AntalVali.com

Egy kedves olvasónk - Dorka Eszter - háborgásának adott hangot a minap, hogy az antalvali.com tudománytalanságának és hiteltelenségének az egyik legnagyobb bizonyítéka az, hogy olyan cikkeket is megjelentetünk, amely a fogkrémekben lévő fluort egy rendkívül veszélyes anyagnak állítja be. Véleménye szerint nem tudunk felvonultatni egy olyan hiteles forrást sem, amelyet valódi (?)szakemberek  írtak.

Erről eszembe jut drága mesterasszonyom, Molnár Dánielné - népszerűbb nevén Ilcsi néni - aki már a nyolcvanas évek elején felemelte a hangját a flour ellen, állításait komoly professzorok és kutatók tanulmányaival alátámasztva. Ezek a források mindenki számára elérhetőek a neten, én mégis készítettem a témát illetően egy ollózványt - hiteles forrásokból.

Tartalom:

• A fogak és a szépség kapcsolata - Ilcsi néni levele
• A gyűjteményem legfontosabb állomásai
• Amit a higany tartalmú tömésekről tudni kell
• Milyen bajokat okozhatnak a fluor tartalmú készítmények?
• A nagy hazugság - avagy hogyan mérgezzük magunkat önként és dalolva
• Amit örökösen hallunk
• A fluorid története valójában két szálon fut
• Amikor a fluorid még méregnek számított
• A fluorid hasznos tápanyaggá változik?
• A rákosodás nő, az intelligencia csökken
• Dr. Hardy Limeback professzor beismeri tévedését!
• Valóban kell a szervezetnek a fluor?
• És még mindig orvosok százai ragaszkodnak a fluorhoz!
• A fluor, mint fontos nyomelem 

De mielőtt belemerülnénk a fluor és a fluoridok rejtelmeibe, kérlek, fogadjátok szeretettel Ilcsi néni nyolcvanas évek elején írt levelét, amelyet hozzánk, akkori kozmetikustanulókhoz és kezdő kozmetikusokhoz írt! Hiába telt el azóta 30 év, szavai még ma is helytállóak!

A fogak és a szépség kapcsolata - Ilcsi néni levele

Szeretnék Nektek segítséget nyújtani ahhoz, hogy az oly sokszor emlegetett amalgámtömésekről, -fogakról és az ezekkel kapcsolatos tévhitekről, állításokról, konkrétumokat, tiszta, igaz képet kaphassatok. Ez a kis összefoglalás nem pusztán a saját nézetemet tükrözi, hanem tucatnyi tudós, orvos, kutatásokkal, mérésekkel alátámasztott eredményeiből indul ki. A témát azért tartom rendkívül fontosnak, mert úgy érzem, a mostani generációk nem akarják megérteni, hogy napjainkban csak elvétve találkozhatunk manipulálatlan bőrökkel. A tükörből a mai kor emberére szteroidokkal, antibiotikumokkal, fogamzásgátlókkal stb. módosított, átalakított arc néz vissza, ezért egy bizonyos probléma megoldásához bizony tudni kell, mi is történt a kedves vendéggel, milyen betegségeken, kezeléseken esett át. Amikor ezt állítom, tapasztalatból beszélek. Kozmetikusként az 1950-es években, még minden készítményt magam laboráltam, mert jóformán semmi kezelőanyagot nem kaptunk a szövetkezetben. Természetes alapanyagokból dolgoztam, máshoz nem is igen tudtam hozzájutni. Innen van a biztos tudásom, hogy melyik anyaggal, növénnyel mit érhetek el, mit mivel kombinálhatok, hogy hatásos legyen.

Abban az időben a bőr ápolása könnyebb feladat volt, mert az üzemi konyhák és napközik krumpli, bab, káposzta étrendjén minden bőr szép maradt (ma már a tudomány is igazolta, hogy ezekben van a legtöbb szépítő hatású fitoösztrogén). Leginkább masszíroztunk, festettünk, gyantáztunk. Sokkal kevesebb volt a gyulladt, pattanásos bőr. A fogak sem okoztak annyi problémát mint ma, mert ha már fájt, akkor kihúzták.

Az 1960-as évektől egy kicsit átalakult a világ. A kevesebb mozgás, illetve a nagyobb mértékű húsevés hatására elöntötte a nőket a pattanás, gyulladás. Iszonyatos aknésodást okozott az ún. zsokédiéta is, ami csak húsból (főként hal, csirke, párizsi, virsli) állt. A fogakat - a tejfogakat - is inkább betömték, ráadásul amalgámmal. A gazdagodás jele volt, ha fényesen villantak a szájban a „vipla-fogak”. Félelmetesen megugrott a gyerekeknél a leukémia, a 15-25 éveseknél pedig a „csók betegségnek” is nevezett Pfeiffer féle mirigyláz.

Ekkor figyeltem fel 14-20 éves lányoknál az oldalszakáll és pajeszszőrök megerősödésére, a fül körüli és fül alatti szeborreás, gyulladásos és aknés tünetekre, amelyeket az endokrinológusok szerint a növő bölcsességfogak okoznak. A fogak növekedése, váltása, nagy megerőltetés a szervezetre. Biztosan sokan ismeritek azt a kifejezést, hogy „fog-frász”. Ez a csecsemőknél és a tejfogak váltásánál szokott előfordulni.

Az aknék többnyire nem középen, az un. szeborreás vonalban helyezkedtek el, hanem a pofacsontok és az alsó állkapocs-csont alatt. A rosaceás bőrgyulladások is ebben a vonalban vörösödtek, hámlottak és viszkettek. Mindenki iszonyúan allergiás lett mindenre, még szempillát, szemöldököt is alig tudtunk festeni. Egy-egy tisztítás órákig tartott, ám a kezelés ára nem változott. El sem tudtuk képzelni, miért a pofacsontok vonalában vannak az aknék. Egyszer egy vendégemnél a vadonatúj villogó vipla-koronája és hídja ráterelte a figyelmemet a fémfogakra és az amalgámtömésekre.

Úgy éreztem, tennem kell valamit. 1964-ben elvégeztem Párizsban egy elektrokozmetikai tanfolyamot és hoztam magammal egy kis elektromos kozmetikai készüléket, ami végre nem csak a kellemetlen egyenáramot szolgáltatta, hanem az un. Schaffer áramot is. Ezzel nagyon sokféle kozmetikai kezelést lehetett végezni és Párizsban még fájdalomcsillapításra is ajánlották. Ez a kis készülék nagyon sok mindenre hívta fel a figyelmemet, többek között arra is, hogy azoknál, akik a hátsó felső 4-es, 5-ös, 6-os fogaikat amalgámmal betömették, vagy viplával bekoronáztatták, gyakran panaszkodtak alhasi nyilallásra, petefészek gyulladásra. Természetesen a bőrükön a pofacsont alatt ott voltak a pattanások, gyulladt, hámló, viszkető foltok. Miután a kezelések során magunk is tapasztaltuk az elektromos kezelések fájdalomcsillapító hatását, (pl. fejfájásnál), ezekben az esetekben is jöttek a vendégeim, és ha szabad volt a kis-gép tüskés elektródája, megkezeltük a hasukat is a petefészek felett, de még epefájdalom enyhítésére is használtuk. Együtt figyeltük a vendégeimmel, hogy egy-egy friss fogkezelés mely szervben okoz fájdalmat, gyulladást, betegséget. Meghökkentő volt, hogy szinte a függőleges akupunktúrás vonalak mentén keletkeztek a bajok.

Elmondtam ezt dr. Eőry Ajándok akupunktúrás orvosnak, aki akkor még egyetemista biofizika szakos hallgató volt. Ő ajánlotta, hogy konzultáljak Dr. Vágó Pál fogorvossal, aki már akkor fogakupunktúrás kezeléseket végzett. Döbbenetes felfedezés volt, hogy a fogakupunktúrás pontok ugyanazokra a szervekre hatottak, amiket én is megfigyeltem a betömött fogú vendégeimen! Ezeken felbuzdulva nekifogtam, hogy felderítsem a fogak különös tulajdonságait.

Felsorolom a gyűjteményem legfontosabb állomásait a teljesség igénye nélkül:

• Melczer professzor a pécsi egyetem bőrgyógyászatának vezetője beszámol a fémből készült fogprotézisek, tömések és koronák leukoplakiát keltő hatásáról. (Forrás: Rajka-Szodoray - Bőr-, és nemibetegségek 447. o.
• A fémek a szájüregben elektromos zavart és leukoplakiát okoznak. (Forrás: Szodoray - Gyakorlati bőr-, és nemigyógyászat, 471. o.) (leukoplakia: A nyálkahártya krónikus gyulladástól kísért fájdalmatlan, szabálytalan alakú, szürkésfehér foltokban jelentkező elszarusodása. Rákot megelőző állapotnak tekinthető, amely 10-30%-ban válhat rosszindulatúvá.)
• A Nobel-díjra is jelölt Selye János professzor említi az Életünk és a Stressz című könyvében a fogak betegségokozó szerepét.
• Döbbenetes adatot közöl a Balogh féle Fogászati Tankönyv (19. oldal). A dentinben négyzetmilliméterenként 15000-75000-ig terjed a Thomes féle vegetatív szabályozó rostok mennyisége. Ezeknek szerepe ma sincs felderítve.
• Tudományos kísérletek: Angol kutatók halottakból kihúzott, tökéletesen ép zománcú fogakat áztattak 5 évig cukros, erjedő nyálban és egyetlen apatit kristály nem hibásodott meg. Amikor a halottakból kihúzott teljesen ép fogakat ultrahanggal sugározták be azt tapasztalták, hogy egyes fogak jobban elnyelik az ultrahangot, mások jobban visszaverik. Ekkor metszeteket készítettek a fogakból és kiderült, hogy azokban a fogakban, amelyek jobban elnyelték az ultrahangot sok volt a koleszterin. Amelyek visszaverték, azokban a metszetekben nem volt vagy csak kevés koleszterin volt és sokkal keményebb állományúak voltak.
• Meghökkentő az a megfigyelés, hogy a természeti népeknél, ahol ismeretlen a fogszuvasodás a teljesen épnek látszó fogak az emberek 40-es évei után kihullnak. Pl. öreg négert, vagy hindut nem igen látni fogasan.
• Egyre riasztóbb közlemények jelentek meg. Pl. a „Zeit” című újságban professzor Adler nagy feltűnést keltő cikket írt, „Ihr Herznifart kommt von der Zahnen” azaz „A szívinfarktusát a fogai okozzák”.
• Münchenben és még más nagyvárosokban az amalgámmal dolgozó fogorvosokat az ipari negyedbe telepítik, mert ott az ipari mérgek miatt hatásosabb a szennyvíztisztítás, és az amalgám nagy méregnek számít.
• Ausztráliában, Angliában, Svédországban már betiltották az amalgámkezelést.

Az amalgámok gyilkos hatásáról már köteteket lehetne összegyűjteni. Az ausztrál Wellbeing magazin szinte minden számában foglalkozik az amalgám és a fémmel kezelt fogak gyilkos hatásával. Tudnunk kell, hogy az un. porcelán fogak is fémek, csupán a fémre zománcot égettek, de ez a tényeken nem változtat. A gyökérkezeléseknél a kiölt gyökér helyére egy fém stiftet dugnak, hogy a fog ne legyen érzékeny, ennél az eljárásnál is fém kerül a szájba.

A Wellbeing magazin, 73. számában ajánl egy anyagot „For a radiant, metal free smile” (a ragyogó, egészséges fémmentes mosolyért) cím alatt. Ez egy mikrokristályos, policeramiás anyag, amiből tömés, inlay–korona és híd is készíthető. Az összes paramétere, minden eddig ismert fogkezelő anyagot felülmúl. 

Amit a higany tartalmú tömésekről tudni kell (forrás: Wellbeing Magazin)

• A higany a leginkább mérgező az ismert fémek közül, mérgezőbb, mint az arzén.
• A fogtömésekből a higany szivároghat, és mérgezést okozhat.
• A higanypárolgás a legjellemzőbb módja a higany kiáramlásnak a tömésből.
• A higany sejtmérgező (megöli a sejteket).
• A higany gátolja az enzimek működését, melyek nagyon fontos szerepet játszanak szinte minden anyagcsere-folyamatban.
• A kipárolgó higany 80%-ban felszívódik a tüdőn keresztül és bekerül az artériás vérbe.
• Hosszú távon, az amalgámtömésekből kiváló higany, krónikus, kisebb szintű mérgezést okoz, amit „mikro-higanyosodás” néven ismernek.
• A fogtömések higanya közrejátszik sok agyi rendellenességben, ideértve az Alzheimer és Parkinson kórokat és az elmebajt. Mivel az idegrendszert károsítja, könnyen súlyosbíthatja az asztma tüneteit.
• A higany kihat a magzatra, még mielőtt az anyára hatna, az anyatejben tárolódik el, így növelheti annak esélyeit, hogy a gyermeknél asztma fejlődjön ki.
• 1981-ben, a Világ Egészségügyi Szervezet megállapította, hogy az amalgámtömésekből 3-17 mikrogramm mennyiségű higany szabadul fel naponta.
• Az újfajta töméseket rezes amalgámból készítik, ami sokkal rosszabb, mint a régiek, mert a rezes amalgámból a higany ötvenszer gyorsabban válik ki, mint a régi amalgámtömésekből.
• Az amalgámból kiváló higany kiválásának arányát növeli a súrlódás, dörzsölés (mint például a rágás), a hő és a savak (a forró citromos teázók óvakodjanak).
• Sem a vérből, sem a vizeletből nem lehet pontosan meghatározni egy test higanyszintjét.
• Az agy higanyszintjéről megállapították, hogy egyenesen arányos az amalgámtömésekkel befedett fogak számával.
• Az amalgámtömésekből kiáramló higanypára végighalad a száj- és orrüregen keresztül, és közvetlenül az agyba szállítódik, innen eljut az agy minden pontjára és a gerincvelőbe. A tünetek aszerint jelentkeznek, hogy az agy melyik részét támadja a higany.
• A higany áthalad, és közben károsítja a vér-agy gátat, ami egy olyan rendszer mely a központi idegrendszertől távol tartja a mikroorganizmusokat és a méreganyagokat. Még egy kis mennyiségű higany is súlyosan károsítja a sejtfunkciót és megnöveli a mérgezőanyag túltengés esélyeit.
• A fogorvosok az amalgámtömést általában közvetlen a csontba ültetik be, azaz a tömést a gyökér végénél helyezik el. Ezt az eljárást az Ausztrál Fogászati Szövetség vezette be, és sok fogorvos ezt tartja a legjobb megoldásnak. Vajon megengednék-e az orvostudomány bármely más területén, hogy higanyt ültessenek a csontba? Ez egy olyan gyakorlat, ami ellent mond minden értelemnek, különösen a jelenlegi ismeretek fényében!
• A hosszú távú, alacsony szintű higanymérgezés az egyik legfőbb oka annak, hogy az amalgámot nagyon veszélyes anyagnak tartják.
• Kimutatták, hogy az amalgámtömések a szájban, már két hónap után csökkentik a vese szűrő funkcióját.
• Az amalgámtömésekből kiváló higany hamar megtámadja az immunrendszert, így a testben olyan közeg jön létre, amelyben a különböző mikroorganizmusok száma megnövekedik, és további betegségek alakulnak ki.
• A higany erősen összekapcsolódik a szelénnel, mely a sejtek egészségéhez szükséges nyomelem. A legújabb ausztriai kutatási eredmények egyértelmű kapcsolatot mutatnak a szelénszint csökkenése és a rákos megbetegedés esélyének növekedése között.
• A higany hozzákapcsolódik a proteinekhez. Az olyan proteineket, melyekhez higany kapcsolódott az immunrendszer idegen anyagnak tekinti. Így kialakulhat számos autoimmun betegség, mint például a bőrfarkas, sömör, Crohn-betegség (súlyos vastagbélgyulladás) vastagbélfekély. A méhgyulladással is összefüggésbe hozható a higany, mint előidéző tényező.
• A vörösvérsejtekben a hemoglobinhoz kapcsolódik a higany. Ezáltal csökkenti a vérben szállítható oxigén mennyiségét – ami a legfőbb előidézője a légzési problémáknak.
• A szívfunkciót is befolyásolja a higany, ami kórosan szapora szívveréshez, magas vérnyomáshoz és szabálytalan szívműködéshez vezethet.

Szerencsére rengeteg aranyos vendégem hallgatott rám annak idején és megszabadult a fémektől a szájában. Többek között magam is ezt tettem. A következmény az egészség visszanyerése volt, természetesen a növények és az elektrokozmetika segítségével.

Milyen bajokat okozhatnak a fluor tartalmú készítmények?

Most tavasszal hoztam Londonból egy „Today’s Therapist” című újságot, mely közli prof. Epstein, orvos, biokémikus 11 évig tartó kutatásának eredményeit a toalettszerekben levő anyagok lehetséges rákkeltő hatásáról. Ebből kiderül, hogy a fluor az egyik legnagyobb és legveszedelmesebb rákkeltő.

Már régóta ismerjük a fluor bőrkárosító hatását, csak azt nem értem, hogy miért nem tiltakozott egyetlen tudományos szervezet, egyetlen tudós kutató sem a fluor alkalmazása ellen.

Pedig a fluor szörnyű hatását már 1942-ben közölte Soós József professzor, Kórélettan című könyvében és a Magyar Néptáplálkozás Tanban. Ezek sorrendben:

1. fog fluorózis (foltos fogak)
2. csontosodási-, és ásvány anyagcserezavar
3. szénhidrát-anyagcserezavar
4. relatív jódhiány
5. relatív C vitaminhiány
6. termékenység csökkenés
7.  öregedési jelenségek

Az 1960-as években prof. Zelles, a Kórélettani Intézet akkori adjunktusa előadást tartott nekünk az ásványi sók, nyomelemek jelentőségéről és a fluor rémtetteiről. El is intéztük, hogy az unokáimnak és társaiknak ne kelljen fluor tablettákat szedniük az óvodában, amely többek között idegrendszeri károsodásokat is okozhat. Már mindenhol betiltották a fluoros fogkrémeket, nálunk még vígan ölnek. Németországban is csak 2002-ben vonták vissza a forgalomból a fluor tartalmú cukorkákat, rágógumikat. A fluor okozta problémák ellensúlyozására nagyon fontos a jódos gyógyvizek ivása, mert a jódozott só fogyasztása nem képes ellensúlyozni a fluortartalmú készítmények egészségkárosító hatását, és a jódhiány pótlását.

Éppen a múlt heti hírekben közölte a Magyar Rádió, hogy veszedelmes jódhiány van Magyarországon, ezért kötelezővé teszik a sók 80%-os jódozását.

A másik riasztó tény, hogy a szájüregi rákok megsokszorozódása. Tény, hogy fogatlan szájban nincs ínybetegség, amelyet a Balogh féle Fogorvosi Tankönyv is közöl.

Szeretettel:

Ilcsi néni

A nagy hazugság - avagy hogyan mérgezzük magunkat önként és dalolva

A német Stern magazinban 1978-ban megjelent egy szomorú riport a törökországi Kizilcaoern nevű faluról.

,,A gyerekeknek, a fiatal lányoknak, de még a falu egyetlen lovának is barnák a fogai - írta a Stern. - Harminc éves férfiak görnyedt háttal fájdalmasan vonszolják magukat, botjaikra támaszkodva. A nők holtan szülik meg gyermekeiket négy hónapos terhesség után. A 40 évesek vénembereknek látszanak... Férfiak és nők egyaránt szenvednek itt a korai öregedéstől. Harminc és 40 éves koruk között az arcbőrük elráncosodik, az izomzatuk lényegesen elgyengül és járási nehézségeik lesznek."

A falu fogorvosa volt az első, aki mérgezésre gyanakodott. Miután értesítette erről az Egyetemi Klinikát Eskisehirben, az általuk elrendelt nyomozás kiderítette, hogy a falu minden egyes lakosa csontbetegségben szenved: megvastagodott bokáktól, merev izületektől, megnövekedett csontanyag termeléstől.

A Stern így folytatja: ,,Dr. Yusuf C. Ozkan és kollégái az eskisehiri egyetem orvosi tanszékén azt gyanítják, hogy mindezt a szenvedést a magas fluortartalom okozza... A szomszédos falvakban, melyek más forrásokból kapják az ivóvizet, az általános egészségi szint normális. Az orvosok azt mondják, hogy a víz fluor tartalma 5.4 ppm."

India és Kína egyes vidékein, ahol a fentiekhez hasonlóan természetesen magas a víz fluorid tartalma, a helybeliek csont fluorózistól szenvednek, reumásak, idő előtt szenilisek és 50 éves koruk előtt meghalnak. Ha elesnek, csontjaik mint az üveg törnek szét.

Bármelyik lexikonban kikeresve, a leírásban szerepelni fog, hogy a fluor és ennek egyéb formái (fluoridok) rendkívüli módon mérgezőek és csak a legnagyobb elővigyázatossággal kezelhetők. A ,,méreg" szó a fogkrémek csomagolásán is megjelent, melyekre egy 1997-es törvény óta figyelmeztető címkét kell nyomtatni:

Ha véletlenül többet lenyel, mint amennyivel fogat szokott mosni, keresse szakértő segítségét vagy azonnal hívjon fel egy méreg ellenőrzési központot!"

A vitathatatlan kémiai és biológiai ténnyel, hogy a fluorid egy veszedelmes méreg, kiindulásként fontos tisztában lennünk.

Amit örökösen hallunk

Amerikában a fluoridról természetesen nem a fenti ismereteink vannak. Amit itt mindenki szilárdan hisz, az az, hogy a fluorid fontos a fogszuvasodás megelőzéséhez, különösen gyerekkorban, és hogy a fluorid biztonságos és hatékony. Ha nem így lenne, nyílván nem tennék rendszeresen az ivóvízbe és a fogkrémekbe. Ez a fluorid ismert oldala, amit örökösen hallunk. A fluorid egy másik, teljesen elhallgatott oldala az, hogy ez az egyik legerősebb méreg a világon, mely bizonyítottan csontbetegséget, rákot, gyermekhalandóságot, agykárosodást, korai öregedést és sok más problémát okozhat.

Az alábbi írás igyekszik bemutatni, hogyan változott át fokozatosan az elmúlt 60 évben a fluorid mérgező anyagból fogvédő tápanyaggá, majd megismerkedünk a fluorid propaganda haszonélvezőivel, és megtudjuk, milyen módon hat ránk ennek a mérgező, ,,biztonságos és hatékony" szernek a rendszeres fogyasztása, és hogy miért történik mindez. (A válasz elképesztőbb, mint ahogy bárki is gondolná!).

Hogy miért fontos ezt tudni? Azért, mert Amerikában egy átlagos szupermarketban vagy "drugstore"-ban kizárólag fluoridos fogkrémet lehet kapni, és a közvízellátási rendszerből 160 millió amerikai iszik fluoridos vizet nap mint nap. Megtalálható az üdítőitalokban, sörben és élelmiszerekben. Ezek mellett a fluorid az egyik legelterjedtebb környezetszennyező anyag a természetes vizekben, a talajban és a levegőben. Tehát a valószínűsége annak, hogy az ember ne fogyasszon fluoridot, egyenlő a nullával. Ugyanakkor egyfolytában halmozódnak a fluorid-fogyasztás veszélyeire vonatkozó tudományos bizonyítékok. Ez azt jelenti, hogy a fluorid káros hatásainak áldozatává válhatunk anélkül, hogy erről a legcsekélyebb fogalmunk is lenne.

A fluorid története valójában két szálon fut

Az egyik bárki számára látható, aki veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen a legfontosabb tényeknek. A másik szál már sokkal kevésbé szembetűnő, mert ezen a szinten vannak azok, akiket fontos érdekek fűznek a fluorid használatához. Most erősen lerövidített formában - bármennyire is hosszúnak tűnik ez a cikk - időrendi sorrendben betekintést nyerhetünk mindkét irányba. (Jobb megoldás híján, az alábbiakban végig használni fogunk két szót, ami a magyar nyelvben nem létezik: fluoridáció és fluoridálni; mindkettő az ivóvíz ellátás fluoriddal való kezelését jelenti.)

Amikor a fluorid még méregnek számított

A fogfluorózis egy közismert jelenség, mely akkor következik be, ha túl sok fluorid halmozódik fel a szervezetben. Enyhébb esetében a fogakon elszíneződött foltok jelennek meg, míg súlyosabb esetben a fogzománc letöredezik és besötétül. Az USA-ban 1916 óta ismert, hogy a fluorid okozza ezt a jelenséget. Ennek eredményeként 1931 és 1939 között az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat és az Amerikai Fogász Szövetség követelte, hogy a fluoridot távolítsák el a vízből olyan helyeken, ahol természetesen vagy ipari szennyeződés révén előfordul.

  Dr. H. Trendley Dean az Amerikai Közegészségügyi Szolgálattól 1931-ben felméréseket kezdett az országban, melyek azt mutatták, hogy amint emelkedik a fluorid mennyisége a vízben, úgy emelkedik a fluorózis jelensége a fogyasztókban. A 30-as évek végén Dean azt állította, hogy 1 ppm (1 mg/liter) az a fluorid mennyiség a vízben, ami minimális fogfluorózist okoz, miközben csökkenti a fogszuvasodás mértékét.

1939-ben fellépett a színen Gerald Cox biokémikus a Mellon Institute munkatársa, aki arra tett javaslatot, hogy ha a fluorid bizonyos mennyiségben káros, akkor valószínűleg kisebb mennyiségben hasznos. Egy évvel később Dr. Cox az Országos Kutató Tanács Élelmezési és Tápanyag Bizottságának a tagja lett és aktívan elkezdte a mesterséges fluoridációt szorgalmazni.

A fluorid egy másik erőteljes propagálója volt Oscar Ewing ügyvéd és magas rangú politikus, aki a Közegészségügyi Szolgálat fejeként 1947-től minden alkalmat megragadott a fluorid ügyének előbbre viteléhez. Irányítása alatt három év alatt csaknem 100 városban kezdtek el fluoridot pumpálni az ivóvízbe.

Egy másik prominens támogató Dr. Harold C. Hodge volt a Rochester Egyetem fluorid toxikológia osztályának vezetője. Dr. Hodge feladata volt megtervezni New York államban Newburgh város vizének fluoridációját és a lakosokra gyakorolt hatásának mérését.

Ma az Egyesült Államok lakossága kétharmad részének (vagyis a városi vezetékes vizet ivók többségének) az ivóvizéhez szándékosan adnak fluoridot 1-4 ppm-es mennyiségben. Ez a nagy kísérlet 1945. január 1-én vette kezdetét Grand Rapids városában Michiganben, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban mind az Amerikai Orvosi Szövetség Lapja, mind az Amerikai Fogász Szövetség Lapja elítélően nyilatkozott róla.

1943. szept. 18-án ,,Krónikus fluor mérgezés" című cikkében az Amerikai Orvosi Szövetség Lapja többek között ezt írta: ,,A fluoridok általános protoplazma mérgek azáltal, hogy megváltoztatják a sejthártya áteresztőképességét bizonyos enzimek megbénításával. A fluor mérgezés forrásai az 1 ppm-et vagy annál többet tartalmazó fluoros ivóvíz, rovarirtásra használt fluor összetételek,... [stb.]" Figyeljük meg, hogy a fluoridáció bevezetése előtti évben az 1 ppm-es mennyiség még mérgezőnek számított.

1944. októberi számában - csak pár hónappal a fluoridos kísérlet kezdete előtt - az Amerikai Fogász Szövetség Lapja így írt:

,,A szódium fluorid egy rendkívül mérgező anyag, s bár biztonságos töménységben való használata hozzáértő személyzet szigorú felügyelete alatt hasznos lehet gyógyászatilag, más körülmények között viszont határozottan káros lehet... Azt tudjuk, hogy olyan ivóvíz fogyasztása, mely kis mennyiségű, 1,2 - 3 ppm fluort tartalmaz olyan fejlődési rendellenességeket okoz a csontokban, mint csontkeményedés, csigolyabántalom és csontritkulás, valamint golyva, és nem vállalhatjuk fel a kockázatát ilyen súlyos szervezeti rendellenességek kiváltásának egy olyan kétségbe vonható eljárás miatt, amely megelőzné gyerekeknél fogászati szépséghibák kialakulását..."

1945-ben a Grand Rapidsban már elkezdett kísérlet után az FDA [Élelmezési és Gyógyszer Minisztérium] egyik főellenőre felfedezte, hogy Massachusettsben az egyik sörgyár fluoridot tesz a sörbe. A sörgyár tulajdonosát azonnal letartóztatták és bíróság elé állították a sör megmérgezéséért. A vádirat szerint a sörben ,,hozzáadott ártalmas méreg, fluorid volt, mely az érvényben levő rendelkezés (Section 301a of the Food, Drug and Cosmetic Act) szerint veszélyes volt..." Megállapítást nyert, hogy a hozzáadott fluorid mennyisége 0.5 ppm volt. Tehát 1945-ben a fluorid a legfőbb hatóság, az FDA szerint még méreg volt, mégpedig fele akkora mennyiségben, mint amit korábban, január 1-én a vízhez kezdtek adni Grand Rapidsban. Egyébként a sörgyárat megbírságolták, a vezetője pedig félév börtönt és három év felfüggesztett büntetést kapott.

Mindezek ellenére a nagy kísérlet kezdetét vette Grand Rapidsben a már említett Dr. H. Trendley Dean irányítása alatt. Az eredeti terv az volt, hogy Grand Rapids vizét 10 éven át kezelik fluoriddal, és a 10 év elteltével a lakosság egészségi szintjét összehasonlítják Muskegon városéval, ahol nem tettek a vízbe fluoridot. Ezt a kísérletet azonban felfüggesztették, miután 1947-ben Muskegon vizét is fluoridálni kezdték, elvágva ezzel az utat az objektív, biztonságra és hatékonyságra vonatkozó tudományos adatgyűjtés előtt.

1946-ban hat másik amerikai nagyvárosban vezették be a fluoridot.

1947-ben Oscar Ewing Szövetségi Biztonsági Ügynökség fejévé való kinevezése után - mely alá az Amerikai Egészségügyi Szolgálat is tartozott - a fluorid program teljes gőzzel haladt előre, s a következő három év során 87 másik városban kezdtek fluoridot pumpálni a vízbe.

1950-ben az Amerikai Gyógyszerkönyv 24. kiadása (az 1456. oldalon) a fluori-dokat így határozta meg:

,,Heves mérgek minden élő szövet számára, mivel kalcium kicsapódást idéznek elő. Vérnyomáscsökkenést okoznak, légzési elégtelenséget és általános bénulást. Nem halálos adagok folyamatos fogyasztása maradandóan gátolja a növekedést... A fluoridot tartalmazó fogápoló szerek és belső használatra való készítmények használata nem indokolt."

A Gyógyszerkönyv ezt követő kiadásaiban a szerkesztők a teljes fenti részt kitörölték. Miért?

1950-ben az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat Oscar Ewing irányítása alatt hivatalosan és nyilvánosan támogatását adta az amerikai vízellátási rendszer fluoridációjához. Ugyanebben az évben a 130 vállalatot tömörítő Cukor Kutatási Alapítvány elismerte, hogy a cukor az egyik legfőbb okozója a fogszuvasodásnak. Az Alapítvány pénzadományokkal látta el a Harvard Egyetem Táplálkozási Tanszékét, hogy oldja meg a fogszuvasodás kérdését a cukorfogyasztás korlátozása nélkül". Az adományok eredményeként az Egyetem megoldásnak a fluoridos vizet javasolta. A fluoridot legerőteljesebben propagáló két intézmény, a Harvard Fogorvosi Iskola és a Rochester Egyetem magas adományokat kapott a cukoripartól a fluorid kutatására.

1952-től San Francisco, Pittsburg és egy sor más nagy és kis város vizéhez elkezdtek fluoridot adni. 1960. nov. 29-én San Franciscóban egy 15 méter széles utca aszfaltja 60 méteres hosszúságban beomlott, miután egy csaknem új fővízvezeték szétpattant. Laboratóriumi vizsgálatok után kiderült, hogy a csövet fluoridos vegyszerek szétmarták; 22 000 ppm-es fluorid koncentrációt állapítottak meg a csövön. 1967. okt. 15-én a Pittsburg Press újság jelentette, hogy a 13-15 éves korú iskolás gyerekek 98%-ának girbegörbe fogai vannak Pittsburgben.

1954-ben a Christian Science Monitor újság felmérést készített 81 Nobel-díjas tudóssal a kémia, orvostan és élettan területén, kikérve véleményüket az ivóvíz fluoridációjáról. A szakemberek 79%-a nem adta hozzájárulását az ügyhöz, holott a propagálók szerint a fluoridhoz minden elismert tudós támogatását adta.

1955-ben elkezdődött a fluoridos fogkrémek forgalmazása azzal a figyelmeztetéssel, hogy ,,fluoridos fogkrém nem használandó olyan településeken, ahol a vízbe fluoridot tesznek". Ezt a figyelmeztetést két évvel később eltávolították.

A fluorid hasznos tápanyaggá változik?

1956-ban az Amerikai Fogász Szövetség Lapja közölte a Newburghben végzett demonstrációs kísérlet ,,közfogyasztásra szánt" eredményeit, melyek szerint a fluorid alacsony koncentrációban biztonságos amerikai polgárok számára. A biológiai bizonyítékot a Rochester Egyetemről Dr. Hodge szolgáltatta.

1957-ben az ALCOA alumíniumgyártó vállalat bejelentette, hogy szódium fluoridot árul településeknek az ivóvíz kezeléséhez.

1958. áprilisban az Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetsége több mint 15 000 tagjával határozatot hozott a fluorid bevezetése ellen: ,,A Szövetség elítéli mindenféle olyan anyagnak a hozzáadását a közvízellátáshoz, melynek célja a fogyasztó fizikai vagy szellemi funkcióinak a befolyásolása."

1958-ban az elismert genetikus H.J. Muller kimutatta, hogy a fluoridok elsődleges kárt okoznak, amint belépve egy sejtbe megsértik annak genetikai összetételét. (1)

1961-ben Svédország Legfelsőbb Bírósága az ivóvíz fluoridációját törvényellenesnek minősítette.

1964-ben Dánia betiltotta a fluoridációt. A Brit Fogász Folyóirat szerint egy négy éves 1000 angol gyerekre kiterjedő felmérés szerint semmiféle jelentős különbséget nem találtak a fogszuvasodás mértékében azok között, akik fluoridos vagy nem fluoridos fogkrémet használtak. A felmérést a fogászati és a fluorid ipartól teljesen független egyetemi professzorok végezték és az adatokat a professzoroktól független statisztikusok értékelték ki, ellentétben az USA-ban végzett felmérésekkel, melyekben közvetve vagy közvetlenül mindig benne volt az érintett iparágak keze.

1971-ben Németország betiltotta a fluoridációt. November 18-án a Svéd Parlament eltörölte az ország korábban már illegálisnak minősített fluoridációs törvényét ezzel a hivatkozással:

,,Egyszerűen nem létezik valós bizonyíték, mely alátámasztaná a fluoridáció terjesztőinek széles körben idézett állításait."

1973-ban Hollandia betiltja a víz fluoridációját.

1977-ben a Kormányközi Kapcsolatok Kongresszusi Albizottsága két teljes Kongresszusi Meghallgatást hív össze a fluorid témájában. A meghallgatás során bizonyítottá vált, hogy a fluoridációt előmozdítók ,,tudományos erőfeszítései" csaláson alapulnak és hogy létező tanulmányok minden kétséget kizáróan igazolják, hogy kb.

10 000-rel több rákos elhalálozást okoz a fluoridáció az USA-ban évente.

1978-ban Lengyelországban a Pomerániai Orvosi Akadémián felfedezik, hogy a fluoridok genetikai kárt okoznak emberi vérsejtekben. Ugyanebben az évben Penn-sylvaniában megnyertek egy bírósági ügyet, mely bizonyította a fluoridáció károsságát, aminek az eredménye egy tiltó rendelkezés lett. Ez aggodalommal töltötte el a fluoridáció propagálóit, akiknek nevében az Amerikai Fogász Szövetség a következő évben kiadott egy ún. fehér papírt, melyben a fluoridáció ellenzőit ,,informá-latlan álszakértőnek" titulálta, ,,akik semmiféle minősítéssel nem rendelkeznek ahhoz, hogy beszélni merjenek olyan tudományos témákról, mint a fluoridáció és akik motivációja teljesen önző". Ezenkívül a Szövetség továbbra is kiállt ,,a fluoridáció egy életre szóló előnyei" mellett.

1979. jan. 20-án a New York Times megjelentette ezt az írást (részlet):

,,New York Állam Legfelsőbb Bíróságának esküdtszéke 750 000 dolláros kártérítést ítélt meg egy három éves brooklyni fiú szüleinek, aki 1974-ben legelső fogorvosi vizitje során halálos adagban kapott fluoridot egy városi fogorvosi rendelőben, majd csaknem öt órán át nem foglalkoztak vele egy gyermekorvosi rendelő várótermében és a Brookdale Kórházban, miközben az anyja segítségért könyörgött, a kisfiú pedig kómába esett és meghalt."

Az újságcikk leírja, hogy a fogorvos nem talált szuvasodást a fiúnál, ezért átadta őt az asszisztensének, hogy kezelje a fogait fluorid géllel. Miután az asszisztens bekente a fluoriddal a kisfiú fogait, ,,elfelejtette" utasítani arra, hogy köpje ki az oldatot öblítés után. A gyerek azt lenyelte, és öt órán belül szörnyű kínok között meghalt. (A gyerekek általában véve hat éves korukig nem tudják megfelelően kontrollálni nyelési reflexeiket.)

Ugyanebben az évben egy másik fogorvosi asszisztens, Terry Leder, írásban elismerte, hogy egy fogorvos, akinél 1969-ben dolgozott, fluorid kezelést adott egy kisgyereknek, aki azonnal rángatózni kezdett és meghalt. Leder szerint a fluorid gél 10 000 ppm fluoridot tartalmaz - jó ízűre csinálják, hogy a gyerekek ne tiltakozzanak ellene -, és kb. öt percen át hagyják a fogakon. Melbourne-ben, Ausztráliában, szintén meghalt egy kisgyerek miután elszopogatott hat fluorid tablettát.

1981-ben a japán Kanagawa Fogorvosi Egyetemen Dr. K. Ishida által végzett kutatások szerint a szervezetben akár már 1 ppm mennyiségű fluorid is (minimálisan ennyit adnak Amerikában a vízhez) megzavarja a kollagén termelést. (A kollagén a legbőségesebb és egyik legfontosabb fehérje a szervezetben, mely egyik fő alkotórésze a bőrnek, ínaknak, izmoknak, porcoknak, csontoknak és a fogaknak.) Ez a kollagén lebomlásához vezet, csontritkulást, csontrákot, törékeny csontokat és fogakat okozva, valamint rombolja az összekötő szöveteket, melyek a szerveinket a megfelelő pozícióban tartják.

1986-ban a Rocky Mountain Méregellenőrzési Központ 87 fluorid mérgezésről tett jelentést. Egy 13 hónapos baba meghalt. A szódium fluorid (ami a fogkrémekben is van) a leggyakoribb oka az egy anyagtól származó heveny mérgezéseknek gyermekek körében.

  1989. márc. 30-án a Kaliforniai Egészségügyi Hivatal jelentette, hogy a Niagara márkájú üveges vízben 450 ppm fluoridot találtak. A hivatal vezetője, Kenneth Kizer figyelmeztette a lakosokat, hogy ennek az üveges víznek a fogyasztása végzetes lehet.

1990. júl. 21-én Chuck Filippini elvitte 8 éves kislányát a fogorvoshoz, ahol az fluorid kezelést kapott. Két órával később a lányra betegségroham jött, majd három napon belül meghalt. Ugyanebben az évben az Amerikai Fogász Szövetség sajtóközleményt ad ki, mely szerint az ivóvíz fluoridációja a legbiztonságosabb, leghatékonyabb és legtakarékosabb közegészségügyi módja a fogszuvasodás csökkentésének".

A rákosodás nő, az intelligencia csökken

1991-ben az Országos Rák Intézet vizsgálni kezdte az amerikai lakosság körében a fluoriddal kapcsolatba hozható rákos megbetegedések mutatóit. Bizonyítékot találtak ,,növekvő mértékű csont és izületi rákra minden korosztályt egybevéve, főleg a 20 éven aluliaknál megfigyelhető tendenciák miatt, ami megállapítható volt a fluoridált megyékben, de nem volt észlelhető a nem fluoridált megyékben..." A Rák Intézet részletekbe menőbb tanulmányokat is készített Washington és Iowa állam több megyéjében. Ezek szerint:

• A 20 éven aluliaknál a csont és ízületi rákok aránya mindkét nemnél 47%-kal emelkedett Washington és Iowa fluoridált területein az 1973-80-tól 1981-87-ig terjedő időszakban, míg 34%-kal csökkent a kevés fluoridot tartalmazó részeken.
• A 20 évesnél fiatalabb fiúk között a csontrákosodás aránya 70%-kal nőt a fluoridált részeken, míg 4%-kal csökkent a nem fluoridált területeken". (2)

1992-ben állami adatok szerint 144 millió amerikai fogyasztott fluoridot a vizében. (Ez ma már 160 millió.) Ugyanebben az évben Michael Perrone törvényhozó alkalmazott New Jerseyben megkérte az FDA-től a boltokban kapható fluorid tablettákra és cseppekre vonatkozó összes biztonsági és hatékonysági felmérést. Hat hónapos huzavona után az FDA elismerte, hogy nincs a birtokában adat arról, hogy a fluorid tabletták vagy cseppek biztonságosak vagy hatékonyak.

1995-ben kínai kutatók tanulmányozták 907 iskoláskorú (8-13 éves) gyerek intelligenciaszintjét a köztük található fogfluorózis függvényében. A kutatók azt találták, hogy olyan gyerekek intelligenciahányadosa, akik között közepesen vagy erősen elterjedt a fluorózis, alacsonyabb, mint azoké, akiknél kis mértékű volt vagy nem fordult elő fluorózis. Az intelligencia fejlődését a jelek szerint hátrányosan befolyásolta a fluorid fogyasztása." (3)

1997. jan. 2-án a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 1500 tudóst, mérnököt és egyéb szakembert képviselő szakszervezete az alábbi bejelentést tette: ,,A tagjaink átvizsgálták az elmúlt 11 év alatt felhalmozódott bizonyítékokat, beleértve az állatokon és embereken végzett járványtani vizsgálatokat, melyek okozati összefüggést mutatnak a fluorid/fluoridáció és a rák, genetikai károsodás, idegrendszeri károsodás és a csontbetegségek között."

Dr. Hardy Limeback professzor beismeri tévedését!

1999-ben Kanada és a világ egyik legismertebb fluorid támogatója, Dr. Hardy Limeback professzor a Torontói Egyetem Preventív Fogorvosi Tanszékének vezetője, valamint a Fogászati Kutatás Kanadai Szövetségének elnöke egy drámai fordulat keretében elnézést kért a tanszékétől és diákjaitól azért, hogy addig támogatta a fluoridációt.

,,A preventív fogászat vezetőjeként szólva - mondta Dr. Limeback az arizonai The Tribune újságnak adott interjújában 1999. dec. 5-én -, elmondtam, hogy szándékomon kívül félrevezettem a kollégáimat és diákjaimat. Az elmúlt 15 évben visszautasítottam a mindenki számára elérhető toxikológiai információ áttanulmányozását. A gyermekeink megmérgezése a legtávolabb esett tőlem." Dr. Limeback szerint ,,három év alatti gyermekeknek sohasem lenne szabad fluoridos fogkrémet használniuk. Csecsemő formulát pedig soha semmilyen körülmények között sem szabad torontói [fluoridos] csapvízzel elkészíteni! Soha!"

Dr. Limeback döntésében szerepet játszott a legnagyobb kanadai élő kísérlet két nagyváros között.

,,Itt Torontóban - mondja, - 36 éve adunk fluoridot a vízhez. Mégis Vancouverben, ahol sohasem volt fluoridáció, alacsonyabb a fogszuvasodás mértéke, mint Torontóban!"

2000. jún. 29. Az Amerikai Fogász Szövetség álláspontja: "Az Amerikai Fogász Szövetség több mint 40 éve támogatásában részesíti a közösségi vízellátás fluoridáció-ját, mint a fogszuvasodás megelőzésének biztonságos és hatékony módját... Sajnos, a fluoridáció biztonságára és hatékonyságára vonatkozó elsöprő erejű bizonyítékok ellenére, még több mint 100 millió amerikai nem élvezheti a fluoridos víz előnyeit."

Referenciák:
1) Muller, Symposium on Emphysema and Chronic Bronchitis: "Do Air Pollutants Act as Mutagens?", Aspen, Colorado, June 13-15, 1958
2) U.S. Public Health Service, "Review of Fluoride Benefits and Risks", Washington D.C.: Department of Health and Human Services, February l991
3) X.S. Li et al, "Effect of Fluoride Exposure on Intelligence of Children", Fluoride magazine, Vol 20 No. 4

Valóban kell a szervezetnek a fluor?

Azt már tudjuk, hogy a fluorid fogyasztása nem biztonságos, de vajon hatékony-e? És ha kiderül, hogy nem hatékony - és nem is biztonságos -, akkor mégis mit keres a vizünkben, a fogkrémünkben és lerakódva a szervezetünkben?

És még mindig orvosok százai ragaszkodnak a fluorhoz!

Nos, a fentiekből láthatjuk, hogy egy olyan látszólag egyszerű, szinte mindenki által evidensként elfogadott kérdés, mint a fluorid használata, valójában mennyire bonyolult és ellentmondásos lehet. Azonban az eddigiek csak bevezetésnek számítanak, s teljességgel eltörpülnek a folytatáshoz képest. A kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy a fluor és a fluoridok rendkívül veszélyesek az emberi szervezetre nézve. Egyes összeesküvéselméleteket pártoló tudományos körök azt gyanítják, hogy a "hivatalos" orvosi és egészségügyi állásfoglalás nem véletlenül fluor párti, és az sem véletlen, hogy számtalan nagynevű tudós és kutató fluor és fluorid ellenes tanulmánya soha nem láthatott napvilágot az ortodox tudományos magazinokban. Szerintük ez azért van, mert a fluor engedelmességre szoktat, és ezzel tudják befolyásuk és kontrolljuk alatt tartani a lakosságot. A hivatalos állásfoglalás még mindig az, hogy fluorra szükségünk van! Az orvosi egyetemeken, és a gyógyszerészeti karokon is ezt tanítják!

A fluor, mint fontos nyomelem

A fluor egy fontos nyomelem, amelyre a szervezetnek nagy szüksége van a csontok és a fogazat felépítésében. Tudom, ez eddig pontosan úgy hangzik, mint a hivatalos állásfoglalás. Akkor hogy is van ez?

Minden elemnek és vegyületnek lehet szerves és szervetlen formája. Ez a fluorra is igaz! A szerves forma legtöbbször zöldségekben és gyümölcsökben fordul elő, a lehető legtökéletesebb formában és biokémiai környezetben, pontosan úgy, ahogy azt a szervezetünk megkívánja.

A szervetlen - azaz a hozzáadott - fluor és annak sói, vegyületei nem természetes kötésben találhatóak, ezért a szervezetünk idegen anyagként fogja fel azokat. Ezért van az, hogy a hozzáadott fluor még a megengedettnél alacsonyabb mennyiségben is káros hatást fejt ki a szervezetre.

Még nem mérgező elemek és vegyületek esetében is, ha szervetlen formát alkalmazunk (eszünk, vagy iszunk meg, kenünk magunkra, lélegzünk be), nem tolerálja túl jól a szervezet - jobb esetben nem ismeri fel és nem hasznosítja, rosszabb eserben méreganyagként lerakja valamelyik szervünkben.

Épp ezért a fluornak természetes formában kellene bejutnia a szervezetbe. Arról, hogy mely táplálékaink tartalmaznak fluort, itt olvashatsz.

És aki még ezek után is szkeptikus, keresse fel egy ingyenes konzultáció erejéig az egyik legelismertebb biofogorvost a VII. Napfényes Fesztivál biológiai fogászat standján.