Hipnoterápia - Tények és tévhitek
Badár László vagyok, show hipnózissal és hipnoterápiával foglalkozom. 1993 óta használom a hipnózist és a hasonló relaxációs módszereket, valamint a különböző
tudati technológiákat (agytréner, agykontroll, belső utazás, reiki, stb.) saját magam és a környezetemben élők életminőségének javítása céljából. A kanadai Hypnotism Training Institute of Alberta intézetnél szereztem meg a Master Hypnotist, Hypnoterapist, Professional Stage Hypnotist végzettséget.
Tartalom:
- Hipnoterápia - Tények és tévhitek:
- A hipnózis valami különleges állapot, ami veszélyes. Mi van ha "bennragadok" ebben az állapotban?
- A hipnózisban olyan dolgokat is megteszek, vagy elmondok, amiket nem tennék meg vagy mondanék el normál éber állapotban.
- Hipnózisban öntudatlan állapotban, csukott szemmel fekszem, nem tudom mi történik velem.
- Nem akarok 3 évig hetente "kezelésekre" járni,
mert nekem arra se időm, se pénzem nincs… - A hipnoterápia annak segíthet, akinek mentális problémája van, és nekem nincs ilyen.
- Kit lehet hipnotizálni?
- Mi a hipnózis?
- Összefoglalás
Hipnoterápia - Tények és tévhitek
Az utóbbi időben gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a hipnózisról alkotott kép az emberek fejében teljesen távol áll a valóságtól. Szeretném ezeket a tévhiteket eloszlatni és egy reálisabb képet kialakítani erről a területről.
Kevés olyan terápiai módszer létezik amit annyira félreértenek mint a hipnózist, annak ellenére, hogy hatásossága felbecsülhetetlen. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a hipnózis az alvás, eszméletvesztés, a tudat kontrollálása vagy valamiféle misztikum.
Egyre elfogadottabb, hogy a módszer jól használható a gyógyítás különféle területein. Lássuk milyen elképzelések alakultak ki az emberek fejében, és mi az igazság!
Tévhit 1. A hipnózis valami különleges állapot, ami veszélyes. Mi van, ha "bennragadok" ebben az állapotban?
A tények: A hipnózis mindennapos természetes állapot, naponta 3-6 alkalommal is átéljük a hipnózis állapotát hosszabb-rövidebb ideig. Pl. ha egy izgalmas könyvet olvasunk, vagy éppen mélyen elmerülünk egy jó filmben annyira, hogy nem is észleljük az idő múlását, se a külvilágot. Ilyen érzés az is, amikor reggel ébredezünk, de még nem nyitottuk ki a szemünket, de már halljuk azt, hogy valaki a fürdőszobában zörög.
A hipnózis szó görög eredetű ("Hypnos”), jelentése alvás. Természetesen itt nem arról az alvásról van szó, mint amikor éjjel alszunk, ugyanis a hipnotikus "alvás" egy olyan megváltozott tudatállapot, amikor halljuk a külvilágot, például a hipnotizőr javaslatait, de közben a test és az elménk tudatos része relaxál, pihen, más szavakkal amikor a tudatos elme háttérbe szorul, ugyanakkor a tudatalatti elme megnyílik. A hipnotikus transz egy leírhatatlan, kellemes, csodálatos érzés. Akik átélték ezt a transzállapotot, azok nem attól tartanak, hogy "bennragadnak" ebben, hanem azt sajnálják, hogy 30-90 perc után vissza kell térni az éber állapotba :).
Tévhit 2. A hipnózisban olyan dolgokat is megteszek, vagy elmondok, amiket nem tennék meg vagy mondanék el normál éber állapotban.
A tények: Az ego vagy más néven "énkép" folyamatosan őrködik. Olyan szuggesztió (javaslat, utasítás) esetén, ami nem fér bele az egyén morális vagy etikai világnézetébe, egyszerűen megtagadja a végrehajtást, vagy akár ki is jön a transzállapotból. Hipnoterápiában nincs ilyen veszély, mert ott a terapeuta az előre megbeszélt szuggesztiókat adja az alanynak. Ha egy probléma tudatalatti okát keresik, azt elsősorban az alany érzi, hallja, vagy látja, és hogy beszél-e róla, az a saját döntése.
Tévhit 3. Hipnózisban öntudatlan állapotban, csukott szemmel fekszem, nem tudom mi történik velem.
A tények: Egy személy aki hipnózisban van, az csak a külső szemlélő számára tűnhet öntudatlannak. Az alany hallja a környezetében zajló dolgokat, és csak azért fekszik csukott szemmel, mert az jólesik neki. Természetesen az sem igaz, hogy csak csukott szemmel és fekve lehet hipnózisban lenni. Gondoljunk csak a színpadi show-hipnózis műsorokra, vagy a mindennapos élményeinkre, amikor például autóvezetés közben akár 50 km-es szakasz is kiesik a tudatos figyelmünkből, és csak azt vesszük észre, hogy megérkeztünk mondjuk Gyöngyösről Budapestre.
Tévhit 4. Nem akarok 3 évig hetente "kezelésekre" járni,
mert nekem arra se időm, se pénzem nincs…
A tények: Hipnózisban a probléma jellegétől függően akár egyetlen alkalom elegendő lehet a teljes változáshoz. A módszer olyan gyors és hatásos, hogy Kanadában és az USA-ban már szakmai berkekben köztudomású: ha egy hipnoterapeuta három ülés alatt nem tudja megoldani a problémát kliensénél, akkor az a kezelés-sorozat vagy a pénzről szól, vagy a hipnotizőrt szakmailag minősíti.
Tévhit 5. A hipnoterápia annak segíthet, akinek mentális problémája van, és nekem nincs ilyen.
A tények: A hipnoterápia egy olyan összetett terápia, ami szellemi, érzelmi és testi problémák esetén is megoldást nyújthat. Ilyenek például a múlt elengedése, stressz oldás, önbizalom növelése, pozitív szuggesztiók elültetése a tudatalattiban, célok elérése (fogyás, dohányzásmentesség, pályaválasztás, sport, stb...), gazdagság identitás fejlesztése, stb... Teljesen egészséges emberek is használják a hipnózis adta előnyöket közérzetük és életminőségük javítására.
A hipnózis másik pozitív tulajdonsága, hogy nagyon jól lehet különböző terápiákkal kombinálni, ahol a hipnózis, mint katalizátor járul hozzá a gyógyuláshoz. A hipnózis erejével lehetséges relatív gyorsan és pontosan felszínre hozni és megoldani a problémákat.
Mindenkit lehet hipnotizálni, aki általános intelligenciával rendelkezik. Bárki, akiben nincs ellenállás, akiben ott a vágy, az akarat és az elvárás, hogy változtasson az életén, illetve problémáján, az jó alany a hipnózisra. A hipnábilitás egy velünk született képesség.
Egy teljesen elengedett, laza állapotba kerül hipnózisban az ember, melyben kellemesen érzi magát. Önmaga kontrollálásával és önmegfigyeléssel ilyenkor már nem foglalkozik. Csak a hipnotizőr hangját hallja, arra figyel.
Elméje pihen, lelki világa megnyílik, az érzelmek kapuján belép. Sodródik mind mélyebbre, így esetleges problémái, gondjai már nem zavarják, azok alól felszabadult. Egyéb gondolatok a fejében, még ha meg is jelennek, azok valahogy már távol vannak tőle, nem foglalkozik velük, hagyja őket tovaszállni. Minden lélegzetvétellel mélyebbre és mélyebbre süllyed a kellemes fáradtság, és elnehezültség érzésébe. Hagyja, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan akarnak, és csak sodródik. Elhagyja magát, a gondolatai elúsznak, elengedetten, kellemesen, nagyon jól érzi magát, de tisztában van azzal, ami történik, és kontrollálni tudja, mely szuggesztiókat (javaslatokat) fogad el. Az elalvás előtti állapothoz hasonlítható a hipnózis, amikor az ember a gondolatait, problémáit, és az aznapot már elengedte, és teljesen átadja magát az alvásnak, kikapcsol. Légzése nyugodt, mély és egyenletes, akárcsak alvás közben. Ez egy különleges alvás, melyben hallja a hipnotizőr hangját, arra figyel amire kérik, és együttműködik. Hipnózisban - leggyakrabban- az ember tagjai elnehezülnek, és egyfajta kellemes fáradtság vesz rajta erőt. Ilyenkor már nem mozog, hanem gondtalanul pihen, és kipihentebben ”ébred”, mint valaha.
Ebben az állapotban van aki képes képeket, jeleneteket, rövidfilmeket látni, a múltjába utazni és akár újraélni milyen volt kisgyerekként önfeledten négykézláb mászkálni. Képes előző életeit is felidézni, valamint befolyásolni tudatalatti tartalmakat és testi funkcióit. Ezen kívül számtalan misztikus dolog is átélhető hipnózisban, melyek közül talán legismertebb a telepátia.
Összefoglalva: Hipnózisban lenni egy élmény. Varázslatos világba lép be olyankor az ember, melyben megtapasztalhatja csodálatos belső világa rejtelmeit. Megismerheti tudatalattija működési mechanizmusait, és tudását, élményét, új tapasztalatait később már egyedül is felhasználhatja élete minőségének jobbá tételére.
Remélem, sikerült eloszlatni a tévhiteket, s ezáltal kaput nyitni számotokra is a tudatalatti csodálatos világába.
Következő írásomban elkalauzollak benneteket egy Álom-utazásra, ahol a hipnoterápiát és a színpadi (show) hipnózist fogom közelebbről bemutatni nektek.
Badár László
Showhipnotizőr, Hipnoterapeuta
- Badár László blogja
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Oldal küldése ismerősnek
Hozzászólások
hipnózis
Sziasztok! Én voltam Lacinál hipnózison. Az eredményről még nem tudok beszámolni, mert az allergiámmal kapcsolatban mentem. Az pedig augusztustól indult eddig. Viszont egy nagyon kellemes időt töltöttem el Nála. Mondhatom, hogy nagyon korrekten és lelkiismeretesen tette a dolgát. Bár minden szakember így próbálna segíteni. Sziasztok, Edit
depresszió és vitaminellátottság
Furcsa mentális képleteket tud produkálni a vas-, B vitamin (B12, folsav, stb)-, magnézium-, vagy nátriumhiány is. Illetve a hormonális egyensúly megbomlása. Közhelyeket írok, ezeket mindenki tudja, de lényeges hangsúlyozni, hogy a következő elemek egyikéből se szenvedjünk hosszútávon hiányt: -megfelelő vitaminellátottság -napfény -társas kapcsolatok, beszélgetések -mentális elfoglaltság (pl. olvasás, rejtvényfejtés, nyelvtanulás, stb) -a siker érzése, az, hogy fontosak vagyunk az életben Szerintem, ha bármelyik ezek közül kimarad sokáig, és ráadásul "merengésre" hajlamosak vagyunk, akkor nagyobb a valószínűsége a depresszió megjelenésének. Régen az asszonyok amikor a fonóba jártak, kukoricát morzsoltak vagy kézimunkáztak az egyfajta stressz-levezetés volt: énekeltek, beszélgettek, járt a kezük, és nem hagyták, hogy "üres járat" legyen az agyban. Nekünk ehelyett van jóga, kirándulás, olvasás, sudoku, stb. Hosszú lesz az út, csak bátran és apró lépésekben kell csinálni. Fontos, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül. Ági
Akkor mániás depresszió
Mániás depresszió sem létezik, ugye? A Te olvasatodban mit takar ez a "betegség", hasonló a depihez, melenkóliához, csak itt váltakozik a jókedv és a rosszkedv. Köszönöm a választ! Lenóka
mániás depresszió
Kedves Lenóka és Adrikan!
Először is érdemes elolvasni a "szülés utáni depresszió" tárgyú blog bejegyzésemet. Nekem is volt olyan szakasza az életemnek, amikor emberek rám süthették volna a "depressziós" bélyeget, pedig csak arról volt szó, hogy nem találtam a helyem, vagy olyan dolog történt velem, ami érzelmileg nagyon megérintett. Ilyen esetekben a tudatalattiban megtalálhatóak az OKOK és ezeket feloldva, feldolgozva, tudatosítva az OKOZATOK (betegségek) megszűnnek, eltűnnek a jelenben.
Vallom, hogy minden betegség pszichoszomatikus, vagyis a lélekben keresendő az ok.
Teljesen egyetértek Lenókával abban, hogy nem lítium hiányban szenved :) Azzal is, hogy a mindennapi élet dolgai esetleg kimerítettek és hiányzik a párod vagy valaki akivel ezt megbeszélhetnéd. Szerintem normális vagy és normális a hozzászólásod is. A megoldást is leírtad: MAGADDAL törődsz. Sok esetben a rosszkedv- jókedv változásait egy-egy tudatalatti program kiváltása, beindulása okozza. Például, ha valaki meghall egy zenét a rádióban, attól lehet, hogy feldobódik, de az is lehet, hogy szomorú lesz, attól függően, hogy milyen emléke fűződik hozzá. Éppen erre a zenére csókolózott először, vagy ez a zene szólt akkor, amikor szakítottak vele. Persze manapság "egyszerűbb és gyorsabb" ha valaki "szakemberhez" fordul, aki a bevett gyakorlat alapján, no meg azért, mert csak max. 1 órát áldoz a "betegére", valamilyen "gyógyszert" (én inkább vegyszert írnék) javasol, ad. Mindig érdemes a motivációt is megnézni. Érdemes utánanézni, hogy például mi okozta a H1N1 vírus "felbukkanását" (a médiában) aztán miért tűnt el hirtelen. Esetleg érdemes megnézni, hogy az úgynevezett orvos látogató mivel is foglalkozik. Esetleg átgondolni azt, hogy a xanax hatóanyagán a profit kb. 570 000 % ( betűkkel ÖTSZÁZHETVENEZER SZÁZALÉK) a prozac hatóanyagán a profit kb. 225 000 % !!! Érdeklődöm, hogy ilyen hasznot a tőzsdén, vagy bármilyen üzlettel ki az aki már realizált? Ezeknek az ismereteknek a tükrében döntse el ki-ki maga, hogy életének jobbítását kire vagy mire bízza. Tapasztalatom szerint sokszor egy jó barát többet segíthet, mint egy doboz nyugtató. A lelket gyógyítani érzelmekkel, odafigyeléssel, szeretettel, vagy egy másik lélekkel lehet. Aki nem hiszi járjon utána... Badár László Showhipnotizőr, hipnoterapeuta
Köszönöm soraid, én is éppen
Köszönöm soraid, én is éppen úgy érzem, gondolom ahogy leírtad: A lelket gyógyítani érzelmekkel, odafigyeléssel, szeretettel, vagy egy másik lélekkel lehet. Remélem jövőhéten már lejöhetek a szerről és végleg áttérhetek az alternatívákra.
Köszönöm még egyszer 
Most feldobódtam 
és szerelmes lettem a világba. Lenóka
mániás depresszió
köszönöm a
kimerítő választ! Ennyit én is tudtam a betegségről azért kérdeztem Lászlót, mert kiváncsi vagyok a véleményére. Szerintem minden betegség gyógyítható, akár hipnózissal akár nélküle. Egyébként nekem a diliházban ezt hozták ki jobbhijján, hogy mániás depresszióm van, ami nem is igaz, mert nem vagyok beteg, se lítium hiányos, ezt már egy másik orvos is megerősítette. Egyszerű idegrendszeri kimerültség, a sok nem alvás és a "hiányos" táplálkozás, amit a szoptatás alatt folytattam a diéta miatt -pedig pótoltam mindent, de maga a tudat, hogy nem ehetem és ihatom a kedvenc dolgaim érzelmileg okoztak hiányállapotot, és talán lyme 2. fázis, azért talán, mert a leletem eltünt, nem lehet igazolni sem cáfolni a tényét ennek a dolognak. Szóval vannak kérdőjelek bennem. És én hiszem hogy gyógyszer nélkül is van élet, mert egyenlőre még szednem kell a dilibogyómat, ami egy nyugató szer. Nem lítium meg más elem, hanem egy egyszerű bivalyerős nyugtató, amitől jól alszom éjjel, és van hogy jókedvű vagyok, és van hogy nem, -ciklusomtól is függ- de nem érezm magam depressziósnak sem mániás depressziósnak. Egyszerűen időnkánt belefásult, belefáradt vagyok abba amit úgy hívunk: ANYASÁG, mert van, hogy reggel a kávém nem tudom nyugton meginni. De az is számít, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel, mert a párom dolgozik reggeltől estig, és meglehetősen frusztráló, hogy egy értelmes beszélgetésben nincs részem évek óta. Ezért szeretek itt "lógni", tanulok, "beszélgetek" és kikapcsolódom. Az írsaimon tükröződnie kéne a betegségemnek nem? Ti észrevesztek valamit? De ezt most komolyan kérdem! Mert itt is meg kéne jelennie ennek. Depi vagyok vagy életunt esetleg túláradó érezemlekkel írok? Nektek elhiszem, ha mondjátok, másnak nem. A terápiám meg egyszerű, törődöm a magam lelkével, ahogy a szülés utáni depressziónál László is jvavasolta, és minden sokkal szebb és jobb lett. Engem bosszant, de ez van. A vérképem meg szuper jó lett és nem találtak semmilyen hiányt, igaz a líriumot külön nem nézték...talán kellett volna. Szóval kedves László -mint férjem druszája- érdeklődve várom a válaszod! L.
Kimerültség
Kedves Lenóka! Sajnos én is hasonló cipőben járok, az elmúlt három évben csak néhány olyan éjszaka volt, amit átaludtam és ez nagyon megvisel(t). Időnként elkezdtem sírni és nem tudtam abbahagyni vagy ahhoz lett volna kedvem, hogy kiugorjak az ablakon. 23 hónapig szoptattam, nekem emellett jelentkeztek a fenti "tünetek". Úgy gondolom, hogy egyszerűen kimerültem, ezen életmódváltással próbálok segíteni, de csakis lassú változtatással, elvégre kisgyerek mellett pl. nem lehet komoly méregtelenítő kúrát csinálni és 8-kor már ágyba bújni. Nálunk az vált be nagyon, hogy havonta egy hétvégére a nagyszülőkhöz vittük a gyerkőcöt, így volt egy kis időnk moziba menni, barátokkal találkozni, tévézni, nyugodtan aludni és reggel akár 10-ig is ágyban maradni. Most már fél éve ez kimaradt (felújítanak) és már nagyon érezzük a hiányát (férjem is). Ez akkor is megoldható, ha a szülők nem laknak közel. Nekem is voltak időszakaim, amikor nem tudtam nyugodtan aludni, de nem durvult el annyira, hogy orvoshoz forduljak. Remélem nemsokára jobban leszel és leállhatsz a gyógyszerről!
Drága TEszti!
Nagyon köszönöm a biztató sorokat, sajnos nekem volt olyan bibim is, ami miatt én ragaszkodtam a dokihoz, nem bántam meg, nagyon kedves orvosnőhöz járok. Még nem jöttem le a szerről, de alakulok
lassan és bizotan. A gyerkőcöket én is lepasszolom, főleg most, hogy itt a nyári szünet. Sokat vannak a nagymamájuknál, van, hogy csak éjjere, de már az is jó. Nekem a férjem sokat segít, hagy aludni, este is akkor bújok ágyba mikor úgy érezem lövik a pizsit, (ált a gyerekek is jönnek velem) szóval támogat rendesen. Néha rám is rámtör a sírás, de megbeszéltük, hogy ez spontán oldás, nincs vele gond, sőt jó, hogy előjött oldódik a feszültség. Van homeos bogyómim, meg haromonizáló teakeverékem, a gyógyszer mellé, meg egy csomó jószándékú barátunk, akik segítenek az unalmas hétköznapokat megszínesíteni, a masszőr bartánőm pl. minden héten elhív egy ingyen dögönyözésre, én is megmasszírozom cserébe, s közben egymás lelkét ápoljuk. Mert nemcsak az izmok lazulnak, hanem a lelkünk is. Az a szerencsém, hogy egy csomó alternatívát tudok a probléma megoldására. Most egy olyan könyvet olvasok ami kifejezetten lélekápolással foglalkozik és vannak benne szép történetek arról, ki hogyan gyógyult ki a -bármilyen- betegségéből. Köszönöm, hogy írtál és megosztottad velünk-velem a Te esetedet! Bátor tett volt, nem mindenki meri ezt felvállalni! Lenóka
még mindig mániás depresszió
Lenóka nem dühös
csak nem érti, hogyan állították fel róla ezt a diagnózist
Az tény, hogy sokminden történt velem az elmúlt fél év alatt, de nem lettem tőle mániás depressziós. Eddig sem voltam az, az tény, hogy mint minden nőnek nekem is nagy lelki életem van, és miután művésztipus vagyok -szoktam verseket írni- egyből rámsütik a depressziós jelzőt. Egy a lényeg nyugodj meg, nem vagyok sem dühös sem mérges rád, én nem vagyok egy dühöngős fajta ember. Köszönöm, hogy időt szántál rám 
Lenóka 
depi még - Lenókának
Kedves Lenóka!
Sajnálom, hogy ilyen rossz passzban vagy, azt hiszem kicsit átérzem a helyzetedet, mert nekem is nehéz az élet mostanában... Szerintem fontos, hogy ne legyen betegségtudatod, hanem fogd fel úgy az egészet, hogy ez az egész "melankólia" dolog arra akar megtanítani téged, hogy valami nem stimmel az életedben, át kell gondolnod sokmindent, ez csupán egy "tünet", ami azt mutatja, hogy másféle utat kellene járnod. Ahogy már előttem is írták, ha megfejted az okot, eltűnik az okozat, a szomorúság is. Két dolgot szeretnék javasolni, ami nekem mostanában segített: az egyik az automatikus írás, vagyis, amikor jön a rosszkedv előveszed a "titkos füzetedet" és gondolkodás, kontroll nélkül írod, ami jön belőled - néha meglepő dolgok születnek. A másik a belső utazás. Ne is gondolj arra, hogy valami komoly "baj" van veled, én régóta olvasom a hozzászólásaidat és az alapján egy nagyon értékes, finom lelkű, szeretetreméltó ember képe rajzolódott ki számomra. Szorítok neked, hogy minél hamarabb túljuss ezen a nehéz időszakon!!! szeretettel: A.
Ave-nak
köszönöm soraid, tudod az az érdekes, hogy nem vagyok melankólikus, inkább fáradt, ami nem csoda 6 évig "nem aludtam" át egyetlen éjjelt sem, volt, hogy félóránként keltem a legkisebbhez éjjel nappal, ez azért embertpróbáló dolog. Jó volt, hogy hosszan szoptattam, mert a stresszhormonok nem tudtak érvényesülni, sok endorfinom volt, amikor ez megszünt jött a Bummm
most még pihengetek. Szerintem már túlvagyok a nehezén, ahogy Orsi írta nehezen "emésztem" a történteket és nehezebben regenerálódok. Meghát a face to face még nem történt meg valakivel akivel majd egyszer megkell történnie. De ez nem gond, inkább lassan, de biztosan, mint gyorsan és visszaesve. 
Fontos, hogy magamban belül is rendben legyek először. Én már látom a fényt az alagút végén 
köszönöm mindenki építő gondolatát, mert ez is hozzájárult ehhez! No meg a sok változtatás, amit bevezettem magamnak, újra van saját idő, mint régen, és nincs strapa, meg rohanás, nincs olyan, hogy alig eszem valamit, mert visszatért az étvágyam -meg is látszik- erre jó a nyári szünidő. Köszönöm Mindenkinek a hsz-eket 
Lenóka
Diagnózis
Szia Lenóka! Nem biztos, hogy veled kapcsolatban igazam lesz, csak tapasztalatokat szeretnék megosztani a diagnózisoddal kapcsolatban, hogyan is történhetett...
Van jó pár pszichológus ismerősöm, és van tapasztalt mentálhigiénés barátom is. Az egészségügyben dolgoztam ugyan más területen, de vannak érdekes dolgok amiről lehetne mesélni, akár egy diagnózis felállítás kapcsán.
Ennek oka lehet pl. a magyarországi finanszírozási kérdés. Bizonyára észrevettétek már többen is, orvosi leleteken sokszor egy halom BNO kód van, olyan vizsgálatok elvégzéséről ami meg sem történt, és olyan diagnózisok, amelyek ugyan nem állnak messze a valóditól, de nekünk nincs olyan betegségünk. Sajnos az orvosok rá vannak kényszerülve, hogy ezt tegyék. Még így is veszteséges egy beteg ellátása az egészségügyben. Lehet oka egy téves diagnózis is. Vagy orvosi hibából, vagy a kevés idő miatt amely alatt fel kell tudni állítani egy diagnózist. Nem egy esetről tudok, hogy az orvos a szűkre szabott idő miatt téves diagnózist állított fel, és nem azért mert rossz orvos, csak sietnie kellet, nem volt ideje rendesen vizsgálódni! Lehet, ha lenne minden betegre csak 10 perccel több, kevesebb ilyen eset fordulna elő. Megint egy rendszer hiba. Persze olyan is előfordulhat, hogy tényleg maga az orvos vét, figyelmetlenség, tapasztalatlanság, stb miatt.
A gyógyszeriparról ugye túl sokat nem kell beszélnünk? És az orvoslátogatókról? Ha x diagnózist írok, akkor x gyógyszert írhatok fel rá... Laci szépen leírt egy jó pár számot ezzel kapcsolatban. Azt hiszem nem kell nagyon ecsetelni!
Lenóka! azt nem tudhatom, hogy vajon nálad mi a helyzet. Az én érzésem veled kapcsolatban az, hogy szerintem nincs semmi bajod, csak túl érzékenyen érintenek a világ benyomásai és nem mindig tudod feldolgozni időben, vagy elfojtod magadban és tolódik a mindennapi teendők miatt. A művészlelkek már csak ilyenek :). Ez előbb-utóbb tényleg vezethet mentális, vagy testi betegséghez. Kicsit másnak érzékellek mint régebben, nem gondolnám hogy beteg vagy, csak inkább kimerült(segítő ember,technika, tanfolyam, olvasni, kikapcsolódni, tornázni), kicsit olyan, mint akiben sok kérdés merült fel, hogyan tovább. A komolyabb változások bárkit megingatnak, pláne, ha egybeesk egy fizikai betegséggel. De azt is tudom, hogy Te egy nagyon életerős, és még annál is vidámabb lány, anyuka vagy!
Úgyhogy tudom, hogy képes vagy változni is. Ez mindenképpen időszerű lesz számodra, mert ha így folytatod, egészen biztosan teljesen kimerülsz. Valakivel/valakikkel kellene beszélgetned, megbeszélned. Klassz, hogy használod az antalvalis oldalt, de face to face kellene, szükséged van rá!
És még valami: ahogy Laci, én is leírhatom, hogy voltak nagyon nehéz életperiódusaim, ahol lezseren írhattak volna rólam depressziós vagy "kitudjamiféle" diagnózisokat. Ezért nem mentem orvoshoz. Nem kértem gyógyszereket. Találtam más módszert. De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, milyen utat választ. Még a gyógyszerekből is van kiút.
Egy biztos: minden ember nagyon erős, és sokkal több mindenre képes, mint azt el merjük hinni. Nem tanítottak meg bennünket saját erőnk használatára. Az orvostudomány is azt akarja elhitetni, hogy nélkülük nem megy. Mert az orvostudományt meg függésben tartja a gyógyszeripar. Egy száz évvel ezelőtt dolgozó orvosnak, vagy nézzük meg a keleti medicinákban dolgozókat! - érdekes: ott valamiért nem volt még fontos a mindenáron gyógyszert adni (főleg nem volt/nincs ennyi szintetikus!).
Hát ennyi a véleményem a diagnózisokról. Rólam írhatnának már bármit, szerencsére egy ideje már tudom, biztos vagyok benne, hogy én vagyok a kulcs a megoldáshoz.
Olyan furcsa...
Kedves Laci vagy László -nem tudom hogyan szereted- és Hölgyolvasók!
Igyunk egy pertut a Hipnotizőr Úrral, ha szabad, mert olyan furcsa, hogy magázódunk itt egymás közt. Persze nem kizáró ok, csak valahogy olyan kellemes, közvetlen a tegeződés anélkül, hogy tiszteletlenek lennénk egymással. Néha látom bepottyan egy "nénizés", "csókolomozás", ez is érthető, de magázódással még nem találkoztam, itt olvasgatás közben. Olyan furcsa... Ha csak nem vagyunk hipnózis alatt
Ugye iszunk egy pertut? beer2:
Sziasztok:
Orsi
Tegeződés
Kedves Orsi!
Nagy örömmel tegeződöm veled, vagy bárkivel, hiszen a mindennapi életben is erre törekszem, a terápiák alatt és a show műsoromban pedig kizárólag tegező formában beszélgetek az emberekkel. Itt a blogban eddig mindenkinek olyan formában válaszoltam, ahogy megszólított, de igazad van, mostantól én is javaslom, hogy nyugodtan mindenki tegezzen már a kérdés-hozzászólás beírásakor. Közvetlenebb is és az egóm is jól érzi magát így :)
Tehát szia, sziasztok! Laci
SZIIAAAAAAA!!!
Akkor mindenkinek egy nagy SZIA! itt az antalvalis oldalon, kortól, nemtől függetlenül!!!!!!
lámpaláz és a hipnózis?
Kedves László! Már régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a színpadi lámpalázat lehet-e enyhíteni hipnózissal. Zenész vagyok, és miközben vágyom a szereplésre, ugyanakkor utálom is. Sokat vagyok színpadon, de nem segít a rutin. Üdvözlettel: Évke
Lámpaláz
Kedves Évke!
Nagyon jó, hogy megkérdezte, mert ezt a fajta izgalmat (a lámpalázat) talán a legjobban a hipnózis segítségével lehet megszüntetni. A nagylányom most érettségizett és az utolsó napokban már elviselhetetlenné vált az izgulása (mind saját maga számára, mind nekünk akik végignéztük). Szerencsére a vizsga előtt 2 nappal hozzám fordult segítségért, és én örömmel segítettem, és így a lányom nagy nyugalommal és sikerrel leérettségizett. :) Természetesen már sok más esetben is sikeresen történt ilyen feszültség oldás, amely azonnali és tartós hatással bír.
Üdvözlettel: Badár László Showhipnotizőr, hipnoterapeuta
magas pulzus
depresszió szülés után
Kedves László!
Szülés utáni depresszió (egyéves gyerek mellett) kezelésével kapcsolatosan vannak tapasztalatai? Ha igen, tudna pozitív példákkal biztatni? üdvözlettel: ave
szülés utáni depresszió
Kedves Ave! Talán furcsa lesz a válaszom első része, de olyan, hogy depresszió nem létezik. Tudom, hogy van ilyen szó, de például 1950-ben még nem létezett. Csak 1960 óta vannak antidepresszáns gyógyszerek, és akkor hirtelen keletkezett egy "új betegség" a depresszió. (hasonló módon születtek a "hiperaktív gyerekek") Van azonban, és volt is melankólia, szomorúság, fájdalom, reménytelenség. Ezt én sohasem vegyi úton oldanám meg (gyógyszerekkel), hanem az okát megtalálva, változást létrehozva oldódik meg leggyakrabban az ilyen és hasonló élethelyzet. A változás egy másodperc alatt is bekövetkezhet. Abban a pillanatban amikor újra talajt fog az ember, újra látja a célját, és az örömöt az életben. Feldmár András szerint: Ha egy halra találok a réten a fűben, akkor az egy rettenetesen boldogtalan hal lesz. Ha látom ott ezt a halat tátogni, és... semmihez sincs kedve... én nem adnék neki orvosságot, sőt, én még el sem vinném egy pszichoanalitikushoz! Abban a pillanatban rájönnék, hogy mi a baja, hogy mi történik itt: egy hal magas fűben – itt valami baj van. Akkor rohannék vele a folyóhoz vagy a tengerhez, és abban a pillanatban, amikor vízbe dobnám, megváltozna a kedve. Jobb kedve lenne... Találd meg -akár segítséggel- azt a dolgot ami éltet, és motivál és eltűnik a "depresszió". :) Szülés után rögtön persze előfordulhat, hogy néhány napig leverten érzi magát az édesanya, és ebben a hormonok változása is benne van. Később azonban már inkább a fáradtság és monotónia az ami rányomhatja a bélyegét egyes esetekben az anyukára. Ez természetesen nem a szüléshez kötődik, hiszen akár évekkel később is jelentkezhet hasonló érzés, tudom, mert három gyermekem van és ez bizony sokszor kihívást jelent. A feleségem mondása, amit egy színésznőtől hallott, hogy az az édesanya, aki legalább egyszer nem akarta még kitekerni a saját gyereke nyakát, az nem is szereti igazán. Akinek gyermeke van annál bizony könnyen előfordulhat, hogy bizonyos pillanatokban legszívesebben mint szülő világgá menne. :) Ez természetes. Aki gyermeket nevel és még nem volt ilyen érzése, az nagyon szerencsés, ha egyáltalán létezik ilyen ember. Javaslom első körben ne terápiát, vagy antidepresszánst keress, hanem nagymamát vagy bébiszittert és a felszabaduló időben legyél fontos magadnak, szeresd és tiszteld magad annyira, hogy olyan dolgokat csinálsz ami NEKED JÓ. Fodrász, kozmetikus, műkörmös, masszázs, kávéházban trécselés barátnővel, mozi, stb... Szeretettel Badár László Showhipnotizőr, Hipnoterapeuta
hipnózis
Kedves László! Engem is régóta érdekel a dolgok effajta megközelítése. Rólam kb.3éve derült ki h. pánikbeteg vagyok,voltak nagyon nehéz időszakaim. 2,5évig nyugtatót,hangulatjavítókat szedtem,de 2hónapja saját elhatározásból nem szedtem többet,mert velük is,nélkülük is,ugyanolyan rohamaim voltak/vannak. Ilyesmivel kapcsolatban volt esetleg tapasztalata? Üdv:Móni
Pánikbetegség
Kedves Móni! "Szerencsére"
nekem is volt ilyen állapotom amikor persze azt sem tudtam, hogy ezt "Pánikbetegség" névre keresztelték el. Nálam a következő tünetek voltak: először csak éjjelente, később nappal is rosszullét, amely szívdobogással, erős légszomjjal és félelemmel járt együtt. Hamarosan már az is elég volt, hogy féljek a rosszulléttől és már az is "sikeresen" kiváltotta. Mivel minden orvosi vizsgálat és lelet jelezte, hogy semmi szervi bajom nincs, ezért fordultam a hipnoterapeutámhoz, hogy mi ilyenkor a megoldás. Nekem egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy többet ne jelentkezzenek ezek a tünetek. Jómagam sosem szedtem, és nem is tervezem, hogy bármilyen nyugtatót, antidepresszánst szedjek, elég az egészséges életmód, ha az nem csak a testi, hanem a mentális-lelki síkon is "jól táplál". A gondolataink minősége közvetlen hatással van arra ami velünk történik, amit érzünk és tapasztalunk. Javaslataim (mindenkinek): nézz kevesebb TV-t, főleg a híreket kerüld, és hallgass-nézz több pozitív CD-t, DVD-t, könyvet, magazint. Az elmére is igaz: amit "eszel" azzá leszel! Szeretettel: Badár László Showhipnotizőr, hipnoterapeuta
Mikor, milyen betegségeknél hatásos?
Hipnoterápia segítségével
Kedves Indigó!
Nagyon jól látod a helyzetet, valóban sok "betegséget" vagy állapotot lehet megszüntetni hipnózis segítségével, ennek az az egyszerű oka, hogy a testi-lelki bajok gyökere szinte mindig a lélekben keresendő. Ha megszűnik az ok, megoldódik a probléma akár testi vagy más szinten jelentkezett korábban. Azzal is egyetértek, hogy az agykontroll (ami egy önhipnózis tanfolyam, de nagyon jó és ajánlott) sajnos korlátozott lehetőségeket biztosít egy hipnotizőrhöz képest. Ha szeretnéd valamely problémádat hipnotizőr segítségével megoldani, akkor javaslom, hogy tekintsd meg a weboldalamat, és szeretettel várlak egy egyeztetett időpontban.
Badár László Showhipnotizőr, Hipnoterapeuta
hipnózisról
Nagyon örülök a témának, régóta érdekel, köszi a részletes ismertetést! Kíváncsian várom a folytatást! Szép estét! Vica
Hipnózis
Nagyon örülök a témának. Azt hiszem, a tévhitek alapja a félelem, az ismeretlentől való távolság tartás, a bizalmatlanság. Pedig ez az "ismeretlen" az általunk megélt életekben gyökerezik, rejtett titkaink tárháza. Emlékek, képek és érzelmek, amik itt vannak velünk, de gyakran összekavarnak, mert tudatos énünkkel nem férünk hozzá, és nem tudjuk azonosítani. Számomra a hipnózis csodás önismereti eszköz, ami tükröt tarthat, és megláthatom benne Önvalóm.