AntalVali.com

Elgondolkodtam ezeken a beírásokon, és eszembe jutott a gyerek korom.

Nyári junius végi foglalatosság volt a padlás takarítása, majd felmázolása, és kijelölése a gabonák helyének. Ezeket a területeket mésszel kijelöltük és a falakat frissen kimeszeltük, majd mire ez jól kiszáradt aratás után felköltözött a padlásra a búza, ebből is kétfajta: egyik a kenyérgabona a másik pedig a takarmánynak való, mindkettő a kijelölt helyére lett öntve amit mi gyerekek forgattunk naponta legalább egy hétig-kettőig. Majd következett az árpa- ami szintén állati takarmány. Ősszel pedig a csodálatosan sárga kukorica, amit csővestől, de már fosztottan vittünk fel a padlásra. Lassan beértek a piros-sárga-zöld őszi almák és körték, és ők is felköltöztek a padlásra, beosztva melyiket mibe, vagyis árpába, buzába dugtunk be, ahol az érési folyamat befelyeződött és a fagytól is védve voltak. A fehér kukorica is ott volt, amit télen a kemencében főztek meg cserépedényben és este azt ettük nass gyanánt, ki mézzel, ki simán, és volt aki mákosan is szerette. Hatalmas sütőtökök is lent várták a sorsukat, hogy a kemencében finomra süljenek.

Hát egy kicsit eltévedtem a liszttől, vagyis volt lent a kamrában egy nagy láda, ez volt a liszt helye: első rekeszében az un. 0-ás vagy kenyérliszt foglalt helyet, a második rekeszben tartotta Anyukám a sima lisztet, a harmadikban pedig a griz foglalt helyet. A korpa pedig zsákban várta, hogy az állatok eledelébe legyen keverve.

Körülbelül 2-3 havonta örlettünk, és 10 naponta sütött Anyukám a kemencében kenyeret. Ma nekem is megvan a nagy sütőteknő amiben készült a kenyér tészta. A kenyérsütés már előző nap dél körül megkezdődött, amikor ebéd után két hokedli lett felállítva a kemence elé, rá a teknő és szitálta bele a kenyérlisztet ami kb 8-9 kiló lehetett. Be lett készítve a korpás komló pogácsa is (amit nyáron készítettünk és szárítottunk meg a napon) ezt langyos vízbe beáztattuk. Amikorra az egész átlangyosodhatott az este 10 óra környékén volt, 5 dkg élesztő és a komlós pogácsa, só, langyos víz hozzáadásával bedagasztottuk a kenyeret. Nagyon nehéz volt. Aztán betakartuk és lefeküdtünk aludni. Reggel Anyukám befűtötte a kemencét, és közben pedig kiszakajtotta a kenyeret, ami azt jelenti, hogy a szakajtós kosarakba konyharuhát tettünk és abba került az a tészta mennyiség amiből lett egy nagy kenyér. Általában 3 db nagy kenyér készült. Valamint a gubának valót, ma úgy mondanám, hogy sovány franciakenyerek készültek még amit később túrósan-mákosan ettünk meg egy - egy leves után. És még 3-4 db pici cipó is készült, amit frissen kacsazsírosan vagy magában ettünk. Ezzel még nincs vége, mert ugye reggelit is kellett készíteni, csodafinom káposztás-túrós-tejfölös-fokhagymás lángosok is megsültek. Mire az apróságok készen lettek, addigra jó meleg lett a kemence és bevetettük a sütőlapáttal a kenyereket. Majd rájuk zártuk az ajtót és a megfelelő sütési idő után kivettük a gyönyörű szép pirosra sült kenyereket, amiket még megmosdattunk, ettől lettek fényesen és a kamrába kerültek. A kenyér volt az élet ! És ha fogytán volt és kevés volt abban az évben a buza, akkor bizony azt kapták a gyerekek ha kértek még egy szelet kenyeret, hogy a kenyér is elment aludni.

Próbáltam sütőben gépben kenyeret sütni, nem az igazi, adalékokat írnak elő a receptek, de igazából az igazi kenyérhez az kell csak amit leírtam. Igaz bizonyos vidékeken ahol nem termett annyi buza, ott dúsították rozzsal-kukoricával-krumplival, de a magyar kenyér abból áll amit leírtam.