AntalVali.com

Szia, Nekem cukor helyett a nyírfacukor, más nevén xylit is nagyon jól bevált! Én szeretem a mézet és fogyaszthatom is, mégis néha túl erős az íze 1-1 dologba - ilyenkor xylitet használok. Nincs mellékíze, mint sokak szerint a steviának. Szerintem próbáld ki bátran! Én mindig egy kis üvegcsényit hordok magamnál, hogyha a városban kávéznék pl. akkor ne cukrot "kelljen" használnom. Ugyanúgy néz ki, és kb ugyanannyi kell belőle mint a cukorból.

Szia Tomikám,
jajde jó, te sütsz?
ez a süti tényleg nyámnyám, ilyet vitt a manóm a bölcsis farsangra
zabpehely ok, liszt legyen tk tönköly, csoki legyen 70 %fölött, vaj mehet, cukrok helyett mehet 2 ek, vagy 10 dkg méz, de sztem egy ek is elég. a tojásról szóló értekezést jamie oliver már lefektette előttem, neki is ez a veszsőparipája:)
egyébként egybevág Ilka egészséges süti című gyűjtésével a boszikonyhában amiket irtam, ott megtalálod hogy lehet mazsolásítani, mogyorósítani stb.
Pussszziii!

Szia Ancy!

 Előrebocsátom nem vagyok túlságosan édességpárti .Úgy vettem én is észre,hogy ez csak fokozódik azáltal,hogy táplálkozásomat próbálom egészséges irányba terelni.
Úgyhogy ne keseredj el, ez Nálatok is változhat.
A múltkor pudingot csináltam úgy,hogy 1/2 l. zabtejhez 3 teáskanál mézet+ 3 csepp Stíviát tettem. Ez nekem tökéletesen édes ízt eredményezett. Nem éreztem mellékízt sem. Egyébbként ezt olvastam valahol,hogy a Stívia mellékízét hivatott elvenni a méz.
Próbáld ki így,hátha ízleni fog!      
Tündé(r)

Tudod, nagyon érdekes, de mióta száműztük a cukrot itthonról, azóta nem is kívánom az édes ízt, sőt...
Én a méz mellett tettem le a voksomat, ezt teszem a sütikbe is és szuperek, ne aggódj, nekem még lágyabbak, levegősebbek is lettek azóta .
Ha a szervezet nincs elsavasodva, akkor nem fogja kívánni az édeset. Hogyan tudsz segíteni az édesszájú családodnak?
-Dobj ki minden cukrot otthonról -egyébként is méreg- és helyettesítsd mézzel vagy stíviával, ami jobban ízlik (Valkón, Palotáson és Gödöllőn tudok megbízható mézbeszerzési-forrást, szívesen elküldöm Neked).
-Süsd Te a kenyereteket és ne finomlisztből, hanem teljesőrlésűből, nézz szét a Boszorkánykonyhánkban!
-Hagyd el félkész, kész termékeket, finomított élelmiszereket!
-Ha méregmentesen próbáltok táplálkozni és tisztálkodni, akkor a szervezet magától el fog kezdeni méregteleníteni és lugosodni. Erre a felnőtteknél rásegíthetsz egy jó kis méregtelenítéssel tokától-bokáig, a gyerkőcök még nagyon hamar regenerálódnak, velük csak meg kell értetni, hogy most miért ilyen a kenyér és egyéb élelmiszerek a konyhában. Ha pici még, hamar átszokik, ha nagyobbacska, ügyesen megérti majd a magyarázatodat, hihetetlen, milyen kis fogékonyak tudnak lenni

Ne aggódj, a család -legalábbis nálunk- ügyesen követi amit anya mond és megeszik, amit anya, apa  süt főz!

Berni

Tudod, én nem kedvelem az édes ízt. A cukormentes piskótatészták is az én szüleményeim. Gyerekként egyenesen gyűlöltem az édességet. Drága édesanyám fenyegetni szokott vele.
De ne aggódj, vannak itt gyakorlott sztivia felhasználók, akik biztosan segítenek.

Szia Erika!

A finomítatlan nádcukor egy iciri-picirivel jobb, mint pl. a fehér kristálycukor, mivel egy cseppet hamarabb "leállították" a finomítás folyamatát, tehát kevesebb behatás érte.
DE hatását tekintve ugyanolyan ártalmas a szervezetünkre... Kerüld!

Szép estét, Niki

Hát bizony, a szőlőcukor is cukor. De! Ezek a cukrok (fruktóz) korántsem annyira károsak, mint a sima kristálycukor. Ha candidiázisban szenvedsz, vagy ekcémás, allergiás vagy, akkor a szőlőcukrot sem szoktam javasolni, de ha nincs semmi bajod, akkor mértékkel lehet fogyasztani. Mellesleg az a tény már rég megdőlt, hogy a cukrok energiát adnak.

Édesség

Édességgel az életünk szeretet hiányát próbáljuk kompenzálni. A csokoládé serkentőanyag és cukor tartalma miatt azonban több okból meglehetősen egészségtelen.

Honnan származik a csokoládé?

Először a közép-amerikai maják, illetve az aztékok fogyasztották szent ital formájában. Az italt kakóbabból (nevezik még kakócserjének is) és vízből készítették. Az így nyert ital egy keserű egyveleget adott. A szó jelentése is ennek megfelelő: keserű víz. Később az aztékok talán éppen emiatt vaníliával is fűszerezték, kellemesebbé téve az italozást. A csokoládé mítosza: az indián őslakosok szerint Quetzalqoatl isten hozta el a magvakat az embereknek (innen az isteni eredet). Elsősorban a nemi vágy fokozására használták. Vallási rítusoknál is felhasználták. Ha több esőért fohászkodtak, és emberáldozatot mutattak fel az isteneknek, akkor a leendő áldozattal csokoládét itattak. Az italnak a nemi vágy felfokozásának a képessége mellett még bölcsességet, erőt, energiát adó tulajdonságot is tulajdonítottak.

Európában kezdetben túlontúl keserűnek találták, s nem kapott nagy figyelmet. Majd V. Károly spanyol király volt az első, akinek az az ötlete támadt, hogya távoli gyarmatokról hozott cukornádból nyert cukorral keverje össze az italt. Az ötlet felettébb bevált. az út nyitva állt a csokoládé térhódításához. Az első tábla csokoládét 1847-ben készítették az angol király parancsára. A feljegyzések szerint azonban ez a csoki még igen távol állott a mai minőségtől, hiszen igen csomós és vastag volt.

Mátyás király lakodalmán, 1476-ban a hetedik fogás pörkölt cukorból készült kert volt, cukormadarakkal és gyümölcsökkel. Hogy vált a királyok ünnepi eledele a polgár hétköznapi csemegéjévé?

Az emberiség első édessége a méz volt, majd Nagy Sándor idejében (Kr. e. 327) fogyasztották a nádcukor kisajtolt levét. Talán a borsos ára miatt a nádcukrot kiszorította a répacukor. Kezdetben patikákban árulták a cukorkát és a csokoládét, mely Mexikóból származik (1519-ben hozták be a spanyolok Európába, s hozzánk Mária Terézia idején jutott el).

A magyar cukrászipar fényes éve volt 1884. Ekkor nyitotta meg fényes cukrászdáját Bauer Samu, s itt lehetett először csokoládékrémet kapni. Ez évben találták fel a dobos tortát, s vette át Gerbeaud emil a Vörösmarty téri Kugler cukrászdát, majd az ő csokigyártósorát csodálta a Millenáris közönsége.

Sorolhatnánk még az édes múlt eseményeit, de inkább nézzük a jelent.

Az édességfogyasztás napjaink egyik szenvedélye. Világszerte jól ismert a cukrászdákba betérő nők (férfiak) túlsúlyos tábora.

Nagy fogyasztók a gyerekek is. Néhány szülő vesztegetési eszköznek használja az édességet. Az ünnepekre természetesen a legtöbb családban édességet hoz a Mikulás vagy a Nyuszi. Persze sok szülő tisztában van ma már a túlzott szénhidrát-fogyasztás káros hatásaival, s kerüli a gyakori édességadást. Ha a gyermek nem kap csokit, tortát, cukrot, azért eszik fagylaltot, szomját szörppel, kólával oltja, rágózik, stb. Az édes íz elengedhetetlen az "édes" élethez, viszont rontja a fogakat. A modern ember ezért rögtön fogat mos, ha édességet evett, és ahol lehet helyettesíteni próbálja a cukrot.

Régen főleg a gazdagoknak jutott osztályrészül, hogy mézzel, fügével, és egyéb édes gyümölcsökkel helyettesítsék a cukrot - adtak is elegendő munkát a borbélyoknak, vándor foghúzóknak. Ám nemcsak a fogak bánták az édességimádat elterjedését, hanem a testalkat is. Néhány évszázadig a kövérség az egészség és gazdagság jelképe volt, s ez érthető, hisz az emberek többsége a mindennapi betevőért küzdött. Ma viszont illik soványnak lenni. Erre szakosodott is néhány iparág (táplálkozás, mozgás). Kultúrkritikusok mondják, hogy a fogyasztóipar becspja a közönséget. A "kalóriaszegény" szörpben ugyanúgy több a cukortartalom, mint a "light" cigarettákban a kátrány és a nikotin, és az előírt tornák kevesebb zsírt visznek le, mint igérik. Minden fogyasztási kínlódás legfőbb ellensége az édesség. Az élet értékei régóta az édes szinonímái: édes gyermekem, édes szerelmem, ... Ha meggondoljuk az édes valamilyen anyag, amit kis mértékben kell bekebeleznünk, és nagy gyönyörűséget okoz. "Megédesíti" a dolgokat. Az édesnek nehéz ellenállni, mert további fogyasztásra, nassolásra sarkall. A csokoládét sokan vádolják hozzászokásra alkalmas anyagnak. Rengetegen válnak függővét tőle. A szeszesital folyékony édesség - mondják. Édes életre vágyunk, ezért aztán az édességekről nehezen - vagy egyáltalán nem - tudunk lemondani, akármilyen reformkonyha, karcsúság-divat, egészségi életfilozófia válik is uralkodóvá. Az édesség mindig nagy kísértés, hogy ellensúlyozzuk vele, amit nem kapunk meg emberi kapcsolatainkban, életpályánkon. Minderre számtalan iparág szakosodott csalogatva az "édes" felé. Nehéz ennek ellenállni!

A fehér csokoládé eredetileg szezám vagy napraforgómag őrleményből és cukorból készül. Kevésbé egészségtelen mint a teobromint és koffeint tartalmazó barna vagy fekete változata.

A barnacukor nem esik át a fehérítéshez szükséges kémiai kezelésen, ezért kevésbé egészségtelen, mint a fehércukor.

A gyári édességek helyett nassoljunk inkább édes gyümölcsöket, aszalványokat, pl. mazsolát, fügét, datolyát, vagy mézes karobot, szezámszeletet...

Forras: http://www.indianvilag.gportal.hu/gindex.php?pg=18869342

Csak, hogy okosodjunk egy kicsit...

de ha mégis, akkor minél barnább, annál finomítatlanabb. Szóval a barna nádcukorból mehet egy kanállal a kovászba! Mellesleg én mézzel készítem a kenyeret...

bioboltok, reform élelmiszer üzletek, gyógynövényboltok.

A műcukor nem elég hogy hízlal, még mérgező is. De miért kell nekünk a cukor??? Mert rászoktunk. Pedig sokkal finomabb minden cukor nélkül. Természetesen a barna cukor sem egészséges, de sokkal egészségesebb, mint a finomított kristálycukor. Az élelmiszeripar azért cukroz agyon mindent, hogy elnyomja az adalékanyagok borzasztó ízét. És ezáltal cukorfüggővé tett minket, ami viszont a gyógyszeriparnak kedvez, mert a cukor az előidézője a legtöbb betegségnek. Jó a következtetésed: Marad a sztívia és a méz. De egyszer próbáld meg ezek nélkül. Hidd el, hogy egy süti is lehet finom akkor is, ha nem teszel bele cukrot.

Pont itt ülünk Edinával, és olvasva a hozzászólásodat azon mosolygunk, hogy nálunk nincs is otthon cukor. Illetve hazudok, mert a vendégek kedvéért (hátha isznak a fehér teáimból) tartok otthon barnacukrot, bár arra is úgy néznek egyesek, mint tyúk a piros kukoricára, és megkérdezik, hogy "rendes" cukrod nincs? Pedig, ha tudnák, hogy eredetileg ez volt a rendes cukor, míg agyon nem vegyszerezték, és finomították.

Az viszont igaz, hogy rászokni könnyebb, mint leszokni róla. De ha egyszer sikerül, akkor rájössz, hogy az ételeknek milyen kiváló saját ízük van. Nekem már hányingerem van a cukor ízétől, és amióta nem élek vele, lábszagúnak érzem.