AntalVali.com

Nekem az, hogy nem tépem a szám. Mert belefutottam a süket fülekbe. És már csendben nyugtázom, hogy de jó, hogy felnyílt a szemem és felelősségteljes az életem. És nem tudom megváltoztatni se más fürdőszobáját, se más étrendjét. Az elején nagyon zavart, a hozzám közel állók esetében még mindig nagyon zavar. De nem lehet görcsölni ezen, mert azzal magadnak ártasz. Nem arról van szó, hogy ne segítenék szívesen, de ha falba ütközöm, akkor minden hiába. Mindenki saját magáért vállal felelősséget. Én annyit tehetek, hogy édesszájú rokonoknak gasztroajándék jár karácsonyra, így legalább egy tábla csokival kevesebb, egy zacsi keksszel kevesebb fogy a boltok polcairól, mert ott az enyém, kakaóvajból, tk lisztből, xilittel, mézzel, adalékmentesen... Sajnos ez van.

Olvastam egyszer egy érdekes cikket, sajnos már nem tudom a forrást... Arról szól, hogy olyan fene nagy szabadságunk van manapság, hogy nem tudunk mit kezdeni vele. Bújkálunk a kifogások mögé, pedig majdnem mindig van kiút. Ma már el lehet válni, régen kiutáltak ezért a faluból... De hányan élnek rossz kapcsolatban, igazán rosszban?? Sokan... Mert félnek. Jó, persze, nem lehet mindig elfutni, nem is azt mondom, hogy így oldjuk meg a gondolkat, de van benne valami. Panaszkodhatunk a munkánkra, és tudom, hogy nem egyszerű találni, de ma már nem olyan a világ, hogy dolgozol valahol, és ott vagy 20-30 évig. Ott egy fiatal, tud idegen nyelvet, itthon semmi esélye az előre jutásra, de nem vállal külföldön munkát pár évre, hogy talpra álljon és hazajöjjön, sőt, nem is keres. Csak sír-rí, hogy jajderossz. Igen, nem egyszerű elmenni, szülők itthon, barátok itthon, de akkor fel kell vállalni, hogy van lehetőség, csak ezért és ezért nem élünk vele. Nem pedig a világot okolni, aki ellenünk van. De ez manapság nem így működik...

Nem akarok elkalandozni, bocsánat, a lényeg, hogy mára igenis lehet(ne) lépni, vállalni a felelősséget tetteinkért, szabadok vagyunk. Mindenki maga választja meg, hogy mit ken magára... Nem két féle szappanból lehet választani. A boltban nem 3 féle csoki van. Azt eszel, azt kensz magadra, amit szeretnél. Az a baj, hogy mi vagyunk a különcök. Én a mai napig megkapom egy apró náthánál is, hogy "miért nem mész végre ovoshoz?!" Minek mennék, van propoliszom, béta glükánom, fülgyertyám és gyógyteám. Ha beteg lenneék, mennék, és a családom is elzavarnám, de az istenért, náthás vagyok, miért szedjek antibiotikumot vírusra?! És így egy hét helyett mondjuk 4 napig gyógyulok, és olcsóbb is. Legyintenek. Ez a nehéz, tudod? Elviselni ezeket a legyintéseket, ezeket a tekinteteket, a hangsúlyokat hozzá. A felhördüléseket, amikor közlöd, hogy szédülsz egy parfümériában, mert tolakodó és büdös már neked a 20 ezres szintetikum... Hogy neked milyen drágák a dolgaid... Igen, csak ami több mint egy évnyi só ára, himalája, nem asztali, az másnak 2 napi cigi... Van, aki ezt az ellenállást nem viseli. És inkább sodródik a reklámmal, ott azt mondják, már a 3 hónaposnak is adható az új lázcsillapító. Hála az égnek. Én is nehezen bírom, de itt jön a képbe a SZABADSÁG. Én vállalom a felelősséget, azt kenek, azt eszek, amit szeretnék. Más meg mond amit akar. Csak ezt nehéz eltűrni. Sokan ezért nem érdeklődnek. Kényelmesek, és ELBÚJNAK. 

Van olyan ismerősöm, aki sokat kérdez tőlem, pedig neki is 2 másodperc lenne beírnia dolgokat az oldal keresőjbe, és ismeri is az oldalt. De ilyenkor türelmes vagyok, megnézem neki én és nem teszem szóvá, hogy ő is megtehette volna. Mert látom, hog akarja és bizonytalan. 

Amit javasolni tudok, azok a saját kezű ajándékok. Ne is tegyél szóvá semmit. Készíts fürdősót, ajakápolót, kandírozz bio narancsot nádcukorral (nem tudom xilittel lehet-e, plusz méregdrága lett volna ez a mennyiség... de mivel kristálycukron élő rokonnak készült, istenes a finomítatlan nádcukor is). Csinálj esetleg kencekeverős csajos bulit. Vagy készíts krémet akkor, ha vendégségben van nálad valaki, mondd h bizonytalan vagy a kísérletezgetésben, próbálkozzon Veled.

Sajnos nem menthetjük meg a világot. Ez itt mindenkinek fáj, hidd el, rengeteg az ilyen bejegyzés, de ha valaki nem akar változni, az nem fog. Az beáll a sorba. És ha szeretjük az illetőt, legszívesebben kupán vágnánk.  

De nem lehet...

Kitartás, főleg ahhoz, hogy merj különbözni!!