AntalVali.com

Az én legnagyobb fiam jelenleg nemsokára már 15 éves lesz, éppen az angol nyelvvizsgájára készül, hatosztájos gimibe jár, zenél, vizilabdázik...

No de amikor kicsi volt akkor meg kellett küzdenem érte rendesen.

Óvodás volt, és teljesen kezelhetetlennek volt nyilvánítva, az óvónénit naponta borította ki, a mosdóban lekapirgálta az összes jelet a poharakról, és még sorolhatnám.. ( de kérdem, hogy volt annyi ideje a gyereknek, hogy az összes jelet leszedje?, senki sem kereste?)

Találkoznom kellett az óvoda pszichológusával, ami úgy zajlott, hogy X bácsi kérte, hívjuk be a fiamat is, aki éppen akkor érkezett meg az ovis úszásról.

Az udvaron voltak a gyerekek, épp akkor engedték ki őket, hívtam őt, mire egy hosszú nem volt a válasz, ezt látván az X bácsi rögtön levonta a következtetést. Így csak ketten mentünk be a beszélgetésre, ahol megkaptam a családunk azonnali elemzését, a gyereknek nincs megfelelő apa képe ( mert a férjem este amikor hazajött, nem regulázta meg, hanem birkózótt, meg játszott vele, így aztán nem volt kire felnézzen,- nem volt megfelelő családfő képe a férjemnek.

Ezután a beszélgetés után, én mondtam az óvoda vezetőjének, nem vagyok hajlandó többet beszélgetni családunkról X bácsival. Megértőek voltak, elküldtek a nevelési tanácsadóba. Kaptam egy elemzést a gyerekről az óvodától ezt kellett vinni. Épp előzőeg volt  valahogy a szeptember 11-ei terrortámadás, hát abban az elemzésben olyanokat lehetett olvasni, mintha egy kis terroristát nevelgetnék, aki mindenkit kikészít szándékosan a környezetében.

A nevelési tanácsdóban egy nagyon kedves hölgy fogadott minket, akivel többször találkoztunk, és aki megállapította, hogy ezt a gyereket le kell kötni, feladatot kell neki adni, nincs vele semmi baj , kicsit érettebb a koránál. Aztán kérte, hogy majd csak egy utolsó találkozásra jöjjünk az év végén, mert igazából neki annyi problémás gyereke van, hogy azokkal kellene foglalkoznia.

Szóval így mentünk iskolába, persze ott sem volt könnyű az első pár év, de az osztályfőnökünk egy nagyon rátermett, lelkes, mindíg valami izgalmas dolgot kitaláló tanárnéni volt (kisfiamnak a személyiségéhez kerestem tanárt!!! egyébként szerencsénkre Ő lett a másik fiam ofője is)

Igazából, azért írtam le a mi kis történetünket, mert olyan könnyű megbélyegezni gyerekeket, és utána aztán nehéz kilépni  abból a mederből amibe belehelyezték. Egy gyerek viselkedése egyszerűbb, bizonyos értelemben mint egy felnőtté, nincsenek még meg azok a manipulációk amiket felnőttkorban viselünk . Talán azt kéne vizsgálni, mi hogyan viszonyulunk hozzá, és  hogy milyen a személyisége.

Vizsgálni kellene a mai kort, hogy nő fel egy gyermek, állandó tiltás közepette, hiszen tele van a lakás olyan kütyükkel, szerkezetekkel ami veszélyes, elrontja stb... régen nem tette tönkre a dvd lejátszót, nem szedte ki a laptop billentyűzetét..... mert nem voltak ilyenek.  A gyerek egy állandó felfedező, és azok a legizgalmasabb dolgok, amiketől eltiltjuk, nem kapja meg a telefont, a távirányítót... Régen nem voltak ilyen kihívások, sokkal kevesebb volt az eltiltandó dolog, és mást akart felfedezni, talán a hangyát a fűben --- lehet, hogy jobb volt.

Üdv

Czinamon