AntalVali.com

A homeopátia fejlődő tudomány. Az elmúlt évtizedekben sajátos módon nemcsak nyugati, hanem indiai orvosok adták hozzá ehhez az alternatív gyógyító módszerhez a legtöbb új, innovatív megoldást, megközelítést. Közülük is kiemelkedik dr. Rajan Sankaran rendszere.

„Betegség az, mikor az emberben van valami, ami nem az emberre jellemző. Mintha bennünk valamilyen idegen dal szólna. A dal maga tökéletes, csak nem a neki megfelelő helyről hallatszik. Tehát egyszerre két dal hallatszik ki belőlünk: egy emberi, ami helyén való, és egy nem emberi, aminek nem kellene ott lennie.”

Dr. Sankaran

Sankaran doktor egyedülálló problémamegközelítő és magyarázó képessége folytán a 90-es években fektette le egy megújított szemléletű homeopata rendszer alapjait. Azóta is dolgozik rendszere részletein orvos kollégáival együtt, s közülük ketten, egy indiai orvos házaspár, dr. Ashok Borkar és dr. Preeti Borkar októberben Magyarországon tart előadásokat a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetem meghívására. Ennek kapcsán kérdeztük az új szemlélet alapvonásairól az iskola létrehozóját és vezetőjét, dr. Földes Lászlót, aki maga is jó ismerője és alkalmazója a rendszernek.

- Akik valamelyest már ismerik dr. Sankaran rendszerét, mind egyöntetűen azt állítják, pedig ezt a jelzőt ritkán hangoztatják egy gyógyító módszer esetében, hogy „szép rendszer”. Mitől lehet azt mondani, hogy ez a rendszer szép?

- Ez a rendszer talán azért szebb, mint az Európában gyakorolt vagy alkalmazott homeopátia, mert ebben valóban rend van. A rend abból ered, hogy nem a jellemző tüneteket összesítjük és azután megnézzük egy repertóriumban, hogy melyik az a szer, amely ezeket a tüneteket leginkább produkálja, hanem magát a rendet ismerve, lépésről lépésre, tudatosan eljutunk addig a szerig, amelyet alkalmazni kell. Azt mondják, maga a rendszer úgy alakult ki, hogy dr. Sankaran rendszerszerűen, képszerűen azt figyelte meg: minden emberből, főleg a beteg emberből a mindenkiben meglévő és szükséges normális emberi hang mellett valamilyen idegen hang hallható. Ezt maga a személy nem tudatosítja, mert ezt a hangot nagyon régóta a saját részének tekinti, de egy külső szemlélő, ha felkészült arra, hogyan kell, észre fogja venni, mikor szól ki az emberből.

Az idegen hang felismerése

- Honnan lehet ezt észrevenni?

- Például a szóhasználat, az arcmimika és kézgesztikuláció, furcsa, nem odaillő mozdulatok révén, vagy többek között még a hanghordozás megváltozásából. A rendszer abban áll, hogy ha megtaláljuk ezt a nem emberi hangot, akkor olyan kérdéseket teszünk fel, amiket csak ez a nem emberi hang tud megválaszolni. Tipikus példa, hogy kérdez a doktor, és a beteg azt mondja: ezt nem tudom megválaszolni, nincs rá szó. Ekkor addig kell tovább erőltetni a beszélgetést, míg a páciens valamit válaszol, de azt már nem ő mondja és sokszor mutatja is, hanem a nem emberi hang. A nem emberi hang azt is jelentheti, hogy szavakat dobál egymásra, amelyek folyamatosan leírják azt az entitást, ami belőle beszél. Azért kell addig eljutni, míg nem emberi hangon szól a páciens, mert az túl van az emberi, racionális gondolkozáson, azaz az illető ekkor már nem tudja felépíteni logikusan, ésszel azt, amit mondani akar.

- Az így megtalált szer alkati, az egyén számára legmegfelelőbb szernek nyilvánul? Vagyis olyan információt jelent a páciens szervezetének, mely annak egészére kihat, és hatékonyan harmonizálja a működését?

- Igen, mert úgy gondolják, hogy ez a nem emberi hang a központi problémával függ össze, ami köré minden zavar csoportosul. Nem a felületet, a tüneteket célozza meg, hogy például fáj a páciens feje, bőrkiütései vannak, vagy hullik a haja, hanem azt a központi gondolatot, amely köré az összes tünete csoportosul.

A forrás az állat-, a növény- vagy az ásványvilág

- Ez tehát maga a metodika, vagyis az: miként jutnak el oda, hogy megtalálják, milyen szert kell adni a betegnek. De a maga a rendszer hogy épül fel?

- Különböző szintekből. Magának az idegen hangnak a forrása három különböző életminőségből, az állat-, a növény- és az ásványvilágból származhat. Az ásványvilágra jellemző az, hogy minden megnyilvánulása egy kristályra emlékeztet. A legfontosabb kérdés az ilyen beteg számára mindig a saját szerkezetének felépítése vagy lebomlása. Olyan jellemző kifejezések utalnak arra, hogy ásványról van szó, hogy „én olyan vagyok...”, „nekem az a bajom...”, „én vagyok a hibás, magamban keresem a bajt”. A beteg tehát mindig visszautal saját magára, a saját felépítésére és a benne lévő torzulásokra. Gyakorlatilag minden probléma okát saját magán belül keresi vagy találja meg. Hogy milyen ásványhoz tartozik az illető, az a periódusos rendszer elemeiből és az azokból képződő vegyületekből határozható meg.

- A növényvilágnak is a struktúra volna az alapgondolata?

- Nem, éppen ez a különbség – hanem az érzékenység és az adaptáció. Itt a beteg problémája sosem saját magán belül kereshető, hanem a külvilág felől. Onnan viszont nagyon sok irányból jön. Érzékeny lehet a frontra, a melegre, a ködre, félhet a villámlástól, rosszul érezheti magát tömegben... A páciens reakciója mindig valamiféle alkalmazkodás ezekhez a külső hatásokhoz, tehát igyekszik adaptálódni, sosem fordul ellenségesen szembe a környezetével, mindig elfogadja, hogy ilyen vagyok és kész. Az állatvilág központi gondolata pedig megint más: a túlélés és a verseny.

- Mi az, ami az ilyen típusú betegekre jellemző?

- Az, hogy a probléma okát mindig kívül találják meg, a probléma okozója mindig egy konkrét valaki vagy valami. Tipikus mondatuk lehet például, hogy „azóta vagyok beteg, amióta a férjem megcsal, ő tehet a bajomról”. A páciens ezzel a betegségokozó dologgal szemben mindig ellenséges, mindig leküzdeni, legyőzni akarja, túl akarja élni, felül akar kerekedni. Szó nincs adaptációról, át akarja formálni úgy a környezetét, hogy ő abban túl tudjon élni és képes legyen megvalósítani a saját elképzeléseit. Összességében elmondható: teljesen mindegy, hogy melyik világhoz tartozó a probléma, mindenképpen torzulást idéz elő a személyiségben, mert nem emberi tulajdonságokról van szó.

Tízféle miazma vagy betegségszint

- A rendszer másik szintje, hogy maga a probléma milyen mélyen érinti magát a beteget...

- Így van, azaz hogy milyen módon áll hozzá a beteg a saját betegségéhez. Ezek azok a szintek, amiket a homeopátiában miazma néven tárgyalnak. Hahnemann idejében még csak mindössze 3 miazma létezett, de mára már 10 miazmát vagy betegségszintet tudtak beazonosítani. A 10 közül a legfelületesebb az akut, amire az a jellemző, hogy a beteg a teljes jól-lét közepette hirtelen érzi meg a panaszt, maga a panasz nagyon lesújtó, de viszonylag gyorsan elmúlik, s a panaszok megszűnése után a beteg teljesen tünetmentesen él tovább. Például egy fiatal korban jelentkező pánikbetegségnél a rohamok alatt a beteg nagyon rossz állapotban van, a rohamok között pedig tünetmentes. A 10 szint közül középtájon helyezkedik el a szikotikus miazma, itt már az a jellemző, hogy a panaszok folyamatosan fennállnak, az illető elfogadja, hogy neki betegsége van, és a betegség ellen nincs ereje küzdeni.

Megadja magát neki, de folyamatosan leplezi a külvilág felé, adott esetben túlkompenzációval. Például egy középkorú férfi az impotenciáját úgy leplezi, hogy állandóan csapja a szelet a nőknek, ugyanakkor mindig elkerüli a helyzetet, ahol kudarcot élhetne át. A tizedik, legmélyebb szintje a betegség általi érintettségnek, amikor a beteg teljesen megadja magát a betegségnek, várja, hogy az mit hoz neki, és általában a halálát okozza. Teljesen reménytelen állapotban van egészen a végkifejletig, például egy daganatos beteg, akin teljesen elhatalmasodott a betegség, és várja, mikor ér véget a szenvedése, az élete.

- Miért fontosak a betegség szintjei ebben a rendszerben?

- Azért, mert a periódusos rendszer függőleges oszlopai, a különböző növény- vagy állatcsaládok fajai különböző betegségszinteket jelenítenek meg. Egy-egy növénycsaládon belül is a különböző fajokból készült homeopátiás szerek más és más betegségszint esetén alkalmazhatók.

A megértés 7 szintje, a szer potenciájának kiválasztása

- Biztosan a világ rendjéből is következik, nemcsak abból, hogy így harmonikus, sőt tetszetős egy rendszer, hogy ebben is megjelenik a hármasság elve.

- Igen, s a rendszer harmadik szintje az, hogy maga a gyógyító milyen mélyen képes a beteg lelkébe behatolni, milyen mélyen képes megérteni a beteg problémáját. Ennek a megértésnek a 7 különböző szintjéből következik a szer potenciája. Itt is nagy rend van, nem történhet meg, hogy hasraütés-szerűen válasszuk ki a potenciát. A legfelületesebb megértési szint például az, hogy az orvos tudja a betegről, migrénje van, a migrénre pedig ad egy egészen alacsony potenciájú szert. A legmélyebb megértés az, amikor megvan az idegen hang, ami a betegből kiszól, és a beteg életéből az összes történés megérthető azáltal, hogy ezt a hangot ismerjük. Még azt is meg lehet érteni adott esetben, hogy az apja 3 éves korában miért pofozta föl. Itt pedig már nagyon magas potenciájú szert adunk.

*  *  *

A Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen erről a rendszerről szól az egész tanév. A nyitány az lesz, hogy dr. Sankaran tanítványai 2x2 napos előadást tartanak október 3-án és 4-én magáról a rendszerről és október 10-11-én a rendszer alkalmazásáról. Bővebb tájékoztatást az érdeklődők itt olvashatnak.

Külön érdekessége lesz ennek a tanévnek a szabadegyetemen, hogy dr. Földes László 60 órás előadássorozatot tart a rendszerről és felhasználási területeiről. Az immár nyolcadik éve működő Mantra Filmklub is ehhez igazítja a tematikáját, azaz a betegség mélységeit képben és hangulatban jelenítik meg a filmek, s ezáltal könnyebben megtanulhatóvá teszik ezt a homeopátiás rendszert.