Én az írásod ahhoz a részéhez szólnék, amit a cicád esetéről írtál. Eddig is megvolt a véleményem az állatorvosok hozzáállásáról (tisztelet a kivételnek), de azok után, amikor a saját bőrömön kellett tapasztalnom a véres valóságot, akkor bántam meg igazán, hogy nem lettem végül állatorvos.
2009 december legvégén törént valami a kecskémmel (hozzá kell tennem, nem átlagos kecskéről van szó), nem nagyon akart enni. 1-2 nap múlva hívott écsanyám "orvost", az ránézésre!!!! belenyomott valamit. Persze nem lett jobban, ezért leutaztam 200km-t a kecskémhez. Bevittük (mert már nem tudott lábra állni) a házba, betakartam, adtam neki vizet, azt elfogadta. Reggelre elkezdett folyni a nyála elég durván. Elkezdtem hívogatni a 2 szomszédos városban lévő orvosokat, mivel helyi nem volt. Egyik sem volt hajlandó kijönni!!! 15km-en belülről beszélgetünk!!! Uramisten!!! A legjobban mégis az fájt, hogy az az állatorvos sem volt hajlandó kijönni, akihez sok-sok éve hordjuk az állatainkat, és akit mellesleg elég jól ismerek, és aki a városon (ahol a kecském volt) szokott átautózni az eggyel arrébb lévő városba (sokszor láttam a kocsiját). Borzasztóan elkeseredtem. Közben du. lett, felhívtam azt a dokit, aki először kint volt a kecskénél (és akit a mai napig gyűlölök, de aki legalább kijött), hogy altassa el, mert már nincs tovább, már fájdalmas, görcsös rohamok jöttek rá.
Ezek után sajnos nekem meg van a véleményem általában az állatorvosokról. Ekkorát még életemben nem csalódtam, mint akkor. Egy állatorvos tisztelje, imádja az állatokat, legalább annyira amennyire én. És kész legyen bármit megtenni értük. Ilyen csak nagyon kevés lehet. Ill. a fent említett ki nem jött dokiknak még a pénz sem számított. Akkor mi? Miért lett állatorvos? Nem értem... Bizonyos esetekben nem számíthat sem az idő, sem a pénz. Semmi, csak a segítség az, ami számít, mindegy milyen állatfajról beszélgetünk.
Égyébként az egyik dokitól, akit felhívtam, megtudtam (amikor elmondtam neki a tüneteket), hogy mi volt a baja: leállt a bendője, bendőmozgatót kellett volna neki adni.... Kössz...
Szia Emőke!
Én az írásod ahhoz a részéhez szólnék, amit a cicád esetéről írtál. Eddig is megvolt a véleményem az állatorvosok hozzáállásáról (tisztelet a kivételnek), de azok után, amikor a saját bőrömön kellett tapasztalnom a véres valóságot, akkor bántam meg igazán, hogy nem lettem végül állatorvos.
2009 december legvégén törént valami a kecskémmel (hozzá kell tennem, nem átlagos kecskéről van szó), nem nagyon akart enni. 1-2 nap múlva hívott écsanyám "orvost", az ránézésre!!!! belenyomott valamit. Persze nem lett jobban, ezért leutaztam 200km-t a kecskémhez. Bevittük (mert már nem tudott lábra állni) a házba, betakartam, adtam neki vizet, azt elfogadta. Reggelre elkezdett folyni a nyála elég durván. Elkezdtem hívogatni a 2 szomszédos városban lévő orvosokat, mivel helyi nem volt. Egyik sem volt hajlandó kijönni!!! 15km-en belülről beszélgetünk!!! Uramisten!!! A legjobban mégis az fájt, hogy az az állatorvos sem volt hajlandó kijönni, akihez sok-sok éve hordjuk az állatainkat, és akit mellesleg elég jól ismerek, és aki a városon (ahol a kecském volt) szokott átautózni az eggyel arrébb lévő városba (sokszor láttam a kocsiját). Borzasztóan elkeseredtem. Közben du. lett, felhívtam azt a dokit, aki először kint volt a kecskénél (és akit a mai napig gyűlölök, de aki legalább kijött), hogy altassa el, mert már nincs tovább, már fájdalmas, görcsös rohamok jöttek rá.
Ezek után sajnos nekem meg van a véleményem általában az állatorvosokról. Ekkorát még életemben nem csalódtam, mint akkor. Egy állatorvos tisztelje, imádja az állatokat, legalább annyira amennyire én. És kész legyen bármit megtenni értük. Ilyen csak nagyon kevés lehet. Ill. a fent említett ki nem jött dokiknak még a pénz sem számított. Akkor mi? Miért lett állatorvos? Nem értem... Bizonyos esetekben nem számíthat sem az idő, sem a pénz. Semmi, csak a segítség az, ami számít, mindegy milyen állatfajról beszélgetünk.
Égyébként az egyik dokitól, akit felhívtam, megtudtam (amikor elmondtam neki a tüneteket), hogy mi volt a baja: leállt a bendője, bendőmozgatót kellett volna neki adni.... Kössz...
Hát ennyi. Csak 6 éves volt a kecske.
Üdv Mindenkinek!