AntalVali.com

Kedves Leendő és Kezdő Anyukák!

A negyvenhez már közelebb járok, mint a harminchoz, két kisfiam közül a nagyobbik első osztályos, a kisebbik szeptemberben indul iskolába. Még nem vagyok öreg – de már nem vagyok rántani való csirke sem – és úgy érzem sok-sok olyan tapasztalatom gyűlt össze az elmúlt évek folyamán, melyeket érdemes megosztanom Veletek, akik még előtte álltok (vagy az elején jártok) a gyermeknevelés páratlanul szép, emlékezetes, mégis nehéz kezdeti időszakának.

Elsősorban nem arról szólna ez a blog, hogy leírom bevált receptjeimet, módszereimet a kisgyerkőc meghűlése, bárányhimlője, vagy egyéb gondja esetén. Ilyen jellegű tanácsok, javasolt kezelési módok már megtalálhatók e honlapon. A célom inkább az, hogy rámutassak azokra a sarkalatos pontokra, anyasággal-gyermekneveléssel kapcsolatos lényeges kérdésekre, dilemmákra, amelyekre én már megtaláltam a magam válaszait, megleltem a saját bizonyosságomat. Tapasztalataimmal segíteni szeretnélek Benneteket, hogy Ti már sokkal jobban felvértezve vágjatok neki a kalandnak – és leljetek rá a saját válaszaitokra.

Nem titkolt szándékom láttatni azt, hogy egy gyermek vállalása milyen sokrétű felelősséget ró az édesanyára – és mennyire helytelen az a hozzáállás, ha a hibát folyton másban keressük, vagy a körülményekre hárítjuk. Aki gyermeket szeretne, az kösse fel a gatyáját (szoknyáját ?!), és nőjön fel a feladathoz! Váljon felelősségteljes, önállóan gondolkodni képes lénnyé. Gyermeket senki ne azért szüljön, mert ez a társadalmi/családi elvárás vele szemben, és ne is azért, hogy büszkén dicsekedhessen vele, mint egy cirkuszi majommal. Nekünk, mostani anyáknak, nagyon nagy feladatot osztott le a Sors: fel kell neveljünk egy olyan generációt, aki a miénknél sokkal környezettudatosabban, globálisabban, és embertársaink problémáival szemben fogékonyabban képes gondolkodni. Az az érzésem, sok megpróbáltatás vár a fiainkra-lányainkra ebben a felgyorsult, önmagából kissé kifordult világban – hát készítsük fel őket alaposan, odafigyelő, okos neveléssel!

Természetesen nem szeretnék senkit elriasztani a gyermekvállalástól – de meggyőződésem, hogy az anyasággal járó felelősséggel mindenkinek tisztában kell lennie. Sok olyan szülőt látok magam körül, akik még maguk sem nőttek fel, szeretik a fejüket a homokba dugni, mindig a könnyebbik utat választani. A helytelen mintákat kapott gyermekek aztán életük egy jó részét arra kénytelenek elfecsérelni, hogy ráébredjenek, majd pedig igyekeznek kijavítgatni a szüleik által elkövetett hibákat. Mennyivel jobb lenne, ha nem mennének el ilyesmire évek-évtizedek egy ember életéből, hanem mindenki rögtön, fiatal felnőttként, amikor még telve van energiával, nekiláthatna annak a küldetésének, amire valóban született!

Világéletemben megfigyelő, gondolkodó és kételkedő típus voltam – egy kicsit kívülálló a saját életfilmemben. Mindig érdeklődéssel figyeltem a körülöttem lévő emberek életét is – és szűrtem le belőle értékes tapasztalatokat saját magam számára. Talán ez a fajta beállítottságom az oka annak, hogy a problémákat általában józanul kezelem, nem vagyok pánikba esős-típus, és képes vagyok minden rosszban a jót is meglátni. Számomra egy kidőlt, rozsdás kerítés is lehet szép, és biztosan tudom, hogy a hosszú ideig tartó kínlódásnak-gyötrődésnek is megvan a maga oka, szépsége – eredménye pedig elvitathatatlan.

Olvasgassatok, csemegézzetek kedvetekre – és alkossatok önálló véleményt a leírtakról. Nem célom, hogy egyetértően bólogassatok, mindössze gondolatébresztőnek szánom írásaimat. Egyrészt tudom azt, hogy a szóbeli intések, figyelmeztetések, jó tanácsok sokszor mit sem érnek, mert csak a megélt tapasztalat válik az ember vérévé, az tud igazán beépülni személyiségébe. Szükség van időnként a pofára esésekre is – ezek célja az, hogy jót tanuljunk az esetből, s megszilárduljon jellemünk. Másrészt minden család, anya és gyermek más – már csak pusztán emiatt sincsenek kőbe véshető szabályok. Az anyává válás egyik legnagyobb kihívásának éppen azt tartom, hogy a sokféle forrásból ránk zúduló információkat megtanuljuk gondolkodó felnőtt módjára megszűrni, összegezni, és ezek alapján képessé váljunk felelős döntéseket hozni saját belátásunk szerint.

Bár édesapám úgy nevelt, hogy mindig, minden körülmények között vállaljam a véleményemet – ezt meg is szoktam tenni –, mégis ezúttal megőrizném anonimitásomat. Kérlek, nézzétek ezt el nekem. Elképzelhető, hogy írásaim közben olyan részleteket tárok elétek, melyek adott esetben nem jó színben tüntetnek fel egy-egy közeli rokonomat, ismerősömet – de nem szeretnék senkit sem kínos helyzetbe hozni. Távol áll tőlem, hogy bárkit megbántsak, hiszen mindannyiunknak megvannak a magunk hibái, gyengeségei. Nekem is, Neked is. Emberből vagyunk, sokszor épp a legkézenfekvőbb, ordító hibáinkat nem vesszük észre.

Egy leendő anya számára egy hosszú, akár hónapokig eltartó „játék” lenne a legelső javaslatom, melyet leginkább esténként, lefekvés előtt lehet elmélyedve játszani: Igyekezz visszaidézni gyermekkorodat, a kisgyermeki énedet! Gondolkozz, mire emlékszel egyáltalán? Hogyan teltek napjaid? Mit éltél meg jónak, mit rossznak, vagy nyomasztónak? Mit tartottál fontosnak gyermekként? Minek örültél igazán, vagy minek örültél volna igazán? Mikor voltál mérhetetlenül szomorú, vagy elkeseredett? Mi testesítette meg számodra az otthon biztonságát, melegét? Szerinted mit tettek jól és mit helytelenül a szüleid? Hogyan bántak veled? Mit szerettél volna, hogy hogyan bánjanak veled?

Felnőtt fejjel sokszor megértjük szüleinknek azon viselkedését, döntéseit is, amelyeket akkor és ott nem tartottunk szerencsésnek. Melegen javaslom, hogy próbálj szívből megbocsátani szüleidnek mindazokért a vélt vagy valós sérelmekért, amiket elkövettek veled szemben (ha volt ilyen) – ez nagyon-nagyon fontos! Még írni fogok róla később… Milyen anyává szeretnél válni? Mik számodra a valódi értékek az életben? Hogyan tudnád ezt átadni leendő gyermeked számára a mindennapok során?

Nagyon izgalmas kis játék ez, sokminden felszínre bukkanhat. És érdemes ebbe bevonni a leendő apukát is, ha fogékony rá. Ne feledd: a gyermek csak fele részben a Te véred, a másik fele az édesapjáé; a két család sorsa a gyermekben fonódik össze. Mindenben ugyanolyan fontos az ő véleménye is!

Kellemes játszadozást!

Szeretettel: plútó

További részek:

• Gondolatok az anyaságról 2. rész: A lusta anya – Isten csapása az egész család számára!
• Gondolatok az anyaságról 3. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (I. rész)
• Gondolatok az anyaságról 4. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (II. rész)
• Gondolatok az anyaságról - 5. rész: A gyermekek egészségtudatának kialakításáról

Tovább oldalak:

• Házipatika - gyógyszermentesen
• Életünk alappillérei: fogantatástól a születésig
• Amire minden baba vágyik: az anyatej
• Köhögéscsillapító és köptető gyógynövényeink
• Illóolajos-mézes köptető kicsiknek és nagyoknak - házilag