Egy ausztrál édesanya szívbemarkoló történetét osztotta meg a világgal, amikor arról mesélt, hogyan hozta vissza az életbe halott csecsemőjét, a szerető anyai ölelés erejével.
Olyat már hallottunk, hogy halottnak hitt csecsemő sírt fel a ravatalon. Kate Ogg öt hónappal ezelőtt Sydneyben adott életet ikergyermekeinek, egy kislánynak és egy kisfiúnak, akik koraszülöttként, 27. hétre jöttek világra, mindössze kilencven dekagramm súllyal. A testvérek közül a kislány, Emily teljesen egészséges volt, a fiúcska azonban nem lélegzett. Az orvosok húsz percen keresztül küzdöttek az életéért, mindhiába.
„Az egyik orvos azt kérdezte tőlem, hogy választottunk-e fiúnevet? Jamie-nek neveztük el, feleltem" - nyilatkozta az édesanya egyik ausztrál tv-nek.
Az orvos a betakargatott kisfiúval az anya felé fordult, és közölte vele, hogy már nem tudták megmenteni a kisfiú életét. Átadta a szülőknek az élettelenül fekvő csecsemőt, hogy elbúcsúzhassanak tőle. Ami azonban ezután történt, azt még az orvosok is csodaként emlegetik.

Kate és férje, David könnyeiket nyelve, fájdalomtól meggyötörten összeölelkeztek, és maguk közé vették babájukat.
„Ez volt a legszörnyűbb fájdalom, ami valaha átéltem. Kiszabadítottam Jamie ernyedt kis testét a takaróból, kibontottam a köntösömet, és a mellkasomra tettem, hogy a bőrünk összeérjen.
Daviddel beszélni kezdtünk fiúnkhoz, elmondtuk neki, hogy nagyon szeretjük, és hogy van egy lánytestvére is. Megosztottunk vele mindent, amiben része lett volna, hogy ha életben marad."
Két óra telt el a fájdalmas vallomással és búcsúval, amikor is a kisfiú életjelet kezdett adni. „Jamie zihálni kezdett, levegőért kapkodott, de az orvos felvilágosított minket, hogy ez természetes reflex, semmi több" – magyarázta Kate. „Ekkor azt éreztem, hogy megmozdul, mint aki álmából riad, és egyre szabályosabban veszi a levegőt. Tettem néhány csepp anyatejet az ujjamra, amit szopizni kezdett, a légzése pedig teljesen normálissá vált. Rövidesen kinyitotta szemeit, ami maga volt a csoda, kinyújtotta kezecskéjét, az ujjam után nyúlt és megragadta, miközben a fejét forgatta."
"Időközben visszajött az orvosunk is, aki látva a változásokat, sztetoszkópjával megvizsgálta Jamie szívhangját, majd fejét csóválva egyre csak azt hajtogatta, hogy ő ezt nem hiszi el, nem hiszi el!„
Erszénytechnika vs. okos feleség
Sokan úgy vélik, hogy az erszényterápia, amit egyre több kórházban alkalmaznak áll a hihetetlen történet hátterében. Az erszényterápia az újszülött és a szülők vagy testvérek szoros testi kapcsolatának fontosságán alapszik, hasonlóan a kenguruk viselkedéséhez. A nőstény kenguru erszényébe helyezi kicsinyét, és mint egy természetes inkubátor, melegen tartja és táplálja.
Az erszénytechnikának fontos szerepe volt abban, hogy ez a varázslatos fordulat bekövetkezzen, de ami ennél is lényegesebb lehetett, azt David fogalmazza meg: „Szerencsére nagyon erős és okos feleségem van. Ösztönösen tette azt, amit tett. Ha nem így cselekszik, Jamie nem lehetne közöttünk".
További Hírszem:
De igen, jogod van nemet mondani az ellátásokra. Jogod van azt mondani, hogy nem adod oda a gyermeked, jogod van vele menni pl oltásra, vérvételre. Még a csecsemővel is. Az, hogy nehezebb úgy egy csecsemővel, hogy ott van mellette az anyja (aki harcias mint állat, mert még dolgoznak benne a hormonok) az tény. Ezért egyszerűbb összegyűjteni a magatehetetlen babákat, és úgy kezelni ahogy kezelik őket a kórházban. Néhány évtizede a babák nem kaptak fájdalomcsillapítót semmilyen kezelésnél, mert úgy gondolták az orvosok, hogy még nem éreznek fájdalmat. Később a ct használatával rájöttek hogy igen. De addig hány millió babát kezeltek fájdalomcsillapító nélkül.
Szóval: ANYÁK: akármilyen fájdalom van a szívetekben, és akármilyen fájdalom a testetekben, ne hagyjátok, hogy a szülői jogaitokat megsértsék (és a gyermeknek a szülőjéhez való jogát)! Rajtunk múlik, hogy mi lesz az általános nézet a kórházakban.
Kedves Édesanyák!
Jogotok van visszautasítani bármilyen beavatkozást saját magatokkal, és gyermeketekkel kapcsolatosan. Úgy ismeri a jog, hogy "egészségügyi önrendelkezési jog".
Most nem tudom fejből a pontos paragrrafust, de az 1997. évi CLIV. törvényben szerepel.
Azonban van egy ennél is erősebb törvény, a 2002. évi VI. törvény, ami az 1997-ben kelt Oviedói Egyezmény, melyet Magyarország aláírt. Ezzel kötelezettséget vállalt, hogy beépíti jogrendjébe, és alkalmazza is azt - szankciók terhével. Tíz év alatt sem sikerült...
Az egyezmény 5. cikke kimondja általános szabályként, hogy csak olyan orvosi beavatkozás hajtható végre, melyhez megfelelő tájékoztatást követően az érintett (gyermek esetén a törvényes képviselője) hozzájárult. A beleegyezés bármikor szabadon visszavonható!
Sajna, a legtöbb orvos ezzel nincs tisztában, de még a kórházi jogászok sem... sőt, halkan mondom, a bíróságok, sőt a minisztérium sem...
Időszerű tehát egy társadalmi összefogás, másként nem fog változni a helyzet...
Csak olyan hozzátartozó, barát kíséretében menjünk orvoshoz, kórházba, szülni, aki kellően határozott ahhoz, hogy adott esetben meg tudjon védeni az orvosi fasizmus rutinjától. Ne hagyjátok magatokat, ha hivatkoznak rendszabályokra, módszertani levelekre, hogy letörjék ellenállásotokat - ezek sehol sincsenek a törvényhez képest a jogi hierarchiában. Csak abban az egyetlen extrém esetben jogosultak a beteg feje fölött dönteni, ha egyértelmű és azonnali életveszélyről van szó. S akkor is csak annak közvetlen elhárításáig.
Tehát semmi de semmi joguk nincs egy életjelt nem mutató babát elvenni az édesanyjától.
Nemrégiben egy magyar várandós kismama vizsgálat közben megszült jóval idő előtt. Az orvosok - bababarát kórház - kidobták a hideg folyosóra egy tálban a halottnak hitt csecsemőt. Aki nemvolt rest, és tíz perc után felsírt! A belső vizsgálat - mint mindig - nem állapított meg mulasztást...
Az ilyen "szakembereket" minimum bojkottálni kell, nyilvánosságra kell hozni a nevüket, és közölni a kórházzal, hogy addig oda be nem tesszük a lábunkat, amíg ilyen felelőtlenségre képes emberszabásúakat foglalkoztatnak.
S bár szülés előtt nem tanácsos hűvös hangulatot teremteni, de érdemes jóelőre aláíratni a szülésszel és a csecsemőosztállyal is, hogy pl. a BCG oltást NEM adják be a kicsinek, nem vágják el azonnal a köldökzsinórt, nem mossák le a magzatmázat samponnal... stb. Két tanú aláírásával már magánokiratnak számít... Ha ügyesen kommunikáljuk a dolgot, nem bántóan, de kellő határozottsággal, hisz gyermekünk világrajövetele nem "egy szülés" csupán, hanem rendkívül meghatározó első találkozás a külvilággal - teljesen védtelen, sérülékeny, kiszolgáltatott állapotban. Én félórával a szülés után felnyaláboltam kisbabámat, hátamra vettem az asszonyt, s irány haza. A kórház által riasztott védőnőt és gyámügyeseket - a ház előtt vártak! - rábíztam a kutyámra... Így elmaradt a BCG... :)
Erősebbnek, felkészültebbnek, koncentráltabbnak kell lenni mint ők, s akkor, de csak akkor érvényesíthatjük biztosan a jogainkat...
Kedves Csillagösvényalapítvány!
Bár ott lettél volna! Mi nagyon fáradtak voltunk már, hiába voltunk felkészültek és képzettek. Ők sokkal többen voltak, és nekünk elfogyott az erőnk és nem is halott babáért küzdése készültünk. erre is gondolnunk kellett volna, de erre szinte senki se készül. és persze a kórházi személyzet ezt nagyon jól tudja, és ki is használja, tisztelet a kivételnek. Mert azért kivétel nálunk is volt, egy azaz pontosan egy igazán jólelkű szülésznő, és legalább 2 fő normális nővér.
Igazad van, valóban nagyon határozottnak és nagyon tájékozottnak, naprakésznek kell lenni, ha az ember élni akar a jogaival, mert ez itthon nem hogy nem természtes, de még le is szólják és el is ítélik érte, ha élni kíván a törvény adta jogaival.
A 2 szülő mellé nem árt egy bodyguard(testőr), a kutyát nem engedik be a kórházba, pedig az milyen meggyőző lenne.
A várandósság alatt küzdöttem, mint anyatigris, egy csomó mindenkivel, de amikor elbódítottak kivették alólam a talajt szó szerint. A férjem hulla fáradt volt, örült ha rám tudott figyelni. Esélyünk sem volt.
Erre kellene egy erős civil szerveződés. Milliószor megéltem az Anyám Apám kórházi kezelése alatt a megalázást az alázat helyett és a kiszolgáltatottságot a szolgálat helyett a mai magyar kórházi valóságban, ami még mindig tart.
A férjemet annó nem hagytam bent a kórházban, amikor tök feleslegesen bent akarták tartani, saját felelősségre hazavittem, életben is maradt.
De a gyereked kapcsán megzsarolnak, fenyegetnek és minden mást is megtesznek, csak hogy nekik kényelmes legyen.
Új regisztrációt kellett csináljak, mert a jelszavammal volt valami, hiába kértem új kódot, nem tudtam belépni sehogy. Tehát Csillagösvény Alapítvány vagyok, személy szerint pedig: Labant Csaba.
Kedves Xila!
Ha egy helyzetben minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor nem marad más, mint a többit a Mindenható kegyébe ajánlani.
Emberi elménkkel nem látjuk át az ok-okozatok rendkívül összetett, szövevényes mivoltát. Együttérzek Veletek, sajnálom, hogy többet nem tehetek.
Kedves Csaba!
Bármikor meg tudod változtatni a felhasználónevedet ha szeretnéd, a saját menüdön keresztül
Kedves Veronika,
köszi a tippet. Nem a névvel volt gond. Most, hogy két regisztrációm van - s az újjal vagyok belépve - mégis időnként a régibe kapcsol át. Valami szoftvertechnikai rés lehet. Lényeg, hogy végre tudok hozzászólásokat írni ![]()
Igen, tudom hogy nem a névvel volt baj, csak gondoltam ha vissza akarod venni a Csillagösvényt megtehesd.. szerintem írj a problémáról a webmesternek biztos megfejti a rejtvényt! ![]()
Szia Esty!
Igen, jogunk van a Kicsivel menni minden vizsgálatra, de tény, hogy nem szeretik a csecsemőgondozók, ahogy Te is írod... Nekem többször harcom volt velük - na, jó, igazából csak egy személlyel, de vele többször és mindhárom gyermekemnél :), a többiek tünemények voltak! -, nem egyszer enyhe dulakodásra is sor került :-S ... a legkeményebb jelenet akkor játszódott le, amikor szó szerint kézzel kisegített az illető az ajtón és be akarta csukni, amikor közöltem, hogy egy pillanatra sem szeretném egyedül hagyni gyermekem, de gyorsabb voltam és becsúsztattam a lábam a csukodó ajtó és az ajtófélfa közé, majd naggggyon határozottan kijelentettem, ha nem enged be csúnya jelenetet fogok csinálni... és láss csudát, bemehettem :)
Niki
Igazán nem szeretnék illúzióromboló lenni, de ha félretesszük egy kicsit a szívünket, a könnyeinket a meghatódottságtól és elgondolkodunk, hogy 20 perc oxigénhiány mit is jelent, akkor rájövünk, hogy annyira talán mégsem olyan nagy az öröm...
"Élettani szempontból nézve a magzati oxigénhiányos állapot egyharmad részben a méhen belül alakul ki, egyharmad részben a szülés alatt, és egyharmad részben a szülést követően. Ezeknek a csecsemőknek nem nekünk kell azonnali elsősegélyt nyújtanunk – magyarázza dr. Somogyvári Zsolt, a Peter Cerny Alapítvány újszülöttgyógyásza. – Erre mi nem is lennénk képesek, mert ennek a megszületést követő harminc másodpercen belül kell megkezdődnie, különben a gyerek maradandó károsodást szenvedhet."
20 perc oxigénhiányos állapothoz hatalmas szerencse kell, hogy ne legyen maradandó károsodása a gyermeknek, azonban én már sok ilyen csecsemővel találkoztam, 5-10 perc oxigénhiány is elég, hogy súlyos károsodást okozzon!
Pontosan a Cerny Alapítvány orvosa volt az, aki össze-vissza értelmetlen dolgokat beszélt egy halott gyerek kómás anyjának. Gratulálni tudtam csak hozzá. Mentegette saját magát. szánalmas volt, ezt azért felfogtam a kómafüggönyön át is.
Nyilván sok babának segítenek, nem kétlem.
De 5 héttel a mi esetünk után volt a TV-ben egy hasonló eset, ott nem adták fel 10 perc élesztgetés után és a a sokadik perc után a gyerek életben maradt. Nálunk vajon miért adták fel? Megkérdezték, hogy beleegyezek-e? vagy az apja? ott voltunk, nem 200 km-re onnan. És a hagyományos emberi megoldást meg sem próbálták. Odaadni a gyereket az anyjának, amikor megszületett, nem azután, hogy csöveket és mindenféle erőszakos beavatkozást próbálnak vele/rajta megtenni. Nem volt opció, hogy a kezembe adják egy percre sem, sem élve sem holtan.
Igen minket is azzal vigasztaltak, hogy higyjük el, jobb egy halott, mint egy fogyatékos. Tudom, hogy jó szándékkal mondták, de ettől még minket a gyerekünk élete feletti döntésből 100%-osan kihagytak. Ez tény.
Amint a kórházba belépsz onnantól semmi beleszólásod, semmibe.
"én már sok ilyen csecsemővel találkoztam, 5-10 perc oxigénhiány is elég, hogy súlyos károsodást okozzon!" -> pont az ilyen hozzáállás az, amivel jogot formálnak arra, hogy Ők döntsenek, és ezzel anyát és gyermekét is megfosztják a békétől és a bizalomtól és a meleg gyöngédségtől, amit az első érintés adhatna, felülírják a természet törvényeit a gyereknek az anyjánál a helye. (szerintük azután, hogy Ők ellátták, és úgy döntöttek odaadható az anyjának)
Míg élek kísérteni fog a gondolat, hogy ha a kezembe adják azonnal, ha továbbra is hallja a szívem, még most is élne. De hát ugye kikötöztek, mint egy állatot, mivel is ölelhettem volna meg? Az anyai ösztönöm lekötözték egy asztalra.
Bocsánat mindenkitől, túl közelről érint, nem akarok vitázni ezen, ezek az én érzésem és gondolataim, és talán segítenek másnak, hogy elkerülhesse ezt a fájdalmat, vagy legalább tisztában legyen vele, mi várhat rá.
Remélem a legtöbbeteknek egészséges gyönyörű kisbaba, ami vár rá.
Kedves Jency83!
Ez a hír először 2010 augusztusában röppent fel. Akkor már 5 hónapos volt Jemie és makkegészséges!
Már akkor is megdöbbentett a hír, főleg, ha belegondolok, hogy vajon hágy gyermek "kelhetett volna életre", ha azonnal odaadják az anyukájának!
Igen, ennek a picúrnak szerencséje volt, hogy nem lett baja. Na és ha károsodást szenved? Melyik jobb? Egy halott gyerek, vagy egy sérült? Bocs, hogy ilyen nyersen sikerült, de hát... Azt hiszem, én azért tudnék választani, akármilyen nehézségekkel is jár egy beteg gyermek felnevelése...
Vajon Magyarországon miért nem adják meg ezt az esélyt a babáknak? És a mamáknak? És nekünk miért nem adták meg? miért? miért? miért? (nem kell válaszolni, kb 100 vélaszt tudok rá, de mind értelmetlen, és felfoghatatlan)
A mi gyerekünket nem élesztgették 20 percig. és nem kaptunk 2 órát arra, hogy elköszönjünk tőle. 1 percet se kaptunk. Csak egy életet, amig él az emléke szivünkben.
Az én könnyeim most kezdtek el kibuggyanni... Szívből sajnálom! Senkinek sem szabadna ilyesmit átélni! Ha megtörténik a legrosszabb, az a minimum, hogy az érintettek kapjanak rá lehetőséget, hogy a saját lelküknek megfelelő ütemben gyászolhassanak. Ehhez a búcsú az első lépés, amit még nagyon sok követ. Ettől megfosztani a hozzátartozókat, egyenesen gonoszság. Ugyan kinek ártana, ha még egy ideig a szülőkkel maradhatna a baba?? Biztos erre is van valami értelmetlen rendelet... ![]()
Kedves Panki!
Köszönöm szépen az együttérző szavakat, nagyon jól estek a lelkemnek. Tiszta szívemből kívánom, hogy senki más ne kerüljön ilyen helyzetbe ezután.
Tuti volt rá rendelet, talán el is mondták, de akkor úgy se hallasz semmit sem, csak fél órával utána, mikor feleszmélsz a kómából, kéred a babád, és nem adják.... csak várakozás és jön az orvos, és valamit hablatyol, és csak annyit értettem, hogy meghalt, ezért nem hozzák a karjaimba, ahova legelőször is kerülnie kellett volna. Meggyőződésem, hogy sokkot kapott a szülés körülményei miatt, amikor kivették, és ha engem érzett volna elször akkor ma itt játszana velem a 11 éves gyönyörű lányom. De nem így lett.
!!!!!Innen üzenem minden anyának, aki valaha ebbe a helyzetbe kerül NE HAGYJÁTOK a KÓRHÁZBAN A BABA testét, semmilyen észérv miatt sem. Utána 99% esély van, hogy egy életen át bánni fogjátok.!!!! Tudom, hogy nem az történt a testtel, amit megígértek. - erről aztán úgyse ír soha senki. Kimoderálnák bárhonnan. és ez akkor is fáj, ha a lélek már máshol "jár" olyankor.
De
Örülök, hogy van olyan hely a Földön, ahol nem ez a vége, hanem az ÉLET, ami gyönyörű, még ha néha nagyon fáj is. Ezért inkább örüljünk, amikor megszületik a Csoda.
Kedves Xila! A Te történeted az igazán szívbemarkoló, nagyon sajnálom ami történt Veletek. Ezért is fontos megnézni, hogy hol szül a kismama, mert vannak bababarát kórházak, ha valaki nem akar otthon szűlni. Én 16 éve egy Bp-i kórházban szültem, és a köldökzsinór elvágása után odarakták a mellkasomra a babát, utána a kórteremben is mellettem volt. Szerintem nincs ilyen rendelet, ami ezt megtiltja. A helytől függ, és az ott dolgozóktól.
Xila, a kislányod egy 11 éves angyalka és várja, hogy valaki mellé szegődhessen akire vigyázni fog egész életében. Kívánom, hogy a lelketek békére találjon.
Kedves Tinke!
Bababarát kórház volt.
De amint ők úgy látják jobbak mint Te a babához, addig nincs szavad.
Csak addig bababarát, amig Ők úgy látják minden úgy megy, ahogy Ők jónak látják. Nincs jogod kérni, nincs jogod szeretni a betegnek diagnosztizált vagy halott gyereked. nincs jogod dönteni a hleyéről, az ellátásáról. Szabályok vannak, ezért soha többé nem mennék be magyarországi kórházba szülni. Soha nem adom meg többet ezt a lehetőséget senkinek, hogy helyettem döntsön a gyerekemről.
Csak azért írtam bármit is hogy végre világossá váljon, rálátása legyen mindenkinek, hogy nálunk mennyire más minden. Mennyire nem baba-mama barát, amit annak neveznek el. Mert nem a nevétől lesz az, hanem az emberektől. A magyarországi átlag mentalitás nem ad lehetőset a szabad szülsére. Fogalmuk sincs mit okoznak ezzel, és nem is kívánok ebbe belemenni.
Lásd a fenti orvosi nyilatkozatot az oxigénhhiányos állapotról. "nagyon ritka, nagy szerencse kell stb" - és?
Az anyai szív tudja, egy anya tudja, sokkal jobban, mint a tudomány, vagy bármilyen orvos, csak épp ezt nyomják el bennünk. Ki tudja miért? Ebbe szintén nem mennék bele.
Ez van.
Szép napot mindenkinek.
amikor az orvostudomány csődöt mond, akkor a szeretet segít...na meg az anyai ösztön! Hihetetlen, hogy mire képesek a nők. Nem vagyok feminista -annyira :) - de most komolyan!!!
Bizony kijöttek a könnyeim.
Sietek haza és megölelem a gyerekeimet.![]()
kicsordultak.....ez a lelkek ereje!!!!!!!!!!!!!!
Oxigénhiány....mellékesen jegyzem meg szerintem ezzel nem törődött senki....nem is hiszem, hogy különösebben számítottak volna ekkora csodára!!!
A SZERETET ÉS A SZERELEM csodákra képes! ![]()
Ennél csodálatosabb dolgot el sem tudok képzelni. Közelröl érint a születés dolog, pár hete született meg a kisfiam!! Ö a 3. gyermekem, ennél szebb dolog nincs is a földön!!
Otthon szülés
Csodalatos, ami a fő cikkben szereplő ausztrál anyukával történt, és szörnyű, ami a magyarral.. Én is magyar vagyok, de tavaly Pápua Új Guineán szültem meg a kislányunk, otthon, szülőmedencében. Volt velünk egy orvos és egy nővér is a biztonság kedvéért. Minden jól ment, de ha legközelebb szülnék, csak egy szülésznővel tenném, szintén otthon (és közel a kórházhoz, ha bármi komplikáció lenne). Szerintem orvosi beavatkozásra semmi szükség egészen addig, amig a baba jól van odabent. A szülés után pedig mennyivel jobb volt, hogy nem kellett menni sehová, nem volt körülöttünk ismeretlen ember. Csak a pihenés, mellettünk egy új kis 'csodával' :)