Gondolatok az anyaságról 1. rész: Blogindító
2010, március 3 - 10:47 — Plútó
Kedves Leendő és Kezdő Anyukák!
A negyvenhez már közelebb járok, mint a harminchoz, két kisfiam közül a nagyobbik első osztályos, a kisebbik szeptemberben indul iskolába. Még nem vagyok öreg – de már nem vagyok rántani való csirke sem – és úgy érzem sok-sok olyan tapasztalatom gyűlt össze az elmúlt évek folyamán, melyeket érdemes megosztanom Veletek, akik még előtte álltok (vagy az elején jártok) a gyermeknevelés páratlanul szép, emlékezetes, mégis nehéz kezdeti időszakának.
Nem titkolt szándékom láttatni azt, hogy egy gyermek vállalása milyen sokrétű felelősséget ró az édesanyára – és mennyire helytelen az a hozzáállás, ha a hibát folyton másban keressük, vagy a körülményekre hárítjuk. Aki gyermeket szeretne, az kösse fel a gatyáját (szoknyáját ?!), és nőjön fel a feladathoz! Váljon felelősségteljes, önállóan gondolkodni képes lénnyé. Gyermeket senki ne azért szüljön, mert ez a társadalmi/családi elvárás vele szemben, és ne is azért, hogy büszkén dicsekedhessen vele, mint egy cirkuszi majommal. Nekünk, mostani anyáknak, nagyon nagy feladatot osztott le a Sors: fel kell neveljünk egy olyan generációt, aki a miénknél sokkal környezettudatosabban, globálisabban, és embertársaink problémáival szemben fogékonyabban képes gondolkodni. Az az érzésem, sok megpróbáltatás vár a fiainkra-lányainkra ebben a felgyorsult, önmagából kissé kifordult világban – hát készítsük fel őket alaposan, odafigyelő, okos neveléssel!
Természetesen nem szeretnék senkit elriasztani a gyermekvállalástól – de meggyőződésem, hogy az anyasággal járó felelősséggel mindenkinek tisztában kell lennie. Sok olyan szülőt látok magam körül, akik még maguk sem nőttek fel, szeretik a fejüket a homokba dugni, mindig a könnyebbik utat választani. A helytelen mintákat kapott gyermekek aztán életük egy jó részét arra kénytelenek elfecsérelni, hogy ráébredjenek, majd pedig igyekeznek kijavítgatni a szüleik által elkövetett hibákat. Mennyivel jobb lenne, ha nem mennének el ilyesmire évek-évtizedek egy ember életéből, hanem mindenki rögtön, fiatal felnőttként, amikor még telve van energiával, nekiláthatna annak a küldetésének, amire valóban született!
Világéletemben megfigyelő, gondolkodó és kételkedő típus voltam – egy kicsit kívülálló a saját életfilmemben. Mindig érdeklődéssel figyeltem a körülöttem lévő emberek életét is – és szűrtem le belőle értékes tapasztalatokat saját magam számára. Talán ez a fajta beállítottságom az oka annak, hogy a problémákat általában józanul kezelem, nem vagyok pánikba esős-típus, és képes vagyok minden rosszban a jót is meglátni. Számomra egy kidőlt, rozsdás kerítés is lehet szép, és biztosan tudom, hogy a hosszú ideig tartó kínlódásnak-gyötrődésnek is megvan a maga oka, szépsége – eredménye pedig elvitathatatlan.
Olvasgassatok, csemegézzetek kedvetekre – és alkossatok önálló véleményt a leírtakról. Nem célom, hogy egyetértően bólogassatok, mindössze gondolatébresztőnek szánom írásaimat. Egyrészt tudom azt, hogy a szóbeli intések, figyelmeztetések, jó tanácsok sokszor mit sem érnek, mert csak a megélt tapasztalat válik az ember vérévé, az tud igazán beépülni személyiségébe. Szükség van időnként a pofára esésekre is – ezek célja az, hogy jót tanuljunk az esetből, s megszilárduljon jellemünk. Másrészt minden család, anya és gyermek más – már csak pusztán emiatt sincsenek kőbe véshető szabályok. Az anyává válás egyik legnagyobb kihívásának éppen azt tartom, hogy a sokféle forrásból ránk zúduló információkat megtanuljuk gondolkodó felnőtt módjára megszűrni, összegezni, és ezek alapján képessé váljunk felelős döntéseket hozni saját belátásunk szerint.
Bár édesapám úgy nevelt, hogy mindig, minden körülmények között vállaljam a véleményemet – ezt meg is szoktam tenni –, mégis ezúttal megőrizném anonimitásomat. Kérlek, nézzétek ezt el nekem. Elképzelhető, hogy írásaim közben olyan részleteket tárok elétek, melyek adott esetben nem jó színben tüntetnek fel egy-egy közeli rokonomat, ismerősömet – de nem szeretnék senkit 
Egy leendő anya számára egy hosszú, akár hónapokig eltartó „játék” lenne a legelső javaslatom, melyet leginkább esténként, lefekvés előtt lehet elmélyedve játszani: Igyekezz visszaidézni gyermekkorodat, a kisgyermeki énedet! Gondolkozz, mire emlékszel egyáltalán? Hogyan teltek napjaid? Mit éltél meg jónak, mit rossznak, vagy nyomasztónak? Mit tartottál fontosnak gyermekként? Minek örültél igazán, vagy minek örültél volna igazán? Mikor voltál mérhetetlenül szomorú, vagy elkeseredett? Mi testesítette meg számodra az otthon biztonságát, melegét? Szerinted mit tettek jól és mit helytelenül a szüleid? Hogyan bántak veled? Mit szerettél volna, hogy hogyan bánjanak veled?
Felnőtt fejjel sokszor megértjük szüleinknek azon viselkedését, döntéseit is, amelyeket akkor és ott nem tartottunk szerencsésnek. Melegen javaslom, hogy próbálj szívből megbocsátani szüleidnek mindazokért a vélt vagy valós sérelmekért, amiket elkövettek veled szemben (ha volt ilyen) – ez nagyon-nagyon fontos! Még írni fogok róla később… Milyen anyává szeretnél válni? Mik számodra a valódi értékek az életben? Hogyan tudnád ezt átadni leendő gyermeked számára a mindennapok során?
Nagyon izgalmas kis játék ez, sokminden felszínre bukkanhat. És érdemes ebbe bevonni a leendő apukát is, ha fogékony rá. Ne feledd: a gyermek csak fele részben a Te véred, a másik fele az édesapjáé; a két család sorsa a gyermekben fonódik össze. Mindenben ugyanolyan fontos az ő véleménye is!
Kellemes játszadozást!
Szeretettel: plútó
További részek:
- Gondolatok az anyaságról 2. rész: A lusta anya – Isten csapása az egész család számára!
- Gondolatok az anyaságról 3. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (I. rész)
- Gondolatok az anyaságról 4. rész: A kicsik egészséges táplálásáról (II. rész)
- Gondolatok az anyaságról - 5. rész: A gyermekek egészségtudatának kialakításáról
Tovább oldalak:
- Házipatika - gyógyszermentesen
- Életünk alappillérei: fogantatástól a születésig
- Amire minden baba vágyik: az anyatej
- Köhögéscsillapító és köptető gyógynövényeink
- Illóolajos-mézes köptető kicsiknek és nagyoknak - házilag
(2 votes)
Ingyenesen letölthető
Hírszem
- A szoptatás mítoszának szétbombázása
58 perc 51 másodperc - Komlóska
2 nap 23 óra - Már több férfi is kipróbálta a szülés szimulátort!
3 nap 1 óra - Tiltott rovarirtó a kínai gyömbérben
1 hét 2 óra - Mentsük meg a magyar vetőmagot!
1 hét 3 nap - Miért veszed meg a gyerekednek?
1 hét 5 nap - Szólj bele! Mit adjanak a gyereknek enni a suliban?
2 hét 6 óra - Kincset rejt a Bükk
2 hét 2 nap - Vagy cselekszünk, vagy eltűnünk a Föld színéről
2 hét 4 nap - Így épül a szemétmentes világ
2 hét 6 nap - Női szempár: nagy rejtély a férfi agynak!
3 hét 9 óra - Amit eddig nem tudtál: Egyszerű megoldás a férfi-hiszti ellen!
3 hét 1 day - „Vedd az öledbe a babát, ringasd, és megnyugszik"
3 hét 2 nap - Megvan az ok, miért nem bírsz ki kenyér nélkül egy napot sem
3 hét 3 nap - Árokba csapódott egy veszélyes anyagokat szállító kamion Győrteleknél - 34 családot evakuáltak egy kiömlött kozmetikai hatóanyag miatt!
3 hét 5 nap - Új kozmetikai szabályozás született - végre lesznek felelősök, ha mérgező a kozmetikum?
4 hét 4 nap - Jó szülő akarsz lenni? Akkor érezd jól magad! Vagy a gyerek verve jó?
4 hét 5 nap - Ridegtartás gyermekeknél
4 hét 6 nap - Törvényesen is zöld utat kaptak a génmódosított magok
5 hét 4 nap - Ezek tényleg mindent megetetnek a magyarral! - A Danone legújabb húzása
5 hét 5 nap - Az alma kivonata felhasználható a vastagbélrák gyógyításában
6 hét 42 perc - Példaértékű a magyar önfenntartó falu
6 hét 2 nap - Elhunyt Etka anyó
6 hét 6 nap - Hormon, vagy mozgás? MOZGÁS!
6 hét 6 nap - Indiában újraértelmezték a kóla funkcióját
7 hét 19 óra - Hol a hiba gyerekek?! Mindenki egyenlő?
7 hét 3 nap - A császármetszéssel született babák immunrendszere gyengébb
7 hét 4 nap - Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel
8 hét 2 óra - CSÍRA-KISOKOS
8 hét 1 day - Magyar botanikus kert mosná a szennyvizet Kínától Amerikáig
8 hét 3 nap
Hozzászólások
első életévvel foglalkozó könyvet keresek
A segítségeteket kérném. Egy olyan könyvet keresek, aminek témája a baba első életéve. Nem egy konkrét könyvet keresek, hanem, hogyha járt kezetekben, vagy olvastatok olyan könyvet, ami ezzel a témával hasznosan foglalkozik, akkor megköszönném, ha megírnátok a címét. Az sem gond, ha a babák fejlődésének egy bizonyos mozzanata a témája, pl. a mozgásfejlődés az első életévben.
Köszönöm a segítséget.
"Babás" könyvek
Esetleg itt is körülnézhetsz!
Olyan szomorú vagyok :(
Múltkor írtam, hogy a jelenlegi doktornőnk milyen durva. És amellett akkora fejetlenségek vannak ott. (Persze megértem rengeteg a gyerek, de szerintem ezt meg kéne oldaniuk akkor is normálisan) Felhívtam a helyettes doktornőt és megkérdeztem, hogy átkérhetem-e magunkat őhozzá. (Nagyon szimpatikus és kedves volt velünk a múltkor, teljes mértékben meg vagyok elégedve vele)
Azután jött a fekete leves...
Azt mondta nagyon kedves vagyok és köszöni szépen a kedves szavakat, de nem tud átvenni, mert az én doktornőmmel üzlettársak... és hát így ezt nem tudná megoldani, pedig nagyon szeretné. (A hangjában is hallottam, hogy tényleg sajnálja, dehát nem tud mit csinálni...)
Most megint mehetünk a gonosz Banyához.
(Érdekesség képpen az én gyerekorvosom is ő volt aki most a kisfiamnak.... szerencsére nem emlékszem rá....) 
Elnézést lehet, hogy nem idevág, de le akartam írni...
Érdekes
Sziasztok!
Kisfiam 3 és fél hónapos és már elérte a 7 kilogrammot, 67 cm. Olyan furcsa nekem, mert amerre megyek kb. fele ekkorák a babák ennyi idős korukban. Csak anyatejet kap. Érdekelne a véleményetek, hogy ez így nem baj?
Zfru, miért lenne baj? ...
Zfru, miért lenne baj? ...
Niki
Többen mondták...
hogy túletetem és el fog hízni. Igény szerint szoptatom, amikor kér akkor kap. Van hogy egy órán belül kétszer is eszik, mert elkezd csuklani és akkor adok neki, de mikor el akarom venni tőle akkor pedig elkezd sírni. Úgy érzem, hogy jól gondozom a kis drágámat és próbálom kielégíteni minden igényét, de a körülöttem lévők kicsit elbizonytalanítanak. Mit gondoltok arról, hogy néha a mellkasomon aludt el és így voltam vele sokszor fél órát, órát. Erre is azt kaptam, hogy elrontom a gyereket... Nekem viszont olyan jó érzés volt és szerintem neki is, különben nem aludt volna olyan jól.
boldog baba=boldog anya / boldog anya=boldog baba :)h
Kedves zfru!
Senki, de tényleg senki véleménye ne számítson! (még az enyém sem
)
Csak Te tudhatod. És ha így mindketten jól érzitek magatokat, az fantasztikus. Ez a biztonságérzet, ez a szeretet, ez az odafigyelés, amit most kap, egy életre elkíséri a babádat. Hol lesznek a károgók, ha a tanácsukra másképp cselekszel, és az árt a kicsinek??? Persze, hogy sehol. Akkor azt kapnád, hogy elvadítottad magadtól... Ilyen a világ, amibe lehet, beleköt az emberek egy része, mert sajnos más örömöt nem talál magának. Ha magabiztos vagy, és nem hagyod magad eltántorítani, hidd el, egy idő után "lekopnak". (És bevonzod a hasonlóan gondolkodókat.)
Az én kislányom egy évesen épp egy picivel volt 7 kiló fölött. Szerinted sajnáltam volna, ha 3 hónaposan lett volna ennyi? Dehogy, boldog lettem volna!!! Légy te is az, szoptasd és szeresd azt a picurt, pont úgy jó, ahogy csinálod
Szeretettel: Gabi
tanácsot akkor adjanak
ha kéred. 1.
2. Aki ezt mondja, a maga idejében biztos követett el olyan dolgokat, a mit más látott helytelennek.
3. Azt, hogy a saját kisbabádat hogyan elégíted ki, azt csak te érzed és te ítélheted meg jól. Nem vagyok anya (még) de ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak!
A 80',90'-es években is sok okos pszichológus mondta, hogy a gyereknek az a "jó", ha etetés után bevágják a kiságyba és nem számít ha sír, nem kell felkapni, nem kell ugrálni folyton azért, hogy neki jó legyen, csak mert sír. ... S akik ezeket a csupa fantasztikus tanácsokat adták, most láthatják, hogy a mai 20-as korosztály egy végletekig önző, egoista, empátiára képtelen emberek ezreit termelte ki. Sajnos.
Fel a fejjel! Amíg a picid egészséges, boldog és szépen fejlődik, biztos vagyok benne, hogy mindent jól csinálsz!
Köszönöm a bíztatást
Igazából én is a 90-es évekből való vagyok... és amiket meséltek, hogy akkor, mi volt hát égnek állt a hajam.... cukros vizet a gyereknek és hasonlók... épphogy megszületett a kisbaba, máris elkezdték mérgezni. (Tisztelet a kivételnek)
Érdekes itt korán lett a picike, de mégis azon vagyok, hogy mindig a kedvébe tegyek és ez egyáltalán nem fáradtság. Ha látom mosolyogni, vagy nevetni, az nekem mindent megér. - A védőnő is mondta nekem, hogy mostmár csak 4 óránként kellene ennie... Szerintem meg akkor, amikor éhes.
Meg ami nagyon feldühít egyes doktornők annyira durvák, hogy néha elküldeném a ....
Úgy vagyok vele, hogy 1 éves korig a fiúk kukiját nem kéne "piszkálni". Fürdésnél picit amennyire megy, de nem erőltetni. Namost a "kedves és aranyos" doktornéni úgy lehúzta neki, hogy a kicsikém rögtön elkezdett ordítani. (Én meg legszívesebben a dokival ordítottam volna) Kész kínzás volt. A nyelvét is durván nyomta le a spatulával. 
Csütörtökön helyettesítés volt és egy nagyon kedves nő rendelt. A kis drágám még a szurinál sem sírt... Dokik és dokik között mennyi különbség van...
Van amelyik csak akkor normális, ha fizetsz neki és valamelyik alapból, mert nem egy zsugori pénzzabáló, hanem azért választotta a hivatását, hogy segítsen. Azzal, hogy pénzt adjunk az orvosnak - miért is? megkapja ő a fizetését - csak annak adok amelyik megérdemli, de volt már olyan, hogy megérdemelte volna és nem tudtam adni... az volt a válasz, hogy ez a munkája, megkapja érte a állami fizetést)
Bocsi, nem minden idevaló, de végül is ezek a gondolatok is hozzá tartoznak az anyasághoz...
Üdv: Fru
Zfru-nak
Kedves Zfru!
Én is azon a véleményen vagyok, hogy ne hagyd magad befolyásolni! Nagyon jól csinálod az dolgokat - az én véleményem szerint. A kisfiam is "óriás" volt (60 cm-esen született), aztán egy idő után lelassult a növekedése és most átlagos testalkatú (4 éves).
Sajnos manapság is adnak cukros vizet a gyerekeknek, pl. nekünk 2007-ben a Szent István kórházban - a meleggel indokolták.
A gyermekorvos megválasztása is a jogaink közé tartozik! Ha szeretnéd, akkor jelentkezz át a rokonszenves doktornőhöz. Ha ő helyettesített, akkor valószínűleg a közelben dolgozik. Ez a védőnőnek jelent majd plusz munkát a kötelező védőoltásoknál, de ha igazán szereti a gyerekeket, akkor nem bánja. Ha mégis, akkor majd kárpótolod valamivel.
Eszter
Köszönöm Nektek
a kedves szavakat. Aranyosak Vagytok!
Nem fogom magam hagyni befolyásolni, még ha valakiknek nem is tetszik és megbántódnak, de az én gyerekem és én úgy nevelem, ahogy jónak látom és ahogy én szeretném. Boldog és csodálatos perceket kívánok minden leendő és meglévő anyukának!
Üdv: Fruzsi
Gondolatok az anyasagrol - Az anya aki szoptat es ringat - BRRR
Ne haragudjatok, meg ha nem is jelenik meg a hozzaszolasom - valakinek ki kell ontenem a lelkem...
Franciaorszagban elek, van egy 10 honapos gyonyoru kisfiam, akivel anyasagi (itt ez mindennemu penzbeli juttatas nelkuli) szabadsagon vagyok itthon. Bar a klinikan ahol szultem mindent megtettek hogy NE tudjak szoptatni, megis sikerult, es meg azt is sikerult atveszelnunk, hogy 5 hetes koraban kivettek az epeholyagomat (Magyarorszagon, mert itt az mondtak a szoptatasnak azonnal vege). De ez egy masik tortenet...
Amit el akartam meselni, es ami miatt ma majdnem sirva fakadtam az az, hogy elmentunk a kisfiammal a jatszohazba. Ahol a pszichologus nagyon csunyan ram szolt, hogy miert kell meg egy 10 honapos babat szoptatni, amikor az mar eleg nagy, ennek semmi haszna nincs. Ehhez mar hozzaszoktam mondjuk, a patikaban is multkor azt mondtak, ha hullik a hajam, hagyjam abba a szoptatast, a babam mar "tul" nagy. Mondtam, hogy azt nem szeretnem, mire azt a valaszt kaptam, hogy akkor maximum kihullik az osszes
. A masik patikaban pedig felajanlottak egy hiper-szuper sampont, 40 euroert. Nem vettem meg. Inkabb megprobaltam vasban gazdagon taplalkozni. Azota a hajhullasom megszunt, de ez meg mindig nem az, amit meselni akartam, ugyhogy raterek a lenyegre.
Miutan leszurt a szoptatast miatt, azert kezdett el szidni a "pszichologus", mert a hulla faradt kisfiamat az olembe vettem, ringattam es puszilgattam. Azt mondta hogy a fiambol - most szo szerint forditok - egy "dolgot" csinalok a magam elvezetere!!!!!! Erre nagy meglepetesemben letettem a foldre, de visszakeretzkedett, ugyhogy felvettem, ujabb puszik, nehany biztato szo. Mig o jatszott a nyaklancommal, a pszichologus azt mondta, na ezt azonnal fejezzem be, ez a gyerek nem almos, es kulonben sincs erre szuksege a "nagy" fiamnak.
Erre felalltam, es eljottem. Majdnem sirva. Mert hogy jon o ahhoz hogy egy masodpercet latott az eletunkbol es "itelkezzen" es megmondja hogy mit csinaljak? Kesz vagyok lanyok (fiuk). En akkor is puszilgatni, ringatni es szoptatni fogom a gyerekeimet, ha az emberek itt Franciaorszagban a francia zaszlo minden szineben pompaznak miatta!
Bocsanat a kirohanasomert, de neha ugy szeretnek otthon lenni... Mert otthon nem "ego" 10 honapos babat szoptatni, se ringatni. Most jobban fogok aludni, es hogy meg egy lapattal rategyek kedves pszicholos Ur, meg ejszaka is szopizik, es vele alszom. Az vesse ram az elso kovet aki sohasem vetkezett..
szoptatás és a franciák
Szia Szandra!
Valahol örülök, hogy ez a téma előjött, mert már régen a bögyömben volt, és igazán senki sem értette, miről beszélek.
Kb 3 évig éltem Franciaországban, de betelt a pohár és a francia barátomnak is ultimátumszerűen bejelentettem, hogy én ott tovább nem maradok. Ő pedig azt mondta, hogy jön velem. Azóta már nem a barátom, hanem a férjem, és a kisfiunk tegnap volt 3 hetes. Az egyik ok, amiért már utáltam ott élni, az az emberek és az értékrendjük volt – különösen a francia nőké.
Szerintem ebben az indiviualizmus túlburjánzott, mindenki csak magára gondol, a család nem érték ahol gyerekeket sokszor a kutyával teszik egyenrangúvá. Mert aki a bevásárlóközpontban shoppingol, bemegy egy ruhaboltba, és a gyerekét a babakocsiban szépen kint hagyja a bolt előtt, annak kb ennyit jelent a gyereke.
Első szoptatással kapcsolatos “konfliktusom” akkor adódott velük, amikor még házasok sem voltunk, a párom mostohaanyjával vérre menő vitánk volt a témáról, ő elképesztően agresszívan lehurrogott, hogy “a szoptatás egy baromság, és csak az anyának nyújt pszichológiai kielégülést”.
Csak tudnám, hogy abban mi a kielégülés, hogy a sebes, duzzadt mellbimbódra kétóránként valaki rárepül - nyilván fogalma sem volt, miről beszél. Lassan ütni tudnék, ha még egyszer egy francia megkérdezi « tu allaites ou tu donnes le biberon? ». Nem tudom, hogy az ilyen emberek mit képzelnek, a természet minek teremtette a mellüket – hogy beletűrjék egy mutatós pólóba? Hát a salátazabáló francia nők nagy részének nincs is mit, úgyhogy nem tudom, mit féltenek rajta.
Az már helyénvaló lenne, ha bevallanák, hogy lusták szoptatni, mert hát a szoptatás bizony egy kemény próbatétel. Márpedig mi mind tudjuk, mennyire kényelmesek a kedves francia barátaink, a férjemből is már néha kibuggyant, hogy szivem, adjunk neki egy kis tápszert, hogy tudjunk végre aludni. A könnyű út. Attól függően, hogy tényleg igyekszik támogatni mindenben, azért belőle is néha kibukik a kényelem utáni vágy - hát mit lehet tenni, ebbe született.
Azért kitartottunk, és Tejmanó most már nagyon ügyesen eszik!
Csatlakoznék egyébként a többiekhez, akik bátorítottak, hogy a te gyereked, és azt teszed, amit Te jónak látsz. Erre egyébként nagyszerű francia kifejezések állnak rendelkezésre: “Occupez-vous de vos oignons” vagy « Ce n’est pas vos affaires” – Használd őket egészséggel ! Legyél büszke arra, hogy szoptatsz, mert tudod, hogy ez a legjobb a babádnak – és azok, akik tápszereznek, ők nem tesznek meg mindent a gyerekük jóllétéért ! Ezt tartsd szem előtt. Éljenek a szoptató anyatigrisek !
Anekdotak Franciaorszagbol
Ooo annyira de annyira boldog vagyok hogy ugy latom nagyon sokan ertik mirol beszelek. Amikor otthon vagyok, es nem nagyon kozeli ismerossel talalkozom, es elmondom hogy Franciaorszagban elek es dolgozom, latom ahogy az emberek irigykednek, es mindig nagyon rosszul esik. Mert bizony nincs itt sem kolbaszbol (sem sajtbol) a kerites!
Nagyon egyet tudok Veled erteni Obelicza es nagyon jokat nevettem! Ugyesek vagytok akkor Ti is Tejmanoval, gratulalok! Az en anyosom sem erti miert kell meg szoptatni, es egesz mostanaig kerdezgette mikor hagyom mar abba. Legutobb azt valaszoltam hogy az eskuvojen...
Ugyanez volt a helyzet avval, hogy mikor hagyom mar vegre egyedul aludni. Mondtam hogy majd ha szol, hogy mar masik novel szeretne
. Vegre beken hagynak. Le akartam forditani a tobbieknek hogy mit is jelent szo szerint az "Occupez-vous de vos oignons" mert az nagyon aranyos es ideillo : Kerem foglalkozzon a sajat hagymaival!
Kozben eszembe jutott meg nehany anekdota az elso eveimbol, es a franciakrol, ugyhogy most felbatorodva leirom oket. Az elso itt toltott evben az akkori baratom elvitt egy nagy, szamomra csupa ismeretlenbol allo tarsasagba, es bemutatott mint a baratnojet, aki Magyarorszagrol jott. Az egyik fiu rogton meg is szolalt mindenki elott hogy ja, igen, ez az orszag ami a pornorol es pornosztarjairol hires! Akkor meg ilyen esetekben a szavam is elakadt, es mondanom sem kell az este tovabbi reszet az udarban egy lancon tartott kutyaval toltottem, mert o jobb tarsasagnak bizonyult. (Nagyon szeretem az allatokat es mar nagyon regota nem eszem hust, csak halat, de csak azert mert az ember a baratait nem eszi meg.)
Mikor elkezdtem dolgozni mar konnyebben talaltam a szavakat
. Az egyik menedzser, miutan visszajott a szulesi szabadsagrol, ami itt Franciaorszagban a szules utani 10 het 
, elmondta nekunk hogy mar nagyon varta hogy dolgozhasson, mert a csecsemoje nem tul "erdekes". Szo szerint forditok. Kulonben sincs szuksege most az anyjara, csak sirni tud, pisilni es kakilni - mondta. Mondtam neki, hogy ha arra szamitott, hogy a konyvizsgaloi jelentes masodik bekezdesenek jelentosegerol fog a 6 hetes babajaval elbeszelgetni, akkor ez tenyleg nagy csalodas lehet.
A masik menedzser (szinten no) attol rettegett, hogy Ausztriaba kell utaznia egy munka miatt. Azt mondta le fogja fenykepezni a taxi rendszamtablajat, es elkuldi sms-ben Franciaorszagba, hatha elraboljak ot ott "Kelet"-en. Kicsuszott a szamon hogy ahhoz mar nem annyira fiatal hogy megerne ot elrabolni..
Az az egeszben a legviccesebb, hogy nem haragudtak meg ram egy eletre
, ami azert egy jo pont a franciaknak. Azt nem mondhatnam mondjuk, hogy puszipajtasok lettunk.
Meg mielott barki is felreertene, elmondom hogy nagyon sok francia jobaratom van, akik igazan kedvesek, nyitottak, tajekozottak es nagyon kritikusak tudnak lenni sajat nemzetukkel szemben. Es azt is elmondom, hogy neha nagyon nagyon honvagyam van, igy anyakent meginkabb, de tudom, hogy nem panaszkodhatom, mert a vilagnak ebben a feleben az embereknek szinte mindig van valasztasuk. Nekem is van.
Na, megyek aludni meg az elso ejszakai szopi elott egy kicsit!
Anyasàgrol Franciaorszàgban
Szia Szandra!
Most olvasom itt nehézségeidet az anyasàggal kapcsolatban. Bevallom, nekem sem volt könnyü annak idején, a francia mentalitàs eléggé különbözik a magyarokétol. Lassan 22 éve élek ebben az orszàgban, és màig sem vagyok biztos, hogy igazàn értem öket...
Van egy nagyon kivàlo szövetség itt, az a nevük, hogy ' La Leche League', probàlj interneten keresztül kapcsolatba lépni velük. Gyakorlati és pszichologiai segitséget nyujtanak vàrandos és szoptato anyàknak, én rendkivül sokat tanultam tölük. Nagyon remélem, hogy Neked is segitenek.
Bon courage!
Judit
Anyaság es kétely
Nagyon szepen koszonom a sok valaszt es biztatast, igazan jol esett.
En azt hiszem, neha meg az "anyatigriseknek" is elkel a batoritas, hiszen ha ez nem igy lenne, talan nem talakoznank ezen az oldalon
. A helyzet az, hogy mar en is jol megedzodtem ebben a francia kulturaban, es azt hiszem jol latom a ket orszag eros es gyenge pontjait. Persze, az altalanositas sohasem jo es az ember leginkabb mergeben hajlamos ra, de azert mindig van benne valamennyi igazsag.
Megszoktam hogy itt Franciaorszagban harcosabb az elet, hogy nyiltak a konfliktusok, hogy kiabalhat veled a fonok, majd 10 perc mulva meghiv kavera es kedvesen elbeszelget veled az idojarasrol. Nem is gondolom mar, hogy ez rosszabb mint otthon. Az emberek kiadjak a haragjukat, fusztraciojukat es minden mehet tovabb. Felteve, hogy az ember nem behuzott fullel es farokkal elmenekul, majd napokig ragodik rajta, ahogy esetleg mi magyarok tennek.
Mert nekunk igy sikerult tulelni az elmult ket evezredet. Ma mar altalaban en sem menekulok, mert itt ez nem mukodik. Az embert valoban gyengenek titulaljak es ez remekul kihasznalhato. Ugyanakkor nehany szo, vagy egy humoros megjegyzes eleg ahhoz hogy a nagy francia nemzet kevesbe ringatott gyermekei visszavonuljanak, de legalabbis egyenlo rangu partnerkent kezeljenek.
Errol jut eszembe egy anekdota amikor az egyik fonokom kb. het evvel ezelott megjegyezte hogy milyen lassan toltom ki a csekket, biztosan azert mert egy olyan elmaradott orszagban ahonnan en jovok ilyen nincs. Mondtam neki hogy igen, nalunk meg a lovak huzzak a sarban nagy borzacskoban az aranyat a satrak kozott, egyik bankautomatatol a masikig. Tobb megjegyzest nem tett.
No de visszaterve az anyasagra. Miutan megtudtam hogy a pici elet ott lakozik a pocakomban, en rogton ugy ereztem hogy na, most vigyazz, mert eddig tevedhettel, donthettel rosszul, nem tortent nagy baj, mert csak MAGADERT voltal felelos. Maximum azt mondhattad ez volt a tanulopenz. Mostantol felelos vagy a gyermekedert, az egeszsegeert, a boldogsagaert.
A nem-tudas sem oldoz fel azert amit rosszul teszel. Ezert az ember megprobal informaciokat szerezni ujsagbol, konyvbol, Internetrol, es rajon hogy ahany ember, annyi velemeny. Vegul leteszi a voksat amellett ami a lelkehez es az "anyaosztonehez" kozel all. De azert mindig ketelkedik egy kicsit, es mint ketelkedo sebezhetobb, raadasul mindig ujabb informaciokra bukkan. Rajon, hogy megis nehany dolgot elrontott. Hat ezert nehez anyakent ebben az orszagban.
Mert a felem aramlo informacio nagy resze, ellentetes azzal amit en gondolok. Es neha, ha masodpercekre is, meginog az ember laba alatt a talaj, es ilyenkor van szuksege nehany magyar hozzaszolasra, baratnore, anyukara
.
Mert itt az oldalon kicsit mindannyian egy cipoben jarunk, a nagy tomeggel ellentetes nezeteket vallunk. Mindenkit talan neha, rosszabb kedveben megvisel hogy az anyosa mindenaron babapiskotat akar venni a 8 honapos gyereknek, ha a ferje meg mindig azt a dezodort hasznalja mint hajdanan..
Ugyhogy nagyon koszi lanyok. Ismerem a La Leche League-t szerencsere (de azert nagyon koszi Judit!) es tudom hogy van itt is nehany kedves ember
peldaul a parom, aki teljes szivevel es a sajat szuleivel is szembeszallva tamogat a szoptatasban. Magyarorszagon sok jo van, sokkal tobb mint az ember gondolna, amikor otthon el. 
Szegeny kicsi orszagunkat mindig szidjuk, pedig nem erdemli. 
Szandra 78nak
Hello! Nagyon tetszett a beszólásod a főnöknek.
De ideges is lettem, mert fölháborító, hogy egyes nemzetek mit képzelnek magukról, na meg rólunk
De ha már itt tartunk, van egy ötletem. A magyar nők nagyon szépek, biztos te is az vagy. Használd ki és mutasd meg, melyik országból jöttél. hadd lássák. Legyél mindig nagyon-nagyon csinosan öltözött, ezzel is öregbítheted pl. az ország hírnevét. Hadd lássák, milyen szépek, csinosak, igényesek, ápoltak, jól öltözöttek stb. a magyar nők!!! (amúgy szerintem a francia nők nem azok, a hírük sokkal-sokkal nagyobb, mint amit megérdemelnek) Szóval, ha elfogadsz egy tanácsot, legyél tudatosan szép és szupercsinos. Már a megjelenéseddel sokat tehetsz az ország hírnevéért. Lilla
Magyarország egyébként a csodák, a béke és a boldogság
országa lehetne, ha ezt végre mi magunk - magyarok - is elhinnénk... esetleg tennénk is étre valamit. És ezt tényleg csak az ismeri fel, érti meg, aki távol él a Hazától.
Réponse: la France - Anyaság Franciaországban
Salut!
Eh bien, les français, ils sont un peu comme ça...mais bon, pas tous, quand même. T'énerves pas, ça vaut pas la peine. Moi aussi je les connais bien, j'ai vécu parmi eux...et tu sais quoi? Je suis prète à repartir pour la France, même dés aujourd'hui...
Na, magyarul folytatom, hogy a többiek is értsék.
Arról hogy a "franciák" milyenek meg a "magyarok" milyenek, lehet általánosságokat megfogalmazni, de azért egyetlen francia pszichológus magatartásából levonni a következtetést az összes többire - na attól azért óva intenék. Elfogultság nélkül szemlélve és összehasonlítva a két nemzetet, vannak dolgok amik ott jobbak, és vannak amik itt.
Például jó pont a franciáknak az élelmiszerek minőségével szembeni igényessége (ott egyébként jóval előrébb tart a helyi gazdaságot támogató, bio, commerce équitable (méltányos kereskedelem) stb. irányzatok népszerűsége). Meg úgy az egészségügy általában...egyik amiben viszont a magyarok jobbak, az épp ez a szüléshez-anyasághoz való hozzáállás. Azt hiszem, ez azon kevés dolgok egyike (talán az egyetlen) ahol mi vagyunk előrébb pár évtizeddel - ott még olyan orvosorientált a szülés, epidurálisan végzett műtét kategória, mint nálunk volt az előző rendszer végén.
DE: nekem van egy francia puéricultrice barátnőm (kb. gyermekekre szakosodott ápolónő), aki szintén mint negatívumot mesélte ezt a francia hozzáállást, és beszélt programokról, amelyek pl. a szoptatást népszerűsítik. Szóval ott is van, aki másképp gondolja - és ott is vannak efféle "antalvalis közösségek"...
Ami ebből rád vonatkozik: nyugtasson meg az a tudat, hogy a TE GYERMEKED CSAK A TIÉD, ÉS AZT CSINÁLSZ VELE AMIT AKARSZ, SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁ. Ha összetörsz, sírsz, stb. akkor az azt jelenti, hogy indokolatlanul fontos neked a mások véleménye. Nem kell hogy az legyen, ugyan miért lenne? (Ezt egyébként lehet hogy épp Franciaországban szedted fel: rájuk jellemző, hogy (túl) könnyen ítélkeznek mások fölött és bár megalapozatlanul, de kéretlenül ki is hirdetik az ítéletüket, és vice versa: iszonyú lényeges számukra mit szólnak mások stb.) Épp ezért ne a pszichológusra haragudj, hanem magadban tedd ezt rendbe: érd el, hogy azt mondhasd: "Érzéseimet én irányítom, kizárólagos hatalmam van fölöttük, és senkinek nem vagyok hajlandó engedélyezni, hogy felzaklasson, bosszantson, stb. Szabad vagyok." Ne másokra reagálj, hanem te döntsd el, mit akarsz érezni.
Ennek elérése érdekében dolgozni kell, de az eredmény megéri: én magam is Franciaországban szándékozom leélni az egész életemet, oda szülni a gyerekeimet. DE: már jól ismerem őket, és fel vagyok készülve arra, hogy úgy szüljem és neveljem őket, ahogyan én akarom, magasról tojva rá, ki mit szól hozzá. A gyerekeim ennél sokkal fontosabbak.
Kész vagyok egy esetleges ilyen beszólásra tök nyugodtan és mosolyogva felelni: "ő az ÉN GYEREKEM". Kész - ennyi elég is.
Légy anyatigris. Ha azt látják, hogy megtörsz az ítéletük súlya alatt, akkor élni fognak a hatalommal amit fölötted gyakorolnak. Ne engedd ezt meg nekik - gondolj arra, hogy a te és a gyereked érzéseit tartsd első helyen, ne mások véleményének fontosságát (tartozzanak bármelyik nációhoz egyébként). Az anyatigris viszont erősebb náluk, azt tisztelik...
Bon courage!
Helyesen teszed, hogy szoptatsz
Szia Szandra!
Ne törődj velük, a te érzéseid a helyesek. A kicsinek igenis szüksége van arra, hogy szoptasd és szeresd. Én pl. 20 hónapos koráig szoptattam a picikémet, aki most már 3 éves, most is sokszor hozzám bújik, átöleljük egymást... - el sem tudnám képzelni másképp! Nem tudom, mi van Franciaországban, de nagyon rossz irányba mennek, ez bizonyossá vált számomra.
Ne hagyd, hogy ilyen emberek a kedvedet vegyék, azért is légy boldog! Kitartás! Itt mindenki támogat.
Zsuzsa
Szandrának :) versben
Egy kis biztató melengető szó versben
Az időtlenségben Veled.
Karomban tartva ringatlak,
Magam adom, egy másik holnapnak.
Szeretőn ölellek Téged Te csöppnyi Lét,
Egymásba fonódunk az időtlenség tengerén.
Magasban járunk Te meg Én,
a Tejút egyik szegletén,
Fényerő, őstáplálék általam kapod
Adom magamból, ami vagyok.
Remélem erőt ad és kiemel abból amibe egy "okostojás" belelökött. Az édesanyaság egy olyan dolog, ami nem áll másból csak szeretetből
és ezt sokan nem értik meg, sajnos. Ehhez fel kell nőni. Azt hiszik önzés, akár szoptatni, akár ölelgetve szeretni, pedig nem a lehető legjobb, amit tehetsz.
Tedd még sokáig szívvel lélekkel!!!!
Szeretettel!
Lenóka.
Anya, aki ringat-szoptat - Én is :)
... és éjszaka is van nálunk is szopi, és én is vele alszom és ez így jó!! :) Immáron bő 8 hónapja :)
A francia pszichológus nem túl nagy ahhoz, hogy a párjával aludjon és puszit adjon neki??
Nem értem én ezeket az embertelen dolgokat :(
Szandra! Kitartás Neked ott abban a furcsa országban!!
Edina
Szia Plútó! Alig várom az
Szia! Alig várom az írásaidat. Remélem sok (leendő) anyához eljut az üzeneted és átgondolják, hogy a felelősség tágabb fogalom, mintsem gondolnák. Mert sajnos sokaknak fel kéne nyitni a szemét. Legalábbis a környezetemben csodabogárnak számítok, amiért kerüljük a cukrot, az adalékokat, évekig szoptatok stb.
Nagyon várom!
Kedves Plútó! Nagyon várom a folytatást és nagyon örülök ennek a témának!! Én most állok ez előtt a szép hivatás előtt, amit úgy neveznek anyaság.
Igyekszem már most megfelelően táplálni a pocakomban növekedő kisembert és szeretnék minél többet megtudni, hogy majd lelkileg és testileg is egészséges emberré válhasson.
Köszönöm a bizalmatokat Lányok,
és remélem, hogy szolgálok pár jó ötlettel, tapasztalattal Mindannyiótok számára!
plútó
Köszönjük Plútó!
szia Plútó, én még tervezési fázisban sem vagyok, de a blogodat kihagyhatatlannak találom. Továbbítottam is a barátnőimnek és a páromnak is meg fogom mutatni, ő is vevő az effajta gondolatokra
. várjuk a folytatást! Felhőcske
Leendő anyukáknak is
Kedves Plútó! Én is nagyon várom az írásaidat majd a témában, igaz én még csak tervező fázisban vagyok de kisszivacsként fogom magamba szívni a tanácsokat, hogy a majdani gyermeke(i)m boldog, teljes értékű életet élhessen(ek)!
Drága Plútó!
Örülök, hogy köztünk vagy!
Nagyon szép amit írtál! ez az utolsó része különösen kedves nekem: "Nagyon izgalmas kis játék ez, sokminden felszínre bukkanhat. És érdemes ebbe bevonni a leendő apukát is, ha fogékony rá. Ne feledd: a gyermek csak fele részben a Te véred, a másik fele az édesapjáé; a két család sorsa a gyermekben fonódik össze. Mindenben ugyanolyan fontos az ő véleménye is!" Nemcsak a véleménye, fontos, hanem minden más is, hiszen benne ugyanúgy lejátszódik ez a folyamat, csak kicsit másként
de gonolom ebben egyet értünk 
Nekem már van 3 csemetém, márcsak ezért is várom, hogy milyen tapasztalataid vannak, gyanítom hogy elsznek hasonlóságok :)
Lenóka
Beusnak ment egy postagalamb magánban!!!!!
Lenóka, Dia, számomra megtiszteltetés
hogy közöttetek lehetek - és ezt őszintén mondom! El sem hiszem, hogy végre rábukkantam egy olyan közösségre, ahol gondolkodó emberek vannak, akik túllátnak a női magazinok ostoba témáin, a nap, mint nap ránk ömlő reklámáradaton, és akik nem elégszenek meg félválaszokkal, ha a testi-lelki egészségük a tét. Nagy szó ám ez - én alig-alig ismerek ilyen embereket!! (Magam sem értem, hogyan is lettem ilyen háziorvos- és reklámrezisztens kakukktojás... talán valami szoftverhiba történhetett...
)
Nem szeretem osztani az észt, nem is szoktam ilyet tenni. Mégis, úgy látom, hogy a kisgyermekek témaköre megér egy hosszabb misét, mert olyan sok meggondolatlan, felelőtlen anyukát látok magam körül, hogy az elkeserítő! Etetik - de nem táplálják a gyermeküket, kényeztetik - de nem törődnek vele igazán, és sorolhatnám... 
Érdemes erről írni...
Üdv Nektek:
plútó
Gondolatok az anyaságról..
Kedves Plútó!
Csupa igazat írtál! Tényleg remek, hogy van ez a közösség, ez az oldal, ugyanakkor szomorú, hogy ilyen kevesen vagyunk. Párom pont ma próbált puszta joindulatbol mesélni egy ismerősnek azokról a borzalmakrol a kozmetikumokban, amiket itt tanulva elmondtam Neki, de belefojtották a szót "jaj hagyjál már a hülyeséggel" felkiáltással. Nem értette... Sajnos sokaknak csak ennyire futja az agyabol :o(
plútó én mindíg
szerettem megtalálni-keresni a dolgok mélyebb értelmét és igen nagyon kevesen vagyunk aki eszerint a gondolkodás mód szerint élünk, terelgetünk -hisz a gyermeked terelgeted, mint a pásztor a barikat- A kötődő nevelés alapja a várandóssággal kezdődik, hiszen lélek a lélekhez kötődik, s ez sokáig így is marad. A szoptatás lényege, ennek a folytatása, s ezt kevesen értik meg. Most a tanfolyamon volt olyan feladat, hogy találjuk meg könyvekben mivel s hogyan lehet belőle segíteni..... Nekem első kérdésem volt, hogy MIÉRT szeretne a mama szoptatni, ha az a felelet, hogy a kapcsolat miatt is, -lelki táplálék- tudom könnyebb lesz a dolgom a segítés alkalmával, hiszen ez az egyik alappillér, és így nagyobb a motivációja az édesanyának az alternatívákra is, ha esetleg mégis pótlást kell adni a kisbabának.
L.
Hozzászólás írása