Azt hiszem a felelősséghez az is hozzátartozik, hogy ne féljünk. A félelem az az érzés, ami általában gátol minket a cselekvésben. Ez így elég banális. De gondoljatok bele: tulajdonképpenaz lenne a "normális", ha teherbe esnénk, nem? A civilizáció "ajándéka", hogy nem minden 9-10. hónap után kell gyereket szülnünk (akiről aztán mindenféle módon gondoskodnunk kell; még akkor is, ha az apa esetleg elhagy minket, mert máshol is tovább szeretné örökíteni a génállományát). Ezt becsüljük meg! De ne tekintsük természetesnek!
Ahányszor amiatt hisztizünk, hogy egy fél napot csúszik, gondoljunk bele ebbe, és máris sikerül legyőzni a félelmünket. Tudom, hogy sokaknak ez sokkoló lehet, de aki egy kicsit is egyszerűbb, ezáltal jobban átlátható, élvezetesebb és tartalmasabb életet szeretne élni, az felül kell kerekedjen a kényelmén, bele kell gondoljon és utána kell nézzen azoknak a dolgoknak, amiktől fél. Félünk a nem 100%-os vagy 100%-közeli védekezéstől. Akkor ne szeretkezzünk!
Mert egy évnyi fogamzásgátlás, két 72 órás tabletta és 5 napnyi hormonális allergia-gyógyszer, migrének, rendszeres de nagyon fájdalmas menstruáció valamint plusz 7-8 kg után elmondhatom, hogy voltak hónapok, amikor egyáltalán nem éreztem a testemet. És ha nem érzem a sajátomét, hogyan érezhetném valaki másét...?
Az, aki beszedi a fogamzásgátlót, annak ellenére, hogy látja az édesanyján, a barátnőjén, az osztálytársán stb., hogy problémái vannak tőle, illetve érzi magán is, hogy feszült, zavart, fájós, fertőzéses vagy csak "megnőttek" (felfújódtak) a mellei és 3 cseppet vérzik (ez a kedvencem! pár évvel ezelőtt még lehetett 7 mm-es egészségügyi betétet kapni a boltokban - ma már nem, mert minek? A "normális" nőknek nincs menstruációjuk! :) én meg 3 óránként mehetek a wc-re rendbe szedni magamat...) - az félelemből cselekszik. Azoknak a félelme, akik attól félnek, hogy teherbe esnek/nem lesz elég jó a barátjuknak/fájni fog a hasuk/pattanásosak maradnak, tulajdonképpen irracionális. Mert a pattanást ezer módon lehet orvosolni, a hasfájásra is vannak teák, jógagyakorlatok, meditációk, a fiú ne nyafogjon, hanem örüljön a lánnyal együtt, a terhességet pedig kezeljük a helyén (meg lehet előzni, de nem minden áron).
Lehet, hogy néhány betegség azért alakul ki, mert más utakon is mérgezzük magunkat illetve genetikai hajlandóságot mutatunk rá, de ha pár hónappal a tablettaszedés után vagy 1-5-10 évnyi szedés után jelentkeznek, szerintem elég tényszerű, hogy a tabletta felelős értük. Azoknak a félelme tehát, akik a bevitt hormonok káros hatásaitól félnek, nagyon is racionális, a tények őket igazolják...
A kulcs a félelem
Azt hiszem a felelősséghez az is hozzátartozik, hogy ne féljünk. A félelem az az érzés, ami általában gátol minket a cselekvésben. Ez így elég banális. De gondoljatok bele: tulajdonképpen az lenne a "normális", ha teherbe esnénk, nem? A civilizáció "ajándéka", hogy nem minden 9-10. hónap után kell gyereket szülnünk (akiről aztán mindenféle módon gondoskodnunk kell; még akkor is, ha az apa esetleg elhagy minket, mert máshol is tovább szeretné örökíteni a génállományát). Ezt becsüljük meg! De ne tekintsük természetesnek!
Ahányszor amiatt hisztizünk, hogy egy fél napot csúszik, gondoljunk bele ebbe, és máris sikerül legyőzni a félelmünket. Tudom, hogy sokaknak ez sokkoló lehet, de aki egy kicsit is egyszerűbb, ezáltal jobban átlátható, élvezetesebb és tartalmasabb életet szeretne élni, az felül kell kerekedjen a kényelmén, bele kell gondoljon és utána kell nézzen azoknak a dolgoknak, amiktől fél. Félünk a nem 100%-os vagy 100%-közeli védekezéstől. Akkor ne szeretkezzünk!
Mert egy évnyi fogamzásgátlás, két 72 órás tabletta és 5 napnyi hormonális allergia-gyógyszer, migrének, rendszeres de nagyon fájdalmas menstruáció valamint plusz 7-8 kg után elmondhatom, hogy voltak hónapok, amikor egyáltalán nem éreztem a testemet. És ha nem érzem a sajátomét, hogyan érezhetném valaki másét...?
Az, aki beszedi a fogamzásgátlót, annak ellenére, hogy látja az édesanyján, a barátnőjén, az osztálytársán stb., hogy problémái vannak tőle, illetve érzi magán is, hogy feszült, zavart, fájós, fertőzéses vagy csak "megnőttek" (felfújódtak) a mellei és 3 cseppet vérzik (ez a kedvencem! pár évvel ezelőtt még lehetett 7 mm-es egészségügyi betétet kapni a boltokban - ma már nem, mert minek? A "normális" nőknek nincs menstruációjuk! :) én meg 3 óránként mehetek a wc-re rendbe szedni magamat...) - az félelemből cselekszik. Azoknak a félelme, akik attól félnek, hogy teherbe esnek/nem lesz elég jó a barátjuknak/fájni fog a hasuk/pattanásosak maradnak, tulajdonképpen irracionális. Mert a pattanást ezer módon lehet orvosolni, a hasfájásra is vannak teák, jógagyakorlatok, meditációk, a fiú ne nyafogjon, hanem örüljön a lánnyal együtt, a terhességet pedig kezeljük a helyén (meg lehet előzni, de nem minden áron).
Lehet, hogy néhány betegség azért alakul ki, mert más utakon is mérgezzük magunkat illetve genetikai hajlandóságot mutatunk rá, de ha pár hónappal a tablettaszedés után vagy 1-5-10 évnyi szedés után jelentkeznek, szerintem elég tényszerű, hogy a tabletta felelős értük. Azoknak a félelme tehát, akik a bevitt hormonok káros hatásaitól félnek, nagyon is racionális, a tények őket igazolják...