Egymás félreértésének művészetéről

Egymás félreértésének művészetéről

Ezt csak azért írom, hátha valakinek tanulságos az én szemszögöm.

Végigolvastam az összes hozzászólást. Fantasztikus, hogy mindenki elbeszél egymás mellett.

Mindenki, aki hozzászólt a témához először kifejtette, hogy tetszik, vagy nem tetszik az aquapónia. Aztán rátért a kifejtésére, amiben személyes életstílusát, vagy élethelyzetét írja le.

Lásd JazzMine, Dortsa, Kathryn. Mindegyiknek a vége az, hogy lám én így csinálom. Amit viszont mindegyikőtök félreért a másikban az az, hogy ezzel  talán kimondjátok azt, hogy az enyém a legjobb. NEM! Ezt egyikőtök sem írta, csak a saját (olykor keserédes) tapasztalatotokat fejtitek ki, amiről azt gondoljátok, hogy tanulságos. És akkor elindul a lavina, mert mindenki támadásnak veszi ezt a másikban. Érdekes én egyikőtökben sem éreztem támadást, amikor a saját életetekről írtatok( és tette ezt mindegyikőtök a saját stílusában). Nem éreztem azt, hogy azért írjátok, mert ez a legjobb, és MINDENKInek így kelle élnie. Sokkal inkább azt éreztem, hogy meggyőződéssel éltek így, ahogy éltek, és ez teljesen rendben van.

Mindhármótoknak más a stílusa, ami szerintem lényegtelen, ne próbáljuk kijavítani egymás stílusát, szerintem próbáljunk inkább nem magunkra venni mindent, és megsértődni. Fölösleges.

Ne hagyjuk, hogy eddig eljussunk, és már valóban egymást sértegessük. Ezen a szinten pedig már mindenki önvédelembe kezd, vagy megpróbál valaki mást megvédeni (lásd Kathryn Dortsát).

De nincs mitől!

Szerintem.

Köszi, hogy kifejthettem az én álláspontom. Üdv

 

Válaszok megtekintése »
(Ide kattintva megtekintheted, hogy milyen válaszok érkeztek erre a hozzászólásra)
Eredeti tartalom és hozzászólások:
Egy apuka agrárforradalma, , 211 válasz 2012, január 4 - 09:55