AntalVali.com

Igazából én is a 90-es évekből való vagyok... és amiket meséltek, hogy akkor, mi volt hát égnek állt a hajam.... cukros vizet a gyereknek és hasonlók... épphogy megszületett a kisbaba, máris elkezdték mérgezni. (Tisztelet a kivételnek)

Érdekes itt korán lett a picike, de mégis azon vagyok, hogy mindig a kedvébe tegyek és ez egyáltalán nem fáradtság. Ha látom mosolyogni, vagy nevetni, az nekem mindent megér. - A védőnő is mondta nekem, hogy mostmár csak 4 óránként kellene ennie... Szerintem meg akkor, amikor éhes.

Meg ami nagyon feldühít egyes doktornők annyira durvák, hogy néha elküldeném a .... Úgy vagyok vele, hogy 1 éves korig a fiúk kukiját nem kéne "piszkálni". Fürdésnél picit amennyire megy, de nem erőltetni. Namost a "kedves és aranyos" doktornéni úgy lehúzta neki, hogy a kicsikém rögtön elkezdett ordítani. (Én meg legszívesebben a dokival ordítottam volna) Kész kínzás volt. A nyelvét is durván nyomta le a spatulával.

Csütörtökön helyettesítés volt és egy nagyon kedves nő rendelt. A kis drágám még a szurinál sem sírt... Dokik és dokik között mennyi különbség van... Van amelyik csak akkor normális, ha fizetsz neki és valamelyik alapból, mert nem egy zsugori pénzzabáló, hanem azért választotta a hivatását, hogy segítsen. Azzal, hogy pénzt adjunk az orvosnak - miért is? megkapja ő a fizetését - csak annak adok amelyik megérdemli, de volt már olyan, hogy megérdemelte volna és nem tudtam adni... az volt a válasz, hogy ez a munkája, megkapja érte a állami fizetést)

Bocsi, nem minden idevaló, de végül is ezek a gondolatok is hozzá tartoznak az anyasághoz...

Üdv: Fru