AntalVali.com

Nagyon örültem ennek az írásnak, magam is fogyasztom a parlagfüvet, igaz nem olyan rég óta. Egy dolgot viszont hozzátennék a cikkhez. Erre szeretnék reagálni, idézem: "A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90 %-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80 %-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek!" Nem vagyok orvos, de érint a dolog, hiszen van a családomban lisztérzékeny, vagyis cöliákiás. Nagyon kimerítő tájékoztatást kaptunk a gasztroenterológus professzortól e téren. Létezik búzaliszt-allergia és létezik a lisztérzékenység. A kettő nem ugyanaz. Tudjuk, hogy az allergia az immunrendszer túlzott reakciója azzal a bizonyos anyaggal szemben. Ilyen a búzaliszt allergia. A lisztérzékenység valóban nem allergia. Ugyanis a szervezet nem túlzott reakciója váltja ki ezt a dolgot. A lisztérzékeny, cöliákiás, glutén-érzékeny embereknél a vékonybélben nem termelődik egy enzim, ami nem bontja le a glutént, gliadint. Mivel ez az enzim nincs ezeknél az embereknél a gliadin letarolja a bélbolyhokat ezzel megakadályozza a táplálék felszívódását. Úgy tessék elképzelni ezt, mint a cukorbetegeknél, ahol vagy részleges, vagy súlyosabb esetben szinte nincs is inzulin termelés, ami ugye lebontaná a cukrot. Valami hasonló itt is a helyzet. Nagyon kell vigyázni a természetgyógyászoknak, miről beszélnek, mert egy-egy félresikerült kijelentéssel presztízs-veszteséget okozhatnak maguknak is másoknak is. Ettől függetlenül szeretnék családomban példamutató lenni, és szeretném rávenni őket, fogyasszák bátran a parlagfüvet. Nagyon nagy reményekkel nézek a jövőbe, hátha segít az őssejt termelésével visszaállítani az enzimtermelést és hátha meg lehetne gyógyulni egy olyan "betegségből", ami az orvostudomány mai állása szerint egész életen át tart. Nekem kicsit keserű az íze, de ennyit megér. cserépben is tartom, és ahogy a cikk írója mondta, úgy írtom, hogy megeszem:-)