biberon? ». Nem tudom, hogy az ilyen emberek mit képzelnek, a természet minek teremtette a mellüket – hogy beletűrjék egy mutatós pólóba? Hát a salátazabáló francia nők nagy részének nincs is mit, úgyhogy nem tudom, mit féltenek rajta.

Az már helyénvaló lenne, ha bevallanák, hogy lusták szoptatni, mert hát a szoptatás bizony egy kemény próbatétel. Márpedig mi mind tudjuk, mennyire kényelmesek a kedves francia barátaink, a férjemből is már néha kibuggyant, hogy szivem, adjunk neki egy kis tápszert, hogy tudjunk végre aludni. A könnyű út. Attól függően, hogy tényleg igyekszik támogatni mindenben, azért belőle is néha kibukik a kényelem utáni vágy - hát mit lehet tenni, ebbe született.

Azért kitartottunk, és Tejmanó most már nagyon ügyesen eszik!
Csatlakoznék egyébként a többiekhez, akik bátorítottak, hogy a te gyereked, és azt teszed, amit Te jónak látsz. Erre egyébként nagyszerű francia kifejezések állnak rendelkezésre: “Occupez-vous de vos oignons” vagy « Ce n’est pas vos affaires” – Használd őket egészséggel ! Legyél büszke arra, hogy szoptatsz, mert tudod, hogy ez a legjobb a babádnak – és azok, akik tápszereznek, ők nem tesznek meg mindent a gyerekük jóllétéért ! Ezt tartsd szem előtt. Éljenek a szoptató anyatigrisek !