Ezt csak azért írom, hátha valakinek tanulságos az én szemszögöm.
Végigolvastam az összes hozzászólást. Fantasztikus, hogy mindenki elbeszél egymás mellett.
Mindenki, aki hozzászólt a témához először kifejtette, hogy tetszik, vagy nem tetszik az aquapónia. Aztán rátért a kifejtésére, amiben személyes életstílusát, vagy élethelyzetét írja le.
Lásd JazzMine, Dortsa, Kathryn. Mindegyiknek a vége az, hogy lám én így csinálom. Amit viszont mindegyikőtök félreért a másikban az az, hogy ezzel talán kimondjátok azt, hogy az enyém a legjobb. NEM! Ezt egyikőtök sem írta, csak a saját (olykor keserédes) tapasztalatotokat fejtitek ki, amiről azt gondoljátok, hogy tanulságos. És akkor elindul a lavina, mert mindenki támadásnak veszi ezt a másikban. Érdekes én egyikőtökben sem éreztem támadást, amikor a saját életetekről írtatok( és tette ezt mindegyikőtök a saját stílusában). Nem éreztem azt, hogy azért írjátok, mert ez a legjobb, és MINDENKInek így kelle élnie. Sokkal inkább azt éreztem, hogy meggyőződéssel éltek így, ahogy éltek, és ez teljesen rendben van.
Mindhármótoknak más a stílusa, ami szerintem lényegtelen, ne próbáljuk kijavítani egymás stílusát, szerintem próbáljunk inkább nem magunkra venni mindent, és megsértődni. Fölösleges.
Ne hagyjuk, hogy eddig eljussunk, és már valóban egymást sértegessük. Ezen a szinten pedig már mindenki önvédelembe kezd, vagy megpróbál valaki mást megvédeni (lásd Kathryn Dortsát).
Egymás félreértésének művészetéről
Ezt csak azért írom, hátha valakinek tanulságos az én szemszögöm.
Végigolvastam az összes hozzászólást. Fantasztikus, hogy mindenki elbeszél egymás mellett.
Mindenki, aki hozzászólt a témához először kifejtette, hogy tetszik, vagy nem tetszik az aquapónia. Aztán rátért a kifejtésére, amiben személyes életstílusát, vagy élethelyzetét írja le.
Lásd JazzMine, Dortsa, Kathryn. Mindegyiknek a vége az, hogy lám én így csinálom. Amit viszont mindegyikőtök félreért a másikban az az, hogy ezzel talán kimondjátok azt, hogy az enyém a legjobb. NEM! Ezt egyikőtök sem írta, csak a saját (olykor keserédes) tapasztalatotokat fejtitek ki, amiről azt gondoljátok, hogy tanulságos. És akkor elindul a lavina, mert mindenki támadásnak veszi ezt a másikban. Érdekes én egyikőtökben sem éreztem támadást, amikor a saját életetekről írtatok( és tette ezt mindegyikőtök a saját stílusában). Nem éreztem azt, hogy azért írjátok, mert ez a legjobb, és MINDENKInek így kelle élnie. Sokkal inkább azt éreztem, hogy meggyőződéssel éltek így, ahogy éltek, és ez teljesen rendben van.
Mindhármótoknak más a stílusa, ami szerintem lényegtelen, ne próbáljuk kijavítani egymás stílusát, szerintem próbáljunk inkább nem magunkra venni mindent, és megsértődni. Fölösleges.
Ne hagyjuk, hogy eddig eljussunk, és már valóban egymást sértegessük. Ezen a szinten pedig már mindenki önvédelembe kezd, vagy megpróbál valaki mást megvédeni (lásd Kathryn Dortsát).
De nincs mitől!
Szerintem.
Köszi, hogy kifejthettem az én álláspontom. Üdv