AntalVali.com

"Olyan semmiség az egész
Tényleg semmi különös
Olyan egyszerű
Egyszerű, de nagyszerű is
Nem kell hozzá semmi más
Mint nyugalom, türelem
és hogy egyedül lehessünk magunkkal
Egyedül.
Mert minden a külvilágban történő dolog
egy mozdulat, a többiek zajongása
Mind kellemetlen, és zavaró lehet
Olyan érzékeny ilyenkor az ember
Hogy a legkisebb dolog is megzavarja
Ez a tökéletes magány ideje kell hogy legyen
De nem az elhagyatottságé nem ezt mondom,
ebben a nyugalomban békében
csöndben, éppenséggel arra
figyelünk, aki érkezik, vagyis a gyerekre
és ebből a kicsi lényből annyi szeretet annyi béke árad, hogy semmitől sem kell félnünk
mintha mind a ketten egy bűvös kör közepében lennénk
Amin belül soha többé semmi baj nem érhet minket
Olyan nagy biztonságban és békében vagyunk, ugyan mitől kéne félnünk?

Nincs más dolgunk
mint
elmerülni az örömben

és várni"

gondolja ezt a szülésről egy montreali asszony, és mi is valami hasonlót szeretnénk biztosítani a gyermekét váró, vajúdó asszonynak.

Ez nagyon nehéz, nem azért mert nem ez a természetes igénye magának a szülő nőnek is, hanem azért mert ezt nagyon mélyen eltemeti az a kilenc hónap amit nagyon helytelenül terhesgondozásnak hívunk, a szülőszoba légköre, a hozzá  érkező orvosok, szülésznők, kórházi személyzet, megnyilvánulásai. Nem is pont a fizikai kontaktus, mint inkább az amit a metakommunikáció hordoz.

És nem csak az a bizonyos kilenc hónap, hanem az is meghatározó hogy ő kislányként mit gondolt a gyermek megszületéséről, hogy képzelte el.

• Kislányként az anyaságról

Valószínűleg az első találkozás az anyasággal akkor történik egy kislány életében mikor elkezdi táplálni, altatni, ringatni a saját játékbabáját. De vajon hogy táplálja? Nekem éles emlékem, hogy cumisüvege volt a babámnak, nem szoptattam.

És vajon milyen az a baba? Nem tudom, láttatok-e már várandós barby babát, én igen, döbbenet volt. A has volt kinyitható, miután megszült (császármetszés) a lábán volt egy csat amire a babát fel lehetett erősíteni - ez volt a szerető anyai ölelés...

A mesék világa nagyjából egybeesik ezzel az időszakkal, számtalan mese van, amelyben megjelenik a szülés. Ilyen pl. a kisvakond című mese, melynek egyik epizódjában a nyuszimama szül és a kisvakond megy segíteni, fejét fogva kétségbeesetten kiabál, ledobja a táskáját mely kinyílik és egy borzalmas fogó, műszerek, cumisüveg, játszócumi, kerül elő belőle, olyan bonyolult és nehéz dolog a szülés hogy a kisvakond maga nem is elég hozzá hívja a bagolyt is majd mutatják a nyuszimamát aki egyszerre próbálja mind a négy nyuszit kinyomni ... hát ez tényleg háborítatlan. De számos mesét említhetnék, most nem részletezem. És persze beépülnek a filmek, amik mindig csak a kitolási szakot mutatják, és azt is valami rettenetes üvöltés kíséri. És a család, barátok szülés élményei, és természetesen a saját megszületés élménye. Ennyi hangulat, érzelem, szorongás van bennünk, és még nem is vagyunk várandósak.

• A várandóság

Szerencsés esetben már a korai várandóság alatt találkozik az anya a dúlával, és akkor már lesz,  aki meghallgatja, elmondja, és vele együtt megérti a kismamában zajló érzelmeket.

Nagyon sokszor elég csak egy kérdés: Ki várja ezt a babát? és azt látjuk, hogy órákon át tartó mesélésnek vagyunk a meghallgatói, és itt már előjönnek szorongások, félelmek, örömök. Aztán a várandóság halad szépen előre, főleg az utolsó harmadban jelentkeznek nagy erővel a félelmek, és a kedves - természetesen jóakaratú - ismerősök. "Most már nem sok van hátra, teljesen eltorzult az arcod", "Vizilóbébit cipelsz?" "Még nem vizesedsz? Nem baj majd fogsz! Nálam is így volt!" és így tovább, hihetetlen kárt okozva a kismama lassan formálódó "más" tudatállapotában.

A dúla a várandóság utolsó szakaszában igyekszik minden ilyen negatív tartalmú információt pozitívba fordítani, erősíteni a mamát abban, hogy ez a természetes folyamat, és a teste a legfantasztikusabban működik, tudnia kell hogy ebben az életszakaszában gyönyörű, és hogy egy csoda ami lezajlik benne.

Nagyon fontos felkészülni a szülésre! Ebben segítség lehet egy szülési terv is, amit érdemes az orvossal is átbeszélni, csak hogy egyszer leüljön az apa, anya, igény szerint a dúla és beszéljék át, mi is az igényük, mit is szeretnének, és fontos hogy tisztában legyenek azzal, hogy igenis lehetnek igényeik, elképzeléseik, vágyaik!

Az orvossal való találkozás egy nagyon fontos pont, én nagyon fontosnak látom, hogy a dúla egyszer a szülés előtt találkozzon az orvossal, és ha van választott szülésznő akkor vele is. Nagyon sok emberben téves kép van a dúla feladatát, kompetenciáját, egyáltalán létjogosultságát illetően. Amennyiben felmerülnek kérdések a dúla személyével kapcsolatban, fontos hogy megbeszélhetőek legyenek!

• Az apa szerepe

Nagyon fontos, hogy az apa ne legyen kirekesztve a dúla és az anya kapcsolatából, hiszen benne is zajlanak az események, még akkor is ha nem az első gyermekét várja telis - tele van gondolattal, érzelemmel, nagyon ritka ha megkérdezi tőlük valaki, hogy - És te hogy vagy? - Fel is csillan a szemük, ha szót kapnak! Van, hogy egy gyerekkori mandulaműtét okoz olyan traumát még felnőttként is hogy félnek kórházba, szülőszobára bemenni, segíteni kell az ő félelmeiket is megérteni, elfogadni, helyére tenni.

Egyrészt tehát az  érzelmeik miatt fontos, másrészt pedig mert ők az egyetlenek, akik kiállhatnak az anya mellett, ha olyan történik a szülőszobán, amit ők nem akarnak, de erre fel kell készülniük.

• A szülés

Itt kap nagyon fontos szerepet a verbalitás.

A verbalitás bal féltekei funkció. A szülés előrehaladtával a vajúdó nő tudatállapota a jobb félteke felé szűkül. Vagyis egy kép a falon egy mondat, akár megerősítő akár negatív tartalmat hordoz mélyen beépül a mama tudatába. Az érzékenységet növeli a függőség, kiszolgáltatottság-érzés, az ismeretlen riasztó környezet, a fájdalom.

Ezért nagyon fontos, hogy milyen mondatok hangzanak el a szülőszobán.

Az orvos ezt mondja: Semmi különös gond nincs. Mit jelent ez? Azt hogy a gond ami van nem különös, de van. E helyett nem egyszerűbb lenne azt mondani hogy: Minden rendben van.?

Van e már fájása? A fájás szó mindenképpen hibás! Hiszen a fájdalom félelmet szül, amitől félünk azzal pedig szembehelyezkedünk. Számomra sokkal inkább megfogható az intenzív ézés, az összehúzódás, vagy még akár a kontrakció is, mert egyáltalán nem biztos hogy a méhösszehúzódást fájdalomként éli meg a szülő nő.

Miközben a dúla figyeli és megpróbálja megszelídíteni, átformálni ezeket a feszültséget, szorongást keltő mondatokat, aközben egyéb dolgokra is figyel. Gyertyákat gyújt, meditatív zenét tesz fel hogy azzal is elmélyítse az ünnep szépségét, masszíroz, muskotályzsályás forró borogatással fájdalmat csillapít, figyeli az eseményt. Mikor úgy látja hogy elakadt egy fázisban a vajúdás, akkor elmozdít egy egy tényezőt, hogy az kizökkentse a vajúdót. Például az Enya cd-t kicseréli valami pörgősre - jöhet a Rock & Roll, vagy elővesz egy pezsdítő illóolajat, ami megdobja a hangulatot, vagy épp ezek ellentétét teszi, mikor mire van szükség. Persz soha nem csak úgy a saját kedve szerint, mindig megkérdezi az anyát jól esne e neki ez, vagy az?!

Mindent lekommunikál az anyának!

Van, hogy csak ül egy hokedlin és figyel, rácsodálkozik a viharra, amiben mégis teljes rend uralkodik. Mikor minden megy a maga természet által kiszabott útján. Ez gyönyörű.

A dúlák rendelkeznek minimális homeopátiás tudással és igény szerint ezt is bevethetik a vajúdás óráiban.

Nemrégiben hallgattam egy homeopata szülész nőgyógyászt, aki elmondta hogy a homeopátiás várandóság, szüléskísérés lerövidítheti a vajúdás idejét. Nem értettem miért jó az, hiszen az a normális ha a saját medrében megy a folyamat. Elmagyarázta, hogy bebizonyított hogy a természeti népeknél a szülés sokkal rövidebb ideig tart, és a nálunk nem ritka 24 órás - és annál is továbbtartó - szülés nem a természet szerinti. Okai az általunk is ismert szorongás, félelem.... A homeopátia abban segít hogy visszataláljon a test arra az útra ami a felszabadult természeti esemény útja. Így megértettem a létjogosultságát a szülés idejének lerövidítésére.

• Amikor a baba megszületik

A dúlák vagy végzett szoptatási tanácsadók, vagy azok lesznek. De mindenképpen értenek annyira a szoptatáshoz, hogy segítséget tudnak nyújtani a baba első mellre helyezésében. A dúla a szülést követő egy másfél órában jelen van, illetve amíg az anya igényli. A gyermekágy időszakában is kapcsolatban van a családdal. Előfordul, hogy az igazi dúláskodás csak ekkor kezdődik. A szülésélmény feldolgozása komoly munka és nagyon gyógyító is.

A dúláknak tehát nagyon sokrétű a feladatuk. Én azt gondolom, hogy minden ami a tarsolyunkban van akár aromaterápia, akár homeopátia, empátia és egyebek mellet a legfontosabb az, az hogy nyitott szívvel forduljunk elsősorban a gyermekét szülő nőhöz és legalább ekkora megértéssel és empátiával a kórházi apparátus felé, hogy minél inkább együtt tudjunk fáradozni annak az ünnepnek a kísérésében amire meghívót kaptunk.

Anidúla