Részben megnyugtató lenne, ha a vásárolt élelmiszereken feltüntetett összetevők tükröznék a valóságot. Két New York-i diák házi DNS projektjük során "megdöbbentő" eredményekre jutottak.
A magas ár nem tükrözte a minőséget, beltartalmi értéket. Kutatásuk során sikerült azt is megfigyelni, hogy mely előre csomagolt élelmiszerekben sérül a leginkább a DNS...
Tartalom:
A DNS leleplezi az élelmiszercsalást is
A Rockefeller Egyetem és az Amerikai Természettörténeti Múzeum vezetése alatt két középiskolás New York-i diák - Brenda Tan és Matt Cost, a Trinity School 12. osztályos tanulói - elindítottak egy érdekes és eredeti kutatást: a DNS-ház projektet.
Lakóházukban és környékén szemügyre vettek minden biológiainak mondható anyagot: a százlábúaktól a tollseprűben található madártollig, az évek óta a szobában porosodó szarvas agancsig, a grapefruit szállítódobozától az élelmiszerekig, a konzervekig minden azzal gyanúsíthatót, hogy DNS-sel rendelkezik. A biológiai anyagból vett mintát elküldték a Természettörténeti Múzeumba, ahol a szakértők elemezték, megállapították a DNS-ét, amennyiben meg lehetett állapítani, és az online DNS-adatbankban a diákok - a Rockefeller Egyetem szakértőinek segítségével - beazonosították.
Külön figyelmet fordítottak a diákok a vásárolt élelmiszerekre. Megállapították, hogy a begyűjtött 66 élelmiszerből 11 nem azt tartalmazta pontosan, amit a címkéje állított... (Ebben az azóta már egyetemista Tritnity-beli diáktársaik nyomdokait követték, akik 2008-ban végzett kutatásukban felfedezték, hogy a boltokban és az éttermekben árusított halak egynegyede nem az, aminek eladják.)
A fogyasztók becsapásának néhány módszerét Brenda Tan és Matt Cost is felfedte. A DNS-teszt alapján megállapították, hogy a méregdrága juhsajt-specialitás valójában tehéntejből készült, hogy az őzhúst hirdető kutyaeledel marhahúst tartalmaz, hogy a szárított cápa-delikatesz - nílusi perch. Általában olcsóbb alapanyagból készült a termék, mint amit a címkén hirdetett (a halkészítmény tilápiából tonhal helyett, a kaviár tokhal helyett más, olcsóbb hal ikrája volt, és így tovább), de előfordult az is, hogy védett állatfaj volt a termékben, ezt fedte el a címke.
További sikereik: egy behurcolt légyfajt találtak egy láda grapefruitban, ami Texasból érkezett. Egy európai százlábú-faj képviselőjére bukkantak a lakóházukban, és felfedeztek új csótányfajokat vagy alfajokat - szintén a saját házukban. Eközben rájöttek, hogy a DNS kitűnően ellenáll időnek és rombolásnak.
Mitől válik olvashatatlanná egy DNS?
Kiolvasható-e még a főtt húsból? Egy darab sajtból vagy a már semmi természetes alapanyagra nem hasonlító kutyaeledelből?
"Elképesztő volt, amit találtunk. Egészen kevés, speciális körülmény volt csak képes szétrombolni a DNS-t. A hideg, a szárítás, a vegyi anyagok nem ártottak neki, túlélte. Akár mélyhűtött, akár fermentált, akár szárított, akár tejsav-baktériumokkal savanyított volt a tesztelt anyag, a DNS-e felismerhető maradt."
"Sosem gondoltam volna, hogy érintetlen DNS-eket eszem a joghurttal" - mondta az egyik diák-kutató.
A DNS az idő múlásának is ellenáll. Egy szarvasagancsból vett darabka használható DNS-t adott, pedig már nyolc éve hevert egy szobában, kitéve hőmérséklet- és páratartalom ingadozásnak. Az egyetlen kivételt a konzervek képezték: olyan magas hőfokon hőkezelik őket, hogy a DNS-ek széttöredeznek bennük, azonosíthatatlanná válnak.
Forrás: EurekAlert
(Forrás: fuggetlen.hu)
További oldalak: