Fresyya, Anyukák, Apukák tegyünk valamit!!!

Hozzászólás előzményeinek megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted a beszélgetést, amihez ezt a hozzászólást írták)

Fresyya, Anyukák, Apukák tegyünk valamit!!!

Egy hete étkezik a kisfiam az óvodában, és sír a lelkem, hogy 3,5 év tudatos munkája foszlik semmivé. Fáradtságot, pénzt, időt nem kímélve, (komolyan mondom, erőn felül) csak a férjemre támaszkodva, mindent, de mindent megtettem/tettünk a gyermekünk egészségéért. És én is azt mondom, inkább hazafelé olvasom el az aznapi menüt, mert kikészülök.

És igen, magamat is sajnálom, mit dolgoztam, talpaltam, néztem utána, hogy mit hogyan, nagymama nélkül, segítség nélkül, tök egyedül, és ennyi???? Valamit tenni kell, nem létezik, hogy ez így maradjon!

Az én erős, egészséges fiam, aki két kilométert futóbiciklizik egy nyikk nélkül, annyira stramm, vajon ugyanilyen lesz egy év közétkeztetés után is? Eleinte nyugtatgattam magam, hogy itthon ellensúlyozzuk, de nem megy beletörődni.

CSINÁLJUNK VALAMIT! ANYUKÁK, APUKÁK, VAGYUNK ELEGEN? Szerintem biztosan megmozdul valami, csak össze kell fogni.

Tegyük meg!

Gabi

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások: