AntalVali.com

Sziasztok,

segítséget szeretnék kérni, fontos lenne ez számomra, hogy tanácsot kapjak. Gondoltam hogy doki nénivel beszélem meg, vagy valamilyen fórumon. De ez tűnt a legjobb ötletnek, hogy tőletek kérjek segítséget, és már régóta tervezem, de nem jutottam el idáig.

Kisfiam 2 éves múlt, és régebben kapott néha 1-1 kocka étcsokit édesség gyanánt. Azóta viszont nem bírok vele. Pedig mi nem nagyon eszünk édességet, de napjában többször követeli és hisztizik. És persze a gagyi csokinak nevezett valamit szívesebben meg is enné, mint pl. a jó kis igazit. Karácsonyra csináltam marcipános szaloncukrot, na az bezzeg nem kellett neki! Sajnos a bölcsiben is kapnak néha, a múltkor láttam uzsonnára kiírva túró rudit. Mit csináljak vele????

Valamelyik nap 3x is kapott, és még ez is kevés volt. A normális kaját meg néha nem eszi, de a csoki meg kellene bezzeg. Én meg nem akarom hogy túl sok édességet egyen és ez legyen a kedvence. Olvastam olyat hogy ha adunk neki csokit, akkor az aznapi adag egészét kapja meg, hogy a fogakat is védjük, nem jó ha el van osztogatva egy nap, inkább egyszerre adjuk oda. volt hogy olvastam olyat hogy minden nap, vagy x időközönként kapott x mennyiséget. Vagy hogy annyit ehetett amennyi belé fért. Melyik tanácsot válasszam, mit tehetek????

Valakinél van hasonló eset, illetve kinél mi vált be???

Nagyon megköszönném segítségeteket, fontos lenne ha tudnátok ez ügyben valami tanácsot adni, mert néha felbosszant amikor csokit követel. De hisz még 2 éves csak!!!!! Olyan elkeseredett vagyok, én rontottam el valamit????

Nem mondom hogy túlságosan egészségesen étkezünk, de próbálkozom. Van itthon pl. cukor, de van méz is, meg nádcukor, meg szőlőcukor.

Már egy ideje a sok étel alapanyagot nem a boltban, hanem a piacon vesszük meg, úgymint tojás, tejföl,..... Szóval ennek az oldalnak a hatására (amit köszönök) próbálkozunk az egészségesebb étkezéssel, de idő, energia, pénz hiányában hiányosan működik. Ennek ellenére persze én azért elégedett vagyok, mert tudom hogyan étkeztem/étkeztünk azelőtt és tudom hogy már ez is jobb annál. Persze a változást az sem segíti, hogy a család nem érti hogy miért is jobb ez vagy az a másiknál.

Szóval akkor nagyon várom a tanácsokat a csoki ügyében, hátha valakinek van valami jó ötlete. Előre is nagyon szépen köszönöm. Évi

Nemrég fedeztem fel, a honlapon olvasgatva, hogy nem vagyok egyedül a gyerekem megfelelő étkezéséért vívott harcban. Sajnos az én lelkesedésem, hogy másokat felvilágosítsak, meggyőzzek a helytelen táplálkozás következményeiről lankadt, mivel folyamatosan falakba, érdektelenségbe ütköztem és nem akartam kitenni kisfiamat az én vitáim következményeinek. Pedig meggyőződésem, hogy ebben az ügyben csak az összefogott, nagytömegű cselekvés segít. A széleskörű felvilágosítás, a forradalmasított szemlélet, és mindenekelőtt ezt a nagyszülők, szülők korosztályánál kezdeném. Lelkes támogatója és résztvevője lennék egy olyan mozgalomnak, amivel javíthatnák a helyzeten, sőt megváltoztatnánk.

Kisfiam 4,5 éves, és sokszor gondolok arra, hogy nem is tudom, mit tennék, ha nem lennénk ama kiváltságos helyzetben, hogy tejallergiája miatt diétás ebédet kap az oviban, kapott a bölcsiben. Valószínű ezért vagyok nyugodtabb, bár tudom, hogy így is megkapja a nem kívánt cukor, fehér liszt, só és egyéb adalék adagját, de mégsem túrórúdit második fogásnak. Eléggé visszás helyzet ez, hogy miközben tartósan betegnek nyilvánítják a gyermekemet, én kiváltságnak tartom a „fogyatékosságát”, mert ez nyújt jelen pillanatban egyedüli védelmet számára.

Nap mint nap felháborító szituációkba keveredem, de megtanultam fékezni magam, és tartani a számat a kisfiam érdekében, mert azt látom, hogy én egyedül ezért nem tudok tenni. Életmódunkkal kilógunk a sorból, sőt nyűg vagyunk a közösség számára, amikor alkalmazkodniuk kellene hozzánk. Pedig, ha nem lenne allergiás a fiam, akkor sem élnénk másképpen. Sajnos nekik ez a normális.

Ezen szeretnék változtatni, nagyon.

• Azon, hogy amikor a kis csoporttárs a fiamra mutatva azt mondja az anyukájának, hogy „ő zöldséget szokott hozni uzsonnára, mi is hozzunk”, akkor az anyuka ne elképedve kérdezze, hogy „milyen zöldséget?”, miközben csokit bontogat a lányának.
• Azon, hogy ne csodálkozzon a dadus, hogy a kisfiam még nem evett túrórúdit, csokit azzal a felkiáltással, hogy „hiszen az annyira finom”.
• Azon, hogy a szülinapra bevitt répatortára, ne azt mondják, hogy „érdekes, de azért finom volt.”
• Azon, hogy a kiragadott néhány példa, eset ne legyen általános.
• Hogy a szülők, szakemberek, mint pedagógus, szakács, orvos, megváltoztassák gondolkodásukat, hozzáállásukat.

Láttam Jamie Olivér programjáról szóló filmet a nagy állami támogatással véghezvitt iskolai étkezés reformról. Erről szoktam álmodni. Tudom, hogy nem vagyunk egyedül, és ez jó, biztató. Remélem, hogy itt is elindul valami. De ahhoz kellene a mi Jamie Olivérünk. Én Valira gondoltam. Igen, szervezzünk felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat, menjünk a médiába, küzdjünk. Mögöttünk hatalmas sor áll. Megjegyzem nem vagyok szerepelni vágyó típus, de a gyerekemért mindent megteszek. Sőt, a szomszéd gyerekéért is, aki nyalókázik folyton. Nem csak a gyerekem fizikai egészsége a tét, hanem lelki épsége is. Nem egyszerű a gyerekeknek kilógni a sorból akkor sem, ha érzik, hogy a jó oldalon állnak. Az ilyen élményeknek nem jó kitenni a gyerekeket, ezért sem magunkban kell harcolnunk, hanem összefogva.

 Ildibildi !

 Én, nem aggódnék azért a kis gyermekért ! Mert hiába viszi el a nagypapi a mekibe, ő nem ismeri  azt az ételt amivel kínálják lehet, hogy bele kostól, de nem ismerős az íze, ott fogja hagyni. Nem az anya csinálta érzéssel és felkiáltással. Nameg bíznék a nagypapába, tudja, hogy lánya, menye milyen szokásokat vezetett be a háztartásába és az élelmezésükben, akkor nem tesz keresztbe annak.

Gondold csak végig, amikor főzelékekhez szokatjuk a csecsemőket ha nem tetszik nekik az íze akkor egy fújással beterít vele. Igaz? Ezért hívjuk szokatásnak 1 mokkáskanál, 1 kávéskanál stb...s ha izlet, jöhet a többi.

Szép napot : Jola

Sziasztok! Csak azt nem értem, hogyha nem találkozik a gyerek bizonyos anyagokkal, akkor mi lesz, ha mégis szembekerül velük. Attól tartok, hogy a szervezetét kikészíti egy kis műanyag buci, mert életében nem találkozott még azokkal az adalékanyagokkal. Sajnos a legjobb háztartás mellett is előfordulhat, hogy a nagypapi lekakkantja anyucit és elviszi a gyereket a mekibe Hogy is van ez? Aztán arról is érdemes szót ejteni, (bár tudom, hogy nem ez az oldal fő profilja) hogy sokszor nagyon rossz az óvónénik hozzáállása azokhoz a gyerekekhez, akik külön szállíttatnak ételt (sajnos tapasztalatól tudom) és ez borzalmasan ártalmas a gyerekre nézve. Szóval nagyon fontos, hogy az óvónővel ne csak felületesen beszéljünk ezekről a dolgokról, hanem fogadtassuk el vele az álláspontunkat. A Berninek meg tiszteletem azért amit csinál. Talán egyszer... Üdv; Ildibildi