AntalVali.com

Szia Atina! Ahogy olvastam a leveled, átéreztem azt a bizonytalanságot és megfelelni akarást, amit én is megéltem, mikor a kislányom pici volt. Mostmár utólag csak mosolygok az egészen és ha a környezetemben ezzel az érzelmi labilitással találkozom, akkor csak annyit mondok:

Bízz a gyermekedben! :)

Ő még tudja, hogy mi jó Neki, nem akar megfelelni, nem olvas statiszikákat, nem tudja, hogy valakik - valamikor - valahol egy könyvbe számokat írtak, amik meghatározzák azt, hogy Ő most jól teljesít-e, vagy sem. Olyan erősen nyomják a doktor nénik, védőnök ezeket a régen elavult dogmatikus adatokat, hogy rengeteg anyának és ezzel együtt a babájának megkeserítik az életét. Mert hidd el, hogy sokkal erősebb hatással van a kicsire az, hogy Te hogy érzed magad, mint hogy mit mutanak a száraz adatok. Ha Te rosszul érzed magad attól, hogy "nem teljesítetek kellő képpen", akkor Ő ezt érzi és igen, van hogy kiborul, ezzel jelezve, hogy "Anya, elegem van, velem minden rendben, miért nem érted?"

Ha azon kívül, hogy a súlya nem gyarapszik úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, de amúgy minden rendben van vele, akkor nem kell izgulnod, csak élvezd minden pillanatát az együtt töltött időnek! Ha van kellő mennyiségű pisis-kakis pelus, ha jó kedélyű a kicsi, ha nem látsz rajta olyan változást, ami elgondolkodtató, akkor ne aggódj, engedd meg neki, hogy néha legyen egy "rossz" napja.

Szerintem a szeretet után a legfontosabb egy gyermek életében a bizalom. Ahhoz, hogy egészséges felnőtt ember lehessen belőle, ahhoz az kell, hogy ez a két dolog mindenféleképpen jelen legyen az életében az első perctől fogva. Szuper, hogy hagyod igény szerint szopizni, tehát bízol az ösztöneiben, engeded, hogy Ő döntse el, mikor éhes. Akkor hagyd, hogy úgy növesztgesse a husikáját, ahogy ő szeretné... :)