AntalVali.com

Olvasom miket írtok a húsevéssel kapcsolatban. Én, mint "nagy húsevő" nem tudnám az életemet elképzelni hús nélkül, még akkor sem ha nagy mennyiségben ez nem éppen egészséges. Egyszerűen imádom, elképesztő mennyiséget vagyok képes "befalni" belőle, de persze igyekszem korlátozni magam. Teljes mértékben a háztáji pártján vagyok, nagyon ritkán (főleg BP.-en az albérletben) veszek boltban húsfélét, közel nem olyan az íze mint ami otthoninak (bár azt sem mi tenyésztjük, sajnos a portán nincs elegendő hely hozzá). Én a szárnyasok közül szinte mindent megeszek, plusz bármit, ami "tartalmaz sertést" , kolbász, szalonna, hurka, disznósajt, disznóhús, tepertő stb. A nyusziért annyira nem vagyok oda, de megeszem, ha jól van elkészítve. Rokonok szoktak még nagyon nagyon finom vaddisznópörköltet csinálni bográcsban, odavagyok érte. Ritkán eszek halat is (ha Apa horgászik és nem csak a bot végét fogja ). A többi állatot nem szeretem (főleg a birkát, attól szinte rosszul vagyok). Anno a nagyszüleim portáján volt sok állat, teljesen természetesnek vettem a jelenlétüket és azt is, hogy le is vágtunk közülük bizonyos időközönként.  Gyerek fejjel nehezen bírtam hogy elvágják a pipi nyakát, de elfogadtam.

Tudni kell, hogy Papóm olyan óriási szeretettel nevelte őket, különösen a disznókat, mindegyiknek neve volt, "szobatisztára" (vagy inkább óltisztára) voltak nevelve, eleve úgy oldotta meg a disznóólat, hogy az egyik sarok kicsit alacsonyabban volt, mint a többi, és ott volt egy lyuk a falban (a padlórésznél) és egy csatorna, ahova oda lettek nevelve a dolgukat végezni a malacok. A csatornába kerülő végtermék meg ment a trágyadombra. Azóta sem láttam olyan tiszta disznóólat, mint ami neki volt, és olyan tiszta állatokat sem. Gyerekként sokáig nem értettem, hogy miért mondják hogy a disznó koszos, meg büdös, meg ilyesmik, mert én egyáltalán nem ezt láttam. Egyértelműen látszott rajtuk, hogy vidámak (ez most lehet furcsán hangzott, de tényleg), jó kedélyű sertések. Tisztán látom magam előtt a képet (pedig 3-4 körül lehettem amikor láttam), hogy átvakarássza a hátukat, és úgy lefeküdt a disznó mint egy kutya, hogy a hasát is megvakartassa. Nyilván le lettek vágva, sajnálta is mindet Papó, nade azért vette, hogy ha eljön az ideje, az asztalra kerüljenek. Biz'isten életemben akkoriban ettem a legfinomabb disznóból készült ételeket.

Bízom benne, hogy ha egyszer saját családi házam lesz, én is fogok állatokat tartani, és a Papótól látott minta alapján bánok majd velük, mert azt sokkal inkább tartom követendőnek, mint azt, amikor rosszul bánnak velük, végig "csak" a hurkát látják bennük és úgymond "lenézik" szegényeket.

A vegetáriánusokat soha nem ítéltem el, sőt fel is nézek rájuk valahol, mert én képtelen volnék azt az életet élni. Sokmindenről le tudnék mondani, de a húsevésről szerintem nem, ill. nem tudom mi tudna történni, ami erre rávenne.

Láttam írva azt is, hogy valószínű sokan válnának vegává, ha maguknak kéne a jószágot levágni, azt hiszem én nem tartoznék ezek közé az emberek közé