Szerintetek, lehetséges, hogy egy négy tagú család a XXI. században, több hónap alatt mindössze egy marék háztartási hulladékot termeljen?
A kaliforniai Johnson családról az amerikai médiában már sokan cikkeztek, a youtube-on található egy riport is róluk, a családanya pedig egy blogot vezet arról, hogy vezetik ezt a bizonyos zero waste, vagyis nulla hulladék háztartást.
A blogban azt is megosztották az érdeklődőkkel, hogy mi inspirálta őket az életmódváltásra: pár évvel ezelőtt új házba költöztek és az átmeneti időszakban egy nagyon kis lakásban laktak, a költözéskor pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyi fölösleges cuccok van. (Ismerős?) Átnéztek mindent és megállapították, hogy a háztartási javaik 80%-ra nincs is valójában szükségük. Ekkor döntöttek úgy, hogy tudatosan figyelni fognak arra, hogy az új házukat ne árasszák el szeméttel, innen pedig már csak egy lépés volt a nulla hulladék háztartás.
Hogy néz ki ez a mindennapokban?
Bea Johnson első lépése az volt, hogy teljesen száműzte a műanyag zacskókat a bevásárlásokból. Újrahasznosítható táskákat szereztek, zöldségeshez, boltba, piacra csak azzal mentek.
Gondoljatok bele, hány műanyag zacskót visztek haza a boltból egy nap? Egy a kenyérnek, külön zacskó a különféle gyümölcsöknek, zöldségeknek?
Bea Johnson ezek után beszerzett kisebb nagyobb befőttes és fűszeres üveget, így kimérve ezekben az üvegekben veszi meg a vajat, sajtot és húst is, az otthonában is külön üvegekben tárolja ezeket. A zöldségeket a hűtőben sem műanyag zacskókban tárolja, hanem szövet zsákocskákban. A bevásárlásokat nem napi szintén intézik, hanem hetente egy alkalommal járják végig a már bevált beszállítóikat. A lisztet, cukrot, kakaót, magokat is kisebb-nagyobb zsákokban kimérve szállítják haza és otthon üvegben tárolják azokat.
Új lakhelyüket úgy választották, hogy elérhető közelségben legyen piac, mozi, iskola, így hétköznapokon nincs szükségük autóhasználatra. Azt viszont belátják, hogy kirándulásokra, nyaralásokra nem tudják nélkülözni az autót.
Két iskolás fiúk van, akiknek a ruhatárra szezononként 4 nadrágból, 8 pólóból 1 hálóruhából, 1 szabadidős összeállításból és alsóruházatból áll. (persze Kaliforniában kicsit egyszerűbb az öltözködés a klíma miatt, de ettől függetlenül könnyű elképzelni, hogy Amerikában a szegényebb családok is jóval többet költenek a ruhatárukra). Természetesen a felnőtteknek is korlátozott számú ruha áll a gardróbban, Bea évente 2 alkalommal vásárol, főleg second-hand ruhákat.
A családfő szerint a gyerekek is teljesen elfogadták ezt az életstílust, számukra is elfogadható, hogy minőségi és tartós játékokat kapjanak. Amit "túlnőnek", azt mindig tovább ajándékozzák.
Persze sokan azt vágják a család fejéhez, hogy ez a fajta életstílus nagyon sok pénzt és szabadidőt igényel, de Bea Johnson állítja, hogy egyik sem igaz, csak jó szervezés kérdése az egész.
Kizárólag olcsó mosószódát, ecetet, mikroszálas törlőkendőt használnak a takarításra, nem használnak vegyszereket sem a fürdőszobában, sem a konyhában. Még a szépségápolásra szánt termékeket is kis üvegekben tárolják, nem pedig műanyag flakonokban és természetesen szappanokat használnak. Olyan apróságokra is figyelnek, mint a kozmetikai vatta, ami szintén nem eldobható, hanem kimosható és újrahasznosítható. A fogkeféjük sem műanyag, hanem lebomló anyagból készült.
Az már magától értetődik, hogy az ételmaradékot komposztálják.
Bea Johnson azt mondja, hogy a legnagyobb ellensége az a sok reklámanyag, amit nap mint nap kéretlenül is a postaládájukba raknak, hiába próbálta letiltani, hatóságokhoz fordulni, ez ellen egyelőre nem tud mit tenni.
A család nagyon elszántan törekszik arra, hogy példát mutasson és bebizonyítsa, hogy nem a felhalmozás vezet a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Vannak követőik, vannak kritikusaik, de az tény, hogy egy átlag nyugati ember évente féltonna háztartási szemetet termel, míg ők pár maroknyit. Bár az USA-ban, főleg Kaliforniában könnyű olyan áruházakat találni, ahol lehet nagy tételben egészséges, organikus élelmiszereket vásárolni, de a kísértés is nagyobb, hiszen ismerjük az átlag amerikai életstílust.
Mindenesetre a velük készült interjúkat és Bea tanácsait elolvasva pár dolog azért Magyarországon is kivitelezhetőnek tűnik.
További Hírszem:
Hozzászólások
Nekem ez nagyon tetszik, bár
Nekem ez nagyon tetszik, bár még át kell gondolnom, hogy mindenhonnan tudnám-e száműzni a zacsikat (arra gondolok például, mivel helyettesítsem ott, ahol a viszonylagos folyadékállóság biztosítása vagy a szag-elzárás a lényeg, mert ebben is remekel a műanyag zacskó, és sajnos mást nem tudok, ami hermetikusan zár ÉS kis súlyú, kis helyet is foglal ÉS mindennapi használatra elérhető nagyobb mennyiségben...). Ha valakinek van életképes ötlete, írhat tippet. :)
Befőttes üveg mindenféle méretben tömegesen előfordul nálunk, méhészkedők lévén, úgyhogy amit első lépésként tenni lehetne, a zacskómennyiség lecsökkentése. Egyébként, ha mindenki ennyit megtenne, hogy amit tud, azt zacskó nélkül old meg, akkor is drasztikus változás lenne, és hatalmas eredmény!
Viszont túrázáshoz, kutyafuttatásokhoz, de még a szimpla bevásrlásokhoz is túl nehezek, ráadásul törékenyek... (nincs autónk sem, hogy mondjuk kétheti nagybevásárlásokat tegyünk, de nem is biztos, hogy beengednének minket egy raklapnyi üveggel a bevásrálókocsinkban
). Nehéz kérdés.
Ezen fogok agyalni hetekig. 
A lebomló zacskókat, szatyrokat nem pártolom, sőt! Undorítónak találom, ahogy a lakásban lassanként elporladnak, és a porát lélegezhetjük be, illetve terül szét a környezetben... Szerintem ez sem egy jó megoldás... Én egyébként hátizsákkal járok dolgozni, és abban általában el is férnek a bevásárlásaim.
Komposzt pipa, igaz főképp a biokertecske miatt, a mi szemetünk egyébként heti egy kis zsákocska (ketten alkotjuk a háztartást, meg két kutya), és ha belegondolok, azt is csak a termékek csomagolása alkotja. Azaz... ijesztő, hogy csak ennyi lenne tényleg! Csak a csomagolást kellene leváltani, és nem lenne szemetünk! Úgyhogy tényleg ráállok erre a problémára, nagyon örülök ennek a cikknek, különben nem nagyon gondolkodtam volna el a szemetünk összetételén!
Tetszik
ez a hozzáállás, kaptam pár jó tippet!
Tőlünk "nyugati irányban"
Tőlünk "nyugati irányban" kissé előrehaladotabb a környezettudatosság, de nálunk is elkezdődött. Én is figyelem vásárlásaim során az embereket: a legtöbben már "tartós" szatyort, táskát használnak, szinte teljesen eltüntek a műanyag reklámtasakok. Van szelektív hulladékgyüjtési lehetőség egyre több helyen. Tanulunk, igyekezünk, ki-ki a maga módján. Előbb utóbb mindenki meg fogja érteni, hogy tenni kell a Földért. Én hiszek ebben.
nem mindenben "nyugat" ami nyugat
Hát, ez is mentalitás kérdése.. Hollandiaban sajnos nincs tobb szelektiv hulladekgyűjtő, mint Magyarországon (mármint területarányosan), es kimerul a papir es az uveg gyujteseben, de a csaladi kukák ömlesztve gyujtik a hulladékot (van is nekik bőven..). A csaladihazaknal a bioszemet a kerteszeti hulladekra vonatkozik, illetve amiatt van elkülönítve. Ugyhogy még buszkék is lehetnénk.
Hulladék nélkül
Csak gratulálni lehet minden egyes embernek, családnak, aki nem kifogásokat keres, hogy "miért nem" tudja megvalósítani a környezettudatos életmódot, hanem megtesz mindent, ami lehetséges az ADOTT KÖRÜLMÉNYEKEN BELÜL. Nem kell tökéletesnek lenni, de mindig törekedni kell rá.
Azon gondolkodom,
vajon itthon hogyan lehetne valami hasonló életstílust kivitelezni... Az alap dolgok már nálunk is egyszerűen megoldhatóak, gondolok itt a zacskók, szatyrok kiiktatására (bár elég nehéz a zöldségest rábeszélni, hogy ne tegye zacsiba a gyümit, csak borítsa a kosaramba
) de például, hogyan tudnék kakaót kimérve hazavinni? Csakis úgy, hogy a dobozából átöntöm a saját üvegembe és úgy viszem haza. Ok, de akkor is termeltem szemetet, csak éppen nem otthon, hanem a boltban váltam meg tőle... és sorolhatnám az összes akármit, amit nem lehet lédig kapni.
Ez csakis akkor tud működni, ha megvan hozzá a megfelelő háttér, ahol mindent be tudok szerezni zacsi és doboz nélkül.
üvegek, zacskók es dobozok
En is mindig mindent uvegekben tartottam es tartok, remekul is mutat a nyitott polcokon, amolyan rusztikus... Igy az uvegeket is ujrahasznositom. A papirzacskokban pedig pl a hagyma hejat gyujtom a husveti tojasokhoz, a zacskok pedig egy fa rekeszben sorakoznak, de a muanyag zacskokat is fel lehet hasznalni ha nem tul koszosak, nagymamam pl mindig felhasznalta oket a haztartasban.. Pl a meleg teamat uvegbe rakta, bebugyolalta egy kisebb konyharuhaba es azt egy muanyag zacskoba tette, be a tarisznyamba, igy nem hult ki, mire arra kerult a sor, hogy telen a suliban mind megittam. Sokszor ma is igy csinalom, bar ma már vannak erre szebb megoldasok is pl E..l Flasche. De valoban az lenne az igazi, ha minden kimerve lenne kaphato. Annak ellenere hogy itt szelektiv hulladekgyujtes van, en is mergelodok, hogy mennyi munka es energia van a csomagolassal a gyartotol a kukaig...
egy mosoly kell csak!
Hidd el, az emberek sokkal nyitottabbak, mint gondolnánk!
A minap az egyik szupermarketben vásárolgattam (anglia) és a sajtos pultban nézelődtem. Én ugye nem szoktam hallgatózni, de amikor az eladó a hölgyet így üdvözölte: how is your ethical and ecofriendly household, dear? elkezdtem fülelni, és kiderült hogy ez a hölgy évek óta úgy jár bevásárolni, hogy a lehető legkevesebb szemetet vigye haza: nem tesz zacsiba semmit, hanem hozza magával az edénykéket- és az eladók boldogan teszik az ármatricát az edénykére. Olyan helyesen mosolyogtak, rögtön arra gondoltam, hé, ezt én is meg tudnám csinálni!
Szerintem megér egy próbát, biztos nem nevetnének ki!
Hat ez nagyon jo otlet! De
Hat ez nagyon jo otlet! De elbirja vajon az edenykeit mikor hazafele cipekedik? Bar gondolom minden jol ki van talalva.... :-)
őszinte leszek,
nem követtem a hölgyet,
.... de majdnem teljesen biztos vagyok benne hogy autóval volt. Vagyis a pultról a bevásárlókocsiba, onnan pedig a kocsiba teszi az üvegeket. Meg egyébként nagyon fitt és egészséges, erős hölgynek tűnt, nem olyan aszott szilva jellegű, szóval szerintem nem volna gond neki ha kézben kell hazaszállítani a zsákmányt. 
Sajnos
itthon az ellenkezőjét tapasztalom. Ezzel kapcsolatban is a hülyének-nézés az általános reakció (bár már utaltam rá korábban, hogy engem nem zavar
). A környezetemben az is nagy szó, ha valaki szelektíven gyűjti a szemetet. Mint írtam, a zöldségesnél is tukmálják a zacsit, azzal az indokkal, hogy ingyen van. Nehezen értik meg, hogy nem azért nem kérem, mert esetleg fizetni kell érte...
De bizakodjunk, és mutassunk jó példát!
ohh
hát ezt sajnálattal hallom... Én évek óta nem voltam m.o-n, szóval nem is gondoltam volna, hogy így állnak a dolgok.... Ez nagyon szomorú, és így már igazán megértem,hogy ha nehéz akár elkezdeni is. De igazad van, bizakodjunk. Minden egészségtudatos küzdőnek sok erőt és kitartást kívánok!!!!
Ugyanerre gondoltam én is,
Ugyanerre gondoltam én is, hogy azt sehogy sem tudom megcsinálni, hogy a boltban így vásároljak. Már az is nagy szó, ha találok ugyanabból a termékből papírba csomagoltat, amit többnyire műa. zacsiban árulnak. Kimérve meg szinte sehol sem lehet venni dolgokat. Pár éve hallottam valamelyik nagy áruházban, hogy lesz kimérve tartós élelmiszer. Látni még sosem láttam.
Sajnos Magyarországon ez még nem kivitelezhető, persze nem lehetetlen! Próbálkozni azért érdemes.
A ruházat a másik, hogy idehaza valóban nem nagyon lehetne ezt sem megoldani ennyi ruhával. Még jobb időben sem, amikor egyik nap 28, másik nap 10 fok van. Bár nemrégiben átrendeztük a házat, és én is megállapítottam, hogy sokkal több a ruhánk, és egyéb holmink, mint amennyire szükségünk lenne. Már több nagy zsákkal elajándékoztam, de még folyamatban van a további szanálás. :)
Ruha
Bizony igaz, több ruhánk van, mint ami feltétlen szükséges, de én úgy vagyok vele, hogy ha már egyszer nem sminkelek, legalább a csomagolással igyekszem feldobni magam
. Viszont törekszem arra, hogy minden évszakban selejtezzek, és azokat a ruhákat amiket valamiért nem szívesen hordok és csak a helyet foglalják, tovább adjam. Inkább legyen kevsebb, de szívesen hordott darabom, minthogy kidőljön a szekrény oldala. A gyerekruhák alapból mindig is továbbadósak voltak, bár hamarosan apa örököl a gyerkőctől!
Ruha
Ha mar az ujrahasznositasnal tartunk, regi ruhakat egybefüggő csikokra lehet vagdosni, es kitűnő edényfogót, edényalátétet es kisebb szőnyegeket lehet belőlük horgolni (nem kell bonyolitani a mintat, sima rovidpalcaval), es akár el is lehet ajándélozni őket. (csak a vagdosasnal vigyazni kell, mert pl a poloknal rendesen hullik a "morzsa" az anyagbol, szoval nem tiszta munka.)
Vagy zokniszarból üvegmelegítőt rogtonozni, vagy ujjatlan kesztyűt, esetleg ossze lehet oket varrni egy hosszu kukaccá, es a levagott zoknitalpakkal, egyeb semmire nem jo ruhamaradekokkal kitomni, es telen az ablakparkany "zoknijakent" hasznalni, vagy a kuszobre tenni, hogy a hideg kintmaradjon...
Regen a kilyukadt harisnyakbol vagtunk egy csikot, es hajgumikent hasznaltuk. A maradekkal pafranylevelet lehet a husveti tojasra fesziteni, mielott festjuk.. Az otletek kimerithetetlenek!
Ott van pl a foltvarras. Aztan ket mar nem hasznalatos ferfiingbol varrtam egy nagy szatyrot, ugy ahogy az anyag formaja "adta magat", amelyben mindenfele kisebb dobozt es papirgurigakat tartunk ovodas-fabrikalashoz, de bevasarolni is jo lenne/lesz...
Na, tenyleg abbahagyom.. :-)
Hulladék nélkül
Örülök ennek a cikknek. Felénk egy héten egyszer viszik el a szemetet, amikor is mindenki kirakja a ház elé a kukáját. Én is el vagyok szőrnyűlködve, mikor látom, hogy a szomszédok az edény tetejét rá sem tudják csukni, annyira tele van, és ez minden héten. És itt nem lényeg, hogy hányan laknak ott. Nekünk két hét alatt is alig telik meg az edény. Mivel két szállítás kötelező, ezért kirakjuk, hogy szállítsák el a szemetet, de még ennyi sem lesz, ha lesz komposztálóm.
Sajnos a tartós fogyasztási cikkeket is úgy gyártják, hogy nem bírják sokáig, akkor pedig vegyél újat, mert nem érdemes javítani. A harmadik világ országaiban pedig gyűlik a rengeteg le nem bomló hulladék.
Hozzászólás írása