AntalVali.com

Kedves leendő/kezdő anyukák!

Az előző részben a kicsik egészségtudatának kialakításáról volt szó, most ezt a gondolatmenetet továbbfűzve térjünk át a kisgyermekkori betegségek témájára.

Azt hiszem a szülői létnek ettől a részétől – többé vagy kevésbé  – mindenki fél kezdetben. Ha jól belegondolunk, a félelem nem alaptalan, mert sajnos az oktatási rendszerünk hiányosságai miatt egy mai átlagos ember a saját testének alapvető működésmechanizmusaival sincsen tisztában, így aztán nem csoda, ha fél attól, hogyan is fog helytállni a gyermeke betegsége esetén.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni: ez a téma nem olyan rettenetes, mint első pillantásra tűnik! Egyrészt az anyai ösztönök arra késztetnek bennünket a gyermekünk születésétől kezdve, hogy folyamatosan figyeljük, megfigyeljük kicsinket, melynek következtében gyorsan megtanuljuk észlelni testük apró változásait, észre fogjuk venni szervezetük gyengülésének jeleit. Másrészt léteznek már nagyon jó szakirodalmak is a sok hasznavehetetlen mellett, melyekre egy kezdő szülő bátran támaszkodhat, ha épp nincs orvos a közelben. Harmadrészt: a gyerekek meglepően szívósak, erősek tudnak lenni, sok esetben a szülő jobban aggódik egy-egy betegségnél, mint amennyire a gyerek rosszul érzi magát. Akinek a gyermeke túljutott már a járni tanulás időszakán, az bizonyára meg tudná most erősíteni, hogy nagyon sokat koppant a kicsi kobakja a padlón anélkül, hogy bármi komolyabb baja adódott volna ennek következtében. Természetesen előfordulhatnak olyan akut esetek is, amik jelenlétet kívánnak meg – én például eddig négyszer voltam baleseti sebészeten az egyik gyerekemmel –, ilyenkor gyorsan és higgadtan, lélekjelenléttel kell cselekedni, s ha így teszünk, a Jóisten segítségével ekkor is minden rendben lesz.

Nem beszélnék konkrét betegségekről, tünetekről, kezelési módszerekről, ismét próbálok inkább általános érvényű támaszokkal szolgálni Számotokra, hogy magabiztosan, bátran álljatok hozzá ehhez a kérdéshez.

Nekem az volt a szerencsém, hogy egy remek orvossal hozott össze a Sors, akinek eltökélt szándéka volt, hogy ”megneveli” a bizonytalankodó szülőket. Amikor megszületett az első fiam, még egy hagyományos, nyugati orvoslással gyógyító gyerekorvosunk volt. Őt emberként kedveltem és tiszteltem ugyan, mégis úgy éreztem, hogy ha megbetegedne a gyerkőc, inkább bíznám olyan szakemberre, aki a kíméletes, természetes gyógymódokat részesíti előnyben. Nekiláttam hát olyan gyermekorvost keresni, aki homeopata, de nemcsak magánrendelésen, hanem  háziorvosként is dolgozik. (El akartam kerülni azt a fárasztó és frusztráló helyzetet, hogy mindig két orvoshoz járjak a gyerekkel párhuzamosan: egyhez, aki felír egy receptet, amit ki sem váltok, aki megírja az igazolásokat a hiányzásról; és egy másikhoz, akit valójában gyógyítás céljából odaengedek a gyerekhez, aki szelíd módszerekkel dolgozik, és holisztikusan kezeli a betegségeket). Rövid idő alatt találtam is egy ilyen homeopata gyermekorvosnőt a szomszéd településen, akinek azóta is nagyon hálás vagyok, mert neki köszönhetem, hogy viszonylag gyorsan fel tudtam nőni az anyai feladatoknak ehhez a részéhez. Azt mondta ugyanis az első találkozásunk alkalmával, hogy nem adja meg nekem a mobiltelefonszámát – senkinek nem szokta megadni –, méghozzá azért, hogy tanuljak önállóságot! Azt is mondta, hogy egyáltalán nem kell félni sem a gyerekbetegségektől, sem a láztól, ha pedig mégis akut baj lenne, akkor úgyis irány a kórház, neki ott nincs teendője.

Először persze megijedtem, de azért mégis ráálltam a dologra, mert valahogy bíztam ennek a doktornőnek a szavában. Talán látta a bizonytalanságomat, ezért nagyon megnyugtatott: higgyem el, nem lesz az égvilágon semmi probléma a gyermekemmel, mindent nagyon ügyesen fogok csinálni, és bőven elég lesz, ha a kiírt rendelési időben konzultálok vele, akár személyesen, akár telefonon. Azt mondta: pont az a baj a mai szülőkkel, hogy nem gondolkodnak önállóan, minden csip-csup dologgal rohannak a gyerekorvoshoz, így nem tudják megkülönböztetni a banális fertőzést egy súlyosabb állapottól, és persze fogalmuk sincs mikor mi a teendő. Segítséget mindig kívülről várnak, ezért nem tanulnak meg bízni a gyermekükben, és saját magukban.

Így aztán, mivel nem lógott a faliújságomon egy állandóan elérhető telefonszám, azt hiszem eleve nagyobb figyelmet szenteltem a gyerekek egészségének, jobban odafigyeltem arra, hogy elkerüljük a betegségeket, megfelelő táplálkozással, öltözködéssel. Betegségeik idején egyfolytában figyeltem tüneteiket, állapotváltozásaikat, éjszakánként mindig az ágyuk mellett aludtam, és figyeltem minden rezzenésükre. Ki is dőltem, mire ők meggyógyultak - de azért megvolt a haszna ezeknek a felszínesen átaludt éjszakáknak is: így állhatott össze a kép, melyik gyerekem hogyan beteg, milyen a betegségeik lefolyása, egyes tüneteik megjelenésénél milyen stádiumban vannak éppen.

Nagyon érdekes volt megfigyelni például, hogy a két fiamnál másképp zajlik le ugyanaz a betegség, ugyanazt a terhelést eltérő módon viselik. A nagyobbik fiam, amolyan férfias módon, szinte meg akart halni a legkisebb kellemetlenségtől is, folyton nyafogott, nyűgösködött, még attól is kétségbe esett, ha bizsergett az orrában a trutymó. A kisebbik ellenben mindig nőiesebb verzióban adta elő az akut betegségeket: lefeküdt, összekuporodott, aludt, nem evett, nem nyafogott, nem nyögött, rendszerint magasra szökött a láza (39-40 fok közé) – de azt is csendben tűrte – majd lement a láza, általában egyik reggelre, és utána gyorsan meg is gyógyult. Nagyobbik fiam sosem volt ennyire lázas típus, ellenben sokszor egy második lázhulláma is volt a teljes gyógyulás előtt.

***

Mivel a gyermekbetegségekhez egy kezdő szülő nem ért – honnan is érthetne –, szerintem a szülői létre készülődvén érdemes beszerezni egy-két jól használható, megbízható szakirodalmat, ami bármikor leemelhető lesz a polcról. Számos olyan könyv, lexikonféleség kapható, melyek a szülők segítségére hivatottak lenni, ám szemléletükben, megközelítésmódjukban óriási különbségek vannak. Azt, hogy Neked melyik lesz a legtesthezállóbb, melyikben tudsz legjobban megbízni, saját magadnak kell eldöntened – javaslom, ennek kiderítésére ne sajnáld az időt! Érdemes alaposan átnézni a kiszemelt könyveket annak érdekében, hogy jól válassz, ne akkor derüljön ki, hogy voltaképpen használhatatlan, amikor épp nagy szükség lenne rá.

Szerintem olyan könyvet érdemes beszerezni a gyermekbetegségekről, amely a szelíd gyógymódok híve, értelmes felnőttként kezeli a szülőket, nem akarja rögtön orvoshoz irányítani őket minden kis bajjal, továbbá nagy hangsúlyt fektet:

• a diagnosztikára (képekkel is, ha lehet),
• az elsősegélynyújtásra;
• a praktikus házi betegápolási, kezelési módszerekre (borogatások, kötések, teák, stb.);
• az egyes problémák hátterének, akár lelki/pszichés okainak feltárására is.

Nekem alapvetően két könyvtámaszom volt, a legfontosabb Goebel-Glöckler: A nagy gyermek-kalauz című kötete, majd később szert tettem Dr. Robert S. Mendelsohn: Gyermekorvos nélkül című könyvére is. Előbbi nyújtotta a legtöbb gyakorlati segítséget a diagnosztikában, és a kezelési módokban egyaránt – utóbbi inkább érdekességként szolgált, megdöntve számos téves elméletet, gyakorlatot a gyerekek egészségével kapcsolatban. A Mendelsohn könyvnek az a hátránya, hogy amerikai szerző ír amerikai viszonyokról, tehát ez a mi kis közép-európai országunkban kevéssé használható.

E két köteten kívül van még pár könyvem a homeopátiáról – de a legjobban mindig a legrészletesebbet, a legtöbb homeopátiás szert tartalmazót tudtam használni. A homeopátiába nagyon gyorsan bele lehet jönni, én két éven belül már teljes magabiztossággal választottam ki a gyereknek éppen megfelelő szert, és az orvosom általában csak megerősítette választásomat. Ugyanakkor azt is hozzáteszem: sokan nyakra-főre adják gyerekeiknek a homeopátiás gyógyszereket, mondván, az nem árt – de ez azért nem így van! A homeopátiás gyógyszer is beavatkozik a test működésébe, csak máshogy, sokkal kíméletesebben, mint a hagyományos gyógyszerek. Akkor nyúljatok hozzá, ha valóban szükségét érzitek, de amikor csak lehet, szerintem érdemes hagyni a gyermek testét, immunrendszerét önállóan dolgozni!

***

Minden gyereknek át kell esnie kiskorban különböző bakteriális és vírusos fertőzéseken – ezt a legjobban táplált és gondozott gyerekek sem fogják megúszni. Az első évek banális fertőzéseinek leküzdése révén immunizálódik a gyerek szervezete, ennek a folyamatnak az intenzívebb része az óvodáskor közepe-végére lezajlik. Ezt követően már egyre ritkábban dönti le a gyerekeket egy-egy betegség a lábukról – de hogy mégis mennyire gyakran, abban óriási szerepe lesz továbbra is a táplálkozásnak. Egy jól táplált, kellő mennyiségű vitális tápanyagot tartalmazó étrenden lévő gyerek alig lesz beteg, míg egy sokat etetett, ámde valódi tápanyagokra éhező szervezetű kisgyerek sokkal inkább céltáblája lesz egy-egy vírustámadásnak.

Egy tipikus gyermekbetegség akut formában jelentkezik, heves, általában felsőlégúti tünetekkel, lázzal, sokszor bőrkiütésekkel kísérve. Nem kell félni a beteg, lázas állapotoktól – de a babákra, kb. 1 éves kor alatt nagyon oda kell figyelni, mert még rendkívül sérülékenyek, és viszonylag gyorsan következhet be náluk állapotromlás. Ezért, ha egy pár hónapos babánál betegség tüneteit észleljük, mindig forduljunk orvoshoz – nemcsak akkor, ha kezelésre szorul, hanem pusztán azért, hogy lássa őt az orvosunk is, akinek tudásában megbízunk. (Sokan nem értenek velem egyet, de én úgy gondolom, hogy kicsi babás anyukáknak érdemes az első pár hónapot a közös regenerálódás és megerősödés jegyében gyermekükkel otthon tölteniük, viszonylag elzártan a külvilágtól – így az is elkerülhető, hogy túl korán kelljen a kicsinek fertőzésekkel megküzdenie, amikor még egy egyszerű megfázásnak is súlyosabb következménye lehet. Tudom, könnyen beszélek egy vidéki kertes házból, ahol ez megoldható volt, ám egy városi lakásban aligha lenne az. Mindenesetre, szerintem érdemes pici babával elkerülni a nagyobb embertömegeket.)

A betegségek első  jelei már 1-3 nappal korábban látszanak egy gyereken, például: nem olyan élénk, mint megszoktuk, nincs különösebben étvágya, aluszékonyabb, nyűgösebb, furcsán csillog vagy karikás a szeme, vagy éppen tüsszögni halljuk párszor.  Ha ezeket az első jeleket sikerül időben elcsípnünk, és haladéktalanul kezelésbe tudjuk a gyerkőcöt venni, akkor símán megúszhatunk egy hosszabb betegséget is!

Én ilyenkor félredobom minden tennivalómat, munkámat (szerencsére rugalmas munkabeosztással dolgozom, ami óriási előny egy anya számára!), és a gyerek állapotától függően kiveszem egy vagy két napra az oviból, iskolából. Semmi mást nem csinálok, csak együtt vagyok a gyerekkel: minden figyelmemet felé fordítom, rengeteget játszunk, mókázunk, vagy amihez neki kedve van – eközben csupa tápláló, könnyen emészthető, éltető eledelt adok neki enni, de csak annyit, amennyit jóízűen elfogyaszt. (Azt már megbeszéltük, hogy egy ”jól működő” ember betegség esetén keveset kíván enni, mivel teste teljes erejével a megbillent egyensúly helyreállításán dolgozik – tehát rendben van, ha a gyerek nem éhes!) Bio, egész szemes gabonákból (elsősorban barnarizsből, kölesből, zabból) szoktam lassú tűzön, hosszú ideig (akár órákig) kásákat, pépeket főzni ilyenkor a gyerekeimnek – úgy tapasztaltam, hogy ezek rendkívül jó hatásúak betegségek esetén. Egy gabonakása önmagában is megállja a helyét gyógyító ételként, de természetesen változatossá is tehető, pl. lassan párolt, vegyszermentes gyökérzöldségekkel, vagy édesebb verzióban dió-mazsola-fahéj kombinációjával. Ezek kiváló, összehúzó hatású, tápláló étkek (jang minőségűek), melyek remek ellenszerei a köhögős-taknyolós fertőzéseknek (amik jin minőségűek). Érdemes a gyógyulásig teljesen elhagyni az állati fehérjéket, a cukrot, és mindennemű félkész, fagyasztott ételt, mert ezek csak hátráltatják a gyógyulási folyamatot. A test öngyógyító erőinek természetes támogatására sok egyéb lehetőségünk is van, kezdve a hideg vízbe áztatott csipketeától, a propoliszos méztől, a csírákon, fokhagymán, medvehagymán keresztül az lajfalevél kivonatot tartalmazó Olive&Beta G Force készítményéig bármi – úgy gondolom rengeteg ötletet találtok erre vonatkozóan e honlapon.

Ha a vírusos, vagy bakteriális fertőzés mégis elhatalmasodik a gyereken, akkor a láz lesz a következő  fázis.

Mit érdemes tudni a lázról?

Azt, hogy az egészséges szervezet természetes védekező reakciója a fertőzések leküzdésére, és öngólt rúgunk, ha ezt lázcsillapítóval elnyomni igyekszünk. Különösen igaz ez akkor, ha a betegség tényleges testet öltésének, kialakulásának elején nyúlunk hozzá. A sorrend ugyanis a következő:

1. Gyengeség érzés, első  általános tünetek megjelenése
2. Láz
3. Tényleges, betegségspecifikus tünetek megjelenése
4. Betegség kifejlődése
5. Lecsengés, gyógyulás

Következésképpen, ha rögtön a láz felszökésekor pánikszerűen beadjuk a láz- és fájdalomcsillapítót (mert a kettő együtt szokott járni), akkor sokkal később fog kiderülni, hogy például felsőlégúti, vagy emésztőrendszeri fertőzést kapott-e el gyermekünk. A láz elnyomása gyógyszerrel pillanatnyilag kétségtelenül segíthet a gyereknek, hogy kellemesebben érezze magát (lásd a reklámot), és persze nekünk is, hogy nyugodt éjszakánk legyen. A kényelmesebb megoldás azonban, mint oly sokszor, ebben az esetben is negatív következményekkel járhat hosszabb távon. Ha rendszeresen becsapjuk az immunrendszert, az egy idő után meg fog zavarodni, elkezd összevissza működni, esetleg nem tudja mi és ki ellen forduljon – előfordulhat az is, hogy önmaga ellen fordul. Szerintem nem érdemes az immunrendszerrel packázni, hiszen egy egész hadseregről van szó!

Erről érdemes egyébként nagyobbacska gyerekekkel beszélgetni betegség idején, mert csillogó szemmel fognak figyelni, és egészen másként fognak a saját állapotukra tekinteni. Gyerektől függően ügyesen ki kell tapogatni, hogy mire lesz vevő a kicsi, mi fogja a fantáziáját legjobban megragadni. Nekem fiaim vannak, ezért úgy magyaráztam el nekik, hogy egy picinyke katonákból álló, ám óriási, és elképesztő erejű hadsereg van a testükben (fehérvérsejtek), akik hősiesen küzdenek minden gonosz betolakodó ellen (kórokozók). Ennek a hadseregnek pedig ők a hadvezérei – ez borzasztóan tetszett nekik! Emlékszem, azon is óriásikat nevettek, amikor arról meséltem, hogy olyan katonáik is vannak, akik egészben falják fel a gonosz betolakodókat (fagociták). Mondtam nekik, hogy beszéljenek bátran a katonáikhoz (akár hangosan - de főként este, elalvás előtt, csendesen), biztassák őket kitartó harcra, mert azok hallják a hadvezérüket, és hallgatnak a szavára. Azt mondtam nekik, hogy ez a kellemetlen, lázas állapot nagyon jó, mert azt jelenti, hogy a kis katonáik nagyon erősek, és tűzmáglyákat raktak, amelyben elpusztítják a betegségeket okozó betolakodókat. Ezek a kis mesék nekünk nagyon sokat segítettek abban, hogy jó hangulatban teljenek a betegségek – egyúttal jó alkalmak voltak arra is, hogy a gyerekekkel ismét lehessen beszélni a kicsiny katonáik megfelelő táplálásáról, hiszen ők óvják a testük egészségét, és egy katona csak akkor lehet erős, ha jól táplálják – hitvány kajáktól bizony megbetegszenek…

Doktornőnk elmondta, hogy a lázgörcs (amitől oly sokan aggódnak) elsősorban egyéni hajlam függvénye, nincsen semmi köze a láz magasságához, hiszen akár 38 foknál is bekövetkezhet. Az is tévedés, hogy a láz megterheli a szívet: egy egyébként egészséges gyermek szívének nem árt a láz okozta szaporább szívverés. (Ennek a tévhitnek a megdőléséről pár hónappal ezelőtt a Kossuth Rádió egyik délutáni műsorában egy gyermekorvos is beszámolt – sajnálom, hogy akkor még nem ismertelek Benneteket, mert biztosan feltettem volna a Hírszembe. )

Egy egyébként egészséges kisgyereknél nyugodtan lehet tehát hagyni a lázat kifejlődni, mert heveny fertőzéseknél ez a természetes gyógyulás kulcsa. Nekünk, lázcsillapítókon felnőtt, farmakofág generációnak pedig el kell végre szakadnunk a gyógyszerreklámok sugallta hamis egészségi állapotok képzetétől, meg kell tanulnunk, valójában hogyan is működik egy egészséges szervezet. Ezt pedig gyönyörűen fogja bemutatni nekünk a saját gyermekünk, akinek jól táplált és tiszta szervezete nincs semmivel elnyomva, vagyis alapesetben kiválóan működik. Tehát: legyetek egészen bátrak, engedjétek felszökni a gyerek lázát! Közben annyi a teendő, hogy sokat itassuk őt tiszta vízzel, mert a vízivás a legfontosabb a lázas állapotokban, egyúttal a lázcsillapítás legjobb módja is.

A láz általában délután kezd fokozatosan felkúszni, éjfél körül –  kora hajnalban tetőzik, majd virradat előtt megfordul, és elkezd lefelé menni – reggelre akár vissza is áll a rendes testhőmérséklet. Ebből következik, hogy ha egy kisgyerek elkap egy fertőzést, akkor az anyuka felkészülhet testben és lélekben, hogy nehéz éjszaka áll előtte, nem fog sokat pihenni. Este, lefekvés előtt érdemes minden szükséges holmit bekészíteni a kisbeteg szobájába: sok-sok vizet, esetleg egy kis citromlével, hűtött teát, mézet, borogatáshoz valókat, lázmérőt, stb. Legyen egy nagyon halvány fényforrásunk is, ami nem zavarja a gyerek álmát, de mi is láthatjuk mellette például a hőmérőt, vagy el tudjuk végezni szükség esetén a borogatásokat.

A láznak két fázisa van, amit eltérően kell kezelni: ha a gyerek végtagjai még hidegek, esetleg borzong és fázik is, akkor a láz még fentebb fog menni, ezért takarjuk jól be, még akkor is, ha már 39 fok körüli láza van (nem fog sokkal tovább emelkedni). De amikor már tűzforró, kimelegedtek a végtagjai, akkor váltsunk át egy könnyű pamutlepedőre, vagy nyáron teljesen ki is takarhatjuk, hogy leadhassa a hőt! Ha nagyon magasnak érezzük a lázat (39 fok felett), nagyon hatásos lázcsillapító módszer a lábszárhűtés, amit éjszaka, a gyerek álmában is el tudunk végezni, anélkül, hogy a láz miatt egyébként is nyugtalan pihenését megzavarnánk. Szobahőmérsékletű víz és vászondarabok szükségesek hozzá mindössze (én textilpelenkákat használtam mindig ilyen célra). Ha lehet, feküdjön a gyerek hason, vagy oldalt, takarjuk ki az egyik lábát, mártsuk vízbe a vászondarabot, csavarjuk ki, és kezdjük el nagyon óvatosan, nagyon lassan haladva, térdhajlattól boka felé a nedves ruhával áttörölgetni a lábszárát. A szobahőmérsékletű víz bőven elég, hiszen ez hűvös lesz a lázas test számára. Amint átmelegedett a nedves ruha, ismét mártsuk vízbe. A lassú, törölgető-hűtő mozdulatoktól elég gyorsan, pár perc alatt le fog hűlni a lábszár. Ekkor húzzuk vissza rá a takarót, takarjuk ki a másik lábat, és végezzük el ugyanezt a hűtést a másik lábszáron. Ha ez is lehűlt, jöhet ismét az előző. Így folytassuk a lábszárhűtést, amíg a test hőmérséklete lentebb nem megy. Tapasztalatatom szerint ez a módszer akár 1 fokkal is képes a lázat tartósan csillapítani, ami bőven elég ahhoz, hogy az éjszaka hátralévő részét viszonylagos nyugalomban, és pihenéssel tölthessük. Ha szükséges, természetesen bármikor megismételhető a lábszárhűtés az éjszaka folyamán.

Úgy gondolom, 39 fokot el nem érő láz esetén teljesen felesleges bárminemű aggódás (még egyszer hangsúlyozom: egyébként teljesen egészséges kisgyerekről beszélek). Ha a gyerek láza eléri a 39 fokot, akkor már nagyon oda kell figyelni az állapotváltozásaira, érdemes gyakran mérni a lázát, hogy lássuk, hová mozdul – közben pedig tiszta vízzel itatni, itatni, amennyit csak elfogad! Én a lábszárhűtést mindig 39,5 fokos láz körül végeztem – de erre alig pár alkalommal került sor, talán egy kezemen meg tudnám számolni. 40 fok körüli láz végképp ritka; én egyetlen egyszer emlékszem ilyen esetre, de a lábszárhűtés itt is használt, nem kellett szintetikus lázcsillapítóhoz nyúlnom.

Heveny, lázas állapottal járó betegségek esetén látnunk kell a gyermek állapotának változását, 2-3 napon belül mindenképpen javulásnak kell beállnia! Ha nem így lenne, az baj: ilyenkor meg kell mutatnunk őt az orvosnak ismét. Fiaimnál az intenzívebb lázak általában egyetlen éjszaka alatt kitombolták magukat, utána már csak teljesen veszélytelen, 38,5 fok alatti lázak tértek vissza, azok is legfeljebb 1-2 napra, vagy éjszakára. Az intenzív láz után a gyógyulási folyamat már sínen van. A betegség teljesen kifejlődik, megjelennek a jellemző tünetek, nekünk pedig nincsen más dolgunk, mint enyhíteni a kisbetegünk kellemetlen tüneteit, ahogyan tudjuk, támogatni teste öngyógyító erőit, sokat játszani, nevetni vele – és türelemmel várni, amíg a betegség lezajlik.

***

Nálunk a gyerekek minden probléma, szövődmény nélkül túlesnek a gyermekkori fertőzéseiken – remélem Nálatok is így lesz ez. (Egyetlen bajunk volt mindössze: egyik fiam a bárányhimlője idején nagyon magas lázas volt napokig, amit semmi nem tudott levinni, pocsékul érezte magát. Orvost kellett hívnom hozzá, aki észrevette, hogy elkapart a fülében egy sebet, ezért kapott egy tetanusz oltást, amitől gyorsan jobban is lett, és meggyógyult.) Én már nem is emlékszem, mikor voltak fiaim utoljára igazán betegek, lázasak – de évek teltek már el azóta, az bizonyos. Középsős-nagycsoportos óvodás koruk óta már csak évente pár napot hiányoznak az oktatásból. Talán ebben annak is szerepe van, hogy hagytam az immunrendszerüket megfelelően dolgozni, kibontakozni, megedződni.

Még valami fontos: szoktassátok hozzá a gyerekeiteket már nagyon korán, kb. 2 éves kortól kezdve a rendszeres, félévenkénti fogorvoslátogatáshoz! Keressetek egy barátságos, jó fogorvost, aki hajlandó a gyerek pici korától időnként belenézni a szájába – nem kell, hogy kezdetben beleüljön a fogorvosi székbe, elég, ha anya karjában van, vagy épp a földön álldogálva nagyra tátja a száját a fogorvosnak, aki belenéz, és persze nagyon megdicséri, hogy milyen ügyes, és milyen szépek a fogacskák. Jó az is, ha látja a gyerek, hogy anya és apa is ilyenkor beleül a székbe, és őt is megvizsgálja a fogorvos (példamutatás). A lényeg, hogy szokja a kicsi a légkört, barátkozzon meg jó korán a fogorvos személyével, és a rendelői környezettel. A legjobb táplálékon tartott kisgyerek tejfoga is sajnos ki tud lyukadni (talán örökletes tényezők is közrejátszhatnak ebben), ezért fontos, hogy időben orvoshoz kerüljön, amikor még alig kell a foghoz hozzányúlni – így jóval kisebb fájdalommal megúszható minden. Az én gyerekeim nagyon kicsi korukban összebarátkoztak a fogorvosunkkal, boldogan hallgatják meg minden tanácsát, örömmel használják a nála kapott fogkeféket. Az első élményeknek és a szoktatásnak a fogászattal kapcsolatban (is) óriási a jelentősége!

Szeretettel:

Plútó

További részek:

• Gondolatok az anyaságról 1. rész: Blogindító
  
• Gondolatok az anyaságról 2. rész: A lusta anya – Isten csapása az egész család számára!
  
• Gondolatok az anyaságról 3. rész: A kicsik egészséges táplálásáról
  
• Gondolatok az anyaságról 4. rész: Problémák az evés körül
• Gondolatok az anyaságról - 5. rész: A gyermekek egészségtudatának kialakításáról

További oldalak:

•  Beta WGP 1,3/1,6 Glucan és a csodálatos olajfalevél
• Szükségünk van a D-vitaminra a védekezőképesség aktiválásához...!
  
• Ájurvéda, az indiai civilizáció egészségmegőrző rendszere
  
• A Kollath-reggeli előnye...
  
• Menzakaja - Iskolák táplálkozási és egészségügyi környezete...