A Nagy Méregtelenítés
Friss hírszemek
- Rúzs ólomból, lakásillatosító kőolajból
- Fűszer-és virágoskert a Permakultúra elveivel
- Sokkoló okok arra, hogy elhajítsuk mikrosütőnket
- Standard oltások hatására a kölyök majmok az autizmus tüneteit kezdik mutatni
- Az oltás szükségességének alapelmélete végleg összeomlott!
- Akik a nomád életet választották...
- Miért nem bomlik le a McDonalds-os Happy Meal hamburger – az igazi magyarázat
- A répa - marketing
- Az 50 legegészségesebb étel
- Tervezz magad köré élőhelyet!
Friss hozzászólások hírszemekhez
Elképesztő! Betegségnek tekintik a szófogadatlanságot
Új betegség: a kóros szófogadatlanság
Minden szülő ismeri az érzést, ahogyan egyre kétségbeesettebben próbálja megfékezni engedetlen gyermekét. Az orvosok szerint azonban vannak olyan kicsik, akik egyszerűen képtelenek bármilyen utasítást teljesíteni. Jelenleg még keveset tudunk a kóros utasításmegtagadási tünetegyüttes (PDA) nevű állapotról, a The Times nevű brit lapban megjelent cikk szerint azonban az eddig felismert esetek csupán a jéghegy csúcsát jelentik.
„Rengeteg olyan PDA-s gyermek van, aki nem kapja meg a megfelelő segítséget, mivel egy alig felismert betegségről van szó. Százból egy gyermek mutat autisztikus tüneteket, ám azt még nem tudjuk, közülük hányan érintettek a PDA-ban" – nyilatkozta Phil Christie, az Elizabeth Newson Központ Gyermekosztályának pszichológusa, ahol először diagnosztizálták ezt az állapotot.
A legtöbb szülő egyszerűen csak rosszaságnak fogja fel a helyzetet, pedig ezen gyermekek alapvetően képtelenek megfelelni más emberek követeléseinek és elvárásainak, ami olykor extrém mértékű szorongást okoz náluk.
Chrrstie és kollegái tapasztalatai szerint ezek a gyerekek tüneteik alapján az „atipikus autisták" egyre növekvő számát gyarapítják. Ők azok, akik szokatlan ellenállást mutatnak bármilyen utasítás iránt, még akkor is, ha az adott tevékenységet egyébként élveznék. Egyébként társaságkedvelő kicsikről van szó, akik azonban gyakran manipulálják a környezetüket, és figyelmen kívül hagyják az íratlan viselkedési szabályokat. Hangulatuk ingadozó, és sokszor keverik a képzeletet a valósággal.
A szófogadatlanság egy bizonyos fokig természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek. A PDA azonban igen komoly formában hozza elő a jelenséget, és a kisgyermekkoron túl is megmarad. A legtöbb gyerek vagy magától növi ki az engedetlenséget, vagy jutalmazás és büntetés következetes alkalmazásával, magyarázással és a kortársak nyomására leszoktatható róla. A PDA-soknál ezek a módszerek nem működnek, a szülők elsődleges feladata ilyenkor inkább a szorongás csökkentése.
A brit Nemzeti Autizmus Társaság nemrég egy egész konferenciát szentelt a PDA témájának, és a szigetországban már egy könyv is megjelent róla Understanding Pathological Demand Avoidance Syndrome in Children (A gyermekek kóros utasításmegtagadási tünetegyüttesének megértése) címen.
További Hírszem:
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Hozzászólások
VÁLASZ
Sok időm nincs a válaszra,de az a tapasztalatom, hogy a következetesség és a szeretet csodákra képes. Az érzéseket valóban nem kell elfojtani csak megtanítani kell a gyermeket, hogy beszéljen róluk. Az ötleteid jók és hasznosak.
Van egy jó könyv (én sok hasznát vettem a nagyobbik lányomnál is), a címe "Beszélj úgy,hogy érdekelje, halgasd úgy, hogy elmesélje". További szép napot Mindenkinek Zsuzsó
Szófogadatlan gyermek???
Az én legnagyobb fiam jelenleg nemsokára már 15 éves lesz, éppen az angol nyelvvizsgájára készül, hatosztájos gimibe jár, zenél, vizilabdázik...
No de amikor kicsi volt akkor meg kellett küzdenem érte rendesen.
Óvodás volt, és teljesen kezelhetetlennek volt nyilvánítva, az óvónénit naponta borította ki, a mosdóban lekapirgálta az összes jelet a poharakról, és még sorolhatnám.. ( de kérdem, hogy volt annyi ideje a gyereknek, hogy az összes jelet leszedje?, senki sem kereste?)
Találkoznom kellett az óvoda pszichológusával, ami úgy zajlott, hogy X bácsi kérte, hívjuk be a fiamat is, aki éppen akkor érkezett meg az ovis úszásról.
Az udvaron voltak a gyerekek, épp akkor engedték ki őket, hívtam őt, mire egy hosszú nem volt a válasz, ezt látván az X bácsi rögtön levonta a következtetést. Így csak ketten mentünk be a beszélgetésre, ahol megkaptam a családunk azonnali elemzését, a gyereknek nincs megfelelő apa képe ( mert a férjem este amikor hazajött, nem regulázta meg, hanem birkózótt, meg játszott vele, így aztán nem volt kire felnézzen,- nem volt megfelelő családfő képe a férjemnek.
Ezután a beszélgetés után, én mondtam az óvoda vezetőjének, nem vagyok hajlandó többet beszélgetni családunkról X bácsival. Megértőek voltak, elküldtek a nevelési tanácsadóba. Kaptam egy elemzést a gyerekről az óvodától ezt kellett vinni. Épp előzőeg volt valahogy a szeptember 11-ei terrortámadás, hát abban az elemzésben olyanokat lehetett olvasni, mintha egy kis terroristát nevelgetnék, aki mindenkit kikészít szándékosan a környezetében.
A nevelési tanácsdóban egy nagyon kedves hölgy fogadott minket, akivel többször találkoztunk, és aki megállapította, hogy ezt a gyereket le kell kötni, feladatot kell neki adni, nincs vele semmi baj , kicsit érettebb a koránál. Aztán kérte, hogy majd csak egy utolsó találkozásra jöjjünk az év végén, mert igazából neki annyi problémás gyereke van, hogy azokkal kellene foglalkoznia.
Szóval így mentünk iskolába, persze ott sem volt könnyű az első pár év, de az osztályfőnökünk egy nagyon rátermett, lelkes, mindíg valami izgalmas dolgot kitaláló tanárnéni volt (kisfiamnak a személyiségéhez kerestem tanárt!!! egyébként szerencsénkre Ő lett a másik fiam ofője is)
Igazából, azért írtam le a mi kis történetünket, mert olyan könnyű megbélyegezni gyerekeket, és utána aztán nehéz kilépni abból a mederből amibe belehelyezték. Egy gyerek viselkedése egyszerűbb, bizonyos értelemben mint egy felnőtté, nincsenek még meg azok a manipulációk amiket felnőttkorban viselünk . Talán azt kéne vizsgálni, mi hogyan viszonyulunk hozzá, és hogy milyen a személyisége.
Vizsgálni kellene a mai kort, hogy nő fel egy gyermek, állandó tiltás közepette, hiszen tele van a lakás olyan kütyükkel, szerkezetekkel ami veszélyes, elrontja stb... régen nem tette tönkre a dvd lejátszót, nem szedte ki a laptop billentyűzetét..... mert nem voltak ilyenek. A gyerek egy állandó felfedező, és azok a legizgalmasabb dolgok, amiketől eltiltjuk, nem kapja meg a telefont, a távirányítót... Régen nem voltak ilyen kihívások, sokkal kevesebb volt az eltiltandó dolog, és mást akart felfedezni, talán a hangyát a fűben --- lehet, hogy jobb volt.
Üdv
Czinamon
Jó vicc
Ilyen butaságot! Már nem tudnak mit kitalálni, amire gyógyszert lehet gyártani.
Nálunk is a fiúnkat elküldték volna dilidokihoz, mert túl agresszívnek vélték! HAHAHA! Csak meg kellet tanulnia beilleszkedni a bölcsödébe. Amikor mentem a pszichiáterhez, elmondtam neki, hogy miket produkál a gyerek. Ő is az arany középutat javasolta. Mondjuk lehet vizet köpködni, csak nem a nappaliban a pohárból, hanem a fürdőkádban fürdésnél. Végén kiderült, nincs semmi baja-mondjuk én tudtam előre-. Csak nagymama által el volt kényeztetve, meg nem volt hozzászokva a tömeghez.
Félreértés ne essék, nagymama imádja őket. Csak ő ahhoz van szokva, hogy kinyalni a gyerek seggét, megvenni neki mindent, stb. Én meg teljesen más vagyok. Következetesnek lenni, meg effélék. Aztán, ha ez a kettő ütközik, akkor van a gubanc. Sokunknál biztos ez is probléma, hogy a nevelési nézetek ütköznek. Aztán a gyerek nem tudja eldönteni, mit tegyen. Káosz lesz a fejében.
A lovaglás viszont nagyon sokat segített neki. Egy nyár alatt sokkal összeszedettebb lett. Állatok, friss levegő, harmónia és egy hozzáértő lovasoktató. Mesében is csak azt nézi, amit megengedünk neki. Szerencsére ők is szívesebben vesznek könyvet a kezükbe, rajzolnak, játszanak a kutyusainkal, stb. Az előttük levő példa iszonyúan fontos! Ráadásul nálunk már egészen picikkel is foglalkoznak a néptáncosok; idén ősszel, ha tetszik neki, biztos járni fog! Szerencsére ő is és a hugicája is szeretnek táncolni.
Azt szeretem bennük, hogy úgy rá tudnak csodálkozni dolgokra. Imádják lesni az eget, bámulni a kacsákat vagy halakat. Odáig vannak egy malactól vagy csak egy katicabogártól. Mindenkihez pozitívan állnak hozzá; köszöngetnek az utcán jobbra-balra. Ilyen apróságnak kellene nekünk is örülni, nem a felesleges marhaságokkal foglalkozni. Mert a rohanást meg az idegességet-ami miatt nem figyelünk rájuk-, magunk kreáljuk. Senki nem kért meg minket erre.
Az a baj még szerintem, hogy legtöbben rohadt türelmetlenek, nem is érdekli őket, mi van gyerekkel! "Él a gyerek oszt jóvan." Beültetik TV meg a számítógép elé, vagy telitömik a zsebét pénzzel, csak hagyják békén a szülőt !ld. részeg hatodikosok vasárnap hajnalban...
Még annyit, hogy Győr-Moson- Sopron megyében van Waldorf óvoda ill. iskola? Ilettve mi kell ennek alapításhoz? Tud valaki valamit? Kicsit kezd elegem lenni az oktatási rendszerből! WÁÁá
Szia!Iskola biztos van
Szia!
Iskola biztos van Győrszentivánon, ovit nem tudom, de szerintem biztos van az is.
Üdv,
Lilu
montessori
Szia! Győrben tudok egy montessori ovit-napközit. Tkp. családi napköziként vannak nyilvántartva, de 2 éves kortól fogadják a kicsiket, akár pár órára is, vagy egész napra (böli, ovi helyett). Sajnos nem olcsók, de államiban nem kapsz ilyen ellátást/törödést. Nevük: Égig Érő Fa (http://egigerofa.hu/)
Még van jogunk nem-et mondani, de vajon meddig?
Csak tudatos életszemlélettel lehet ellenállni a hülyeségnek és persze némi humorral. De lássuk be, még együtt sincs sok esélyük ellenük.
Amig nem kötelező valami, addig lehet tenni ellene, lehet "nem"-et mondani rá.
De a védőoltások ellen is csak utókezeléssel lehet védekezni, hiszen kötelező, ahogy egy csomó minden.
Ez az első lépés, betegségek kitalálása, hogy ha rögtön a születésnél nem sikerül megbetegíteni a gyereket, és egyik védőoltás se hozza a várt hatást, akkor gyorsan pótoljuk azt a vislekedését kezelő mérgekkel. Persze közben gondosan romboljuk az emésztését-gyorskaják, és az agyát is Tv-Video-kalandjáték. Egész biztosan legyen pacientúra, és fogyasztó, de csak jól betrvezett ideig, amig még termel hasznot, mert dolozik, és termel utánpótlást is, mert nemz, és szül, mert a természetes vágyait még nem sikerült kiölni.
Aztán a következő lépés, tegyük kötelezővé a szűrővizsgálatot, és adjuk tudosok, orvosok kezébe a döntést, kell vagy nem kell gyógyszer, normális, vagy nem normális a gyerek, ember, állat, bármi.
Mindenki csak és kizárólag saját magáért felel, és mindenki nemtől kortól fajtól, fajtától függetlenül szabad akaratot kapott.
Akik ebben gátolnak, korlátoznak, sajnos nekik is ugyanez adatott, csak Ők visszaélnek vele. Hatalmat gyakorolnak felettünk és mi meg hagyjuk.
Helyi forradalmak, és egészséges életmódra törekvés, és a vízfejek marhaságainak kijátszása még mehet egy darabig, de a globális megfigyelés már van, csak egy ugrás a chip-ek emberekbe ültetése, és azokkal a központi idegrendszer irányítása. Bár a védőoltások kapcsán erről is megvan a saját elméletem.
A. Huxley : Szép Új világ - szerintem ide tartunk, bár szerencsére vannak törekvések az ellenállásra.
Igen, egyetértek, végre mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy vannak olyan érdekek, amik elhitetik velünk, hogy képtelenek vagyunk józanul gondolkodni, és megérezni, hogy mi a jó nekünk, függetlenül mindenki más tapasztalatától , sugallatától, okosságától.
És!!, végre mindenkinek vállalnia kellene a felelősséget önmagáért, és nem másoktól várni a sült galambot. - csak mert az sokkal kényelmesebb. Aztán majd rájönni, hogy milyen fájdalmas következményekkel járt.
Bocs a kissé felhős elmélkedésemért.
kiállítás - "új betegségek"
Nézzétek meg ezt és megtudjátok kik és miért terjesztik az ilyen " új"" diagnózisokat.
Szia,azt elfelejtetted
Szia,
azt elfelejtetted említeni, hogy a video a szcientológia egyház, bocsánat, jan 1-től már csak szervezet, kiállítása, ui az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (remélem, jól idéztem) a szcientológusok egy szervezete, a kiállítás is az.
Ezzel roadshow-znak mindenfelé a világban.
Csak tájékoztatásul írtam be, a teljesség kedvéért.
Üdv,
palánta
Az Állampolgári Bizottság az
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt (CCHR) valóban a Szcientológia Egyház (egyház, mert az értelmező kéziszótár szerint megfelel a definíciónak, nem politika dönti el) és Thomas Szasz pszcihiáter professzor alapították. Célja a pszichiátriai visszaélések felderítése. Világszinten óriási eredményeket ért el, többek között: nincs a magyar iskolákban kötelező pszichológiai szűrés; elektrosokkot csak saját beleegyezéssel kaphat az illető (terhes nő nem); elérte, hogy világszinten beszüntessék a prefrontális lobotómiát... Több dokumentumfilmet készített, aminek a fent említett "betegségekhez" leleplezése a cél. Ezek között sok díjnyertes film van. Csak, hogy teljes legyen. ( linkeket töröltem, elnézést, Niki - ezeken több infó szerezhető a " hiperaktivitásról és egyéb területekről) A probléma az, hogy Ti meg én látjuk, hogy ez a betegség hülyeség. De sajnos van olyan elkeseredett szülő, akivel valóban elhitetik, se a gyereknek, se neki semmi felelőssége, nem tehetnek a helyzetről. De itt ez a bogyó, ha le van drogozva a gyerek, hát nem szófogadatlan, de legalább zombi (ha nem lesz öngyilkos, vagy tömeggyilkos netán a suliban), akkor már mindenki "jól" járt, hisz van egy újabb törzsvásárló, aki havonta fizet (felnőttként folytatva, plusz a többi szer a mellékhatásokra), ha szerencsés, akkor nem az életével. :-s Sajnos
Kórosnak mondható szófogadatlanság
Szervusztok aggódó társak!
Kb. 10 éve már olvastam egy cikket-hogy hol, arra nem emlékszem-, arról, hogy a kezelhetetlen, nehezen kocentráló, renitens gyerekek ólomtelítetsége mutatható ki. Most már ólommentes a benzin, de azért még van máshol. Ez egy irányzat volt, egy vizsgálati eredmény, és ahogy lenni szokott, elhangzott, téma volt és elhallgattak róla!Kiváncsi lennék, ha most megvizsgálnák e kórban szenvedő gyerekeket, vajon ma is kimutatható lenne az ólom nagyfokú léte? Mindenesetre megérné megnézni.
Egyéb megközelítésben; ma, amikor mindenki rohan -persze ez nem igaz-, csak sokan, nem vesszük észre, hogy a gyerekek, -és itt az arra érzékenyebbekre gondolok-, le vannak passzolva a tv- computerjáték monitorjai elé, mert sok a gyermekét egyedül "nevelő" anyuka, aki egyedül akarja megtenni azt, amit együtt is nehéz!
Évek alatt lassan, de biztosan elsilányul a komunikáció a gyerek és a környezete között, és egyre csak az utasítások és elvárások mezejére sodródik! Naponta tapasztalom, mikor az óvodába viszem a lányunkat, hogy mit művelnek a szülők reggel! Futás, kapkodás, veszekedés, utasítgatás, fenyegetés, zsarolás és küszködés, hogy mielőbb beadhassák a gyereket.
Arra kevesen vevők, hogy iinduljanak előbb 10-15 perccel és nylegalább amikor elválnak, legyenek nyugodtak és szeretetet sugárzók a gyermekeik és mások felé is! Megfigyeltem, hogy az ilyen gyerekek próbálják az ellenkezésükkel húzni az időt, hogy még egy kicsit ott tartsák a szülőt. Legalább néha, megpróbálhatnánk a gyerek szemszögéből figyelni a kapcsolatunkat és a saját hozzáállásunkat, cselekedeteinket! Biztos van genetikailag sérült gyerek, de én úgy látom, hogy inkább lelkisérültek!
A gyerek nem érti, miért kell mindig rohanni, miért cibálják, lökdösik és noszogatják; AMIKOR OLYAN SZÉP ÉS ÉRDEKES A VILÁG FELNŐTTKORÚ EMBEREK?! Egy tapasztalt 5 gyerekes apuka írta ezeket a sorokat. Nem biztos, hogy jól alkalmazható mindig amit írtam, de tudom a 2,5 éves dackorszakos kisfiunkról és az öt éves érzékenylelkű kislányunkról, hogy ha adunk időt nekik a csodálkozásra, a szöszmötölésre és vele vagyunk ténylegesen, akkor tüneményes együttműködők, csak tudni kell, hogy éppen mit akarnak elérni! Próba képpen kérdezzd meg a párodat, hogy mivel tudnád őt igazán, de úgy igazán boldoggá tenni? 95%-ban nem tud válaszolni!
Akkor a másik honnan tudja, ha te sem tudod magadról? És a gyerekedet megkérdezed? Ő tudja! Milyen jó lenne, ha azt kéri, hogy ma maradj velem és játszuk azt, hogy ráérsz, tudd megtenni! Felhasználói hálózatépítőként én megtudom tenni, de a többség nem ér rá! A világ milliomosai hálózatokat építenek, a többiek munkát keresnek egész életükben! Robert Kiyosaki után szabadon! Aki teheti, rendelje meg az ÖVEGES PROFESSZOR DVD-it és tanulja meg, hogyan kell a gyerekek figyelét magunkra irányítani, és megtanítani az együttműködésre! Szeretettel; Egy boldog apuka és nagypapa egyben. jeremy
Mi a kóros?
Jó, hogy beszélünk ezekről a dolgokról, nem is annyira azért, hogy jól kimérgelődjük magunkat, hanem hogy az emberekben tudatosítsuk, hogy van egy ilyen trend: betegségeket és azokra gyógyszereket kreálnak. Minden gyereknek vannak szófogadatlan korszakai, és teljes mértékben a szülőtől függ (attól, hogy ezeket hogyan reagálja le), hogy ezek normálisan lezajlanak vagy "kóros" módon fennmaradnak. Amit nem tudunk kezelni, arra ráfogjuk, hogy kóros.
Én abban hiszek, hogy minden gyerek eredendően jónak születik, jó akar lenni, és ha próbára is teszi néha a türelmünket, nem ellenünk teszi. Ha nagyon ellenkezik valami miatt, akkor valószínűleg mi meg nagyon erőltetünk valamit, amit esetleg nem kéne.
Sziasztok!Vélményem az, hogy
Sziasztok!
Vélményem az, hogy az elevenséggel, huncutsággal, sírással-nevetéssel, még a szófogadatlansággal se lenne baj, de másról lehet itt szó.
Amikor a fiam kisiskolás volt, döbbentem láttam, hogy egyáltalán nincs a gyerekekben az a tisztelet a felnőtt (tehát nagyobb tudású) ember iránt bennük, mint amikor én gyerek voltam. Akkor pedig nem is fognak, és nem is lehet "szót fogadni", mert akit nem tisztelnek BÁRMIÉRT is, annak nem fognak szót fogadni. (hacsak nem valami terrorisztikus kényszer van)
De mit látnak gyakran a mostani gyerekek, a saját szüleiktől is akár? Ők se tisztelik egymást, mindenki a saját akaratát tekinti végrehajtandónak (tisztelet a kivételnek...),
a média azt sugallja: valósítsd meg magadat, neked ez JÁR, tehát én-központú világot építettek ki, persze ez a fogyasztói társadalom érdeke. Ha a másikra figyelek, nem akarok magamnak állandóan vásárolni, az pedig nekik nem jó....
Alapban a felnőtt társadalom VISELKEDÉSÉN kell(ene) változtatni, vagyis az emberek egymáshoz való viszonyán, ami NE érdek-alapú legyen, hanem SZERETET-alapú.
És akkor a gyerek(eink) azért akarnak "jók" lenni, mert anyu, apu annak örül, és nem azért, mert anyuék azt parancsolják.....
És a szülőknek meg kell tanulni a követelések, utasítások helyett a gyereket elfogadni, DÍCSÉRNI, nem reggeltől-estig ELVÁRNI tőle mindenféle teljesítményeket, hanem örülni neki, és akkor a gyerek is örömmel lesz JÓ!
A másik: igaz az, hogy a gyerek a szülők tükörképe! Boldog és mosolygós, egymást szerető szülőknek a gyereke is nagy valószínűséggel olyan akar lenni. Ha a gyerek érzi a BIZTONSÁGOS SZERETETET, és nem az állandó elvárásos követeléseket, akkor örömmel lesz JÓ.
Amit pedig sose lehet elégszer mondani a gyereknek: szeretlek kisfiam/kislányom. Bűvös szavak ezek, többet ér bármilyen utasításnál.
Szeretettel Adri
Azok a jól nevelt amerikai gyerekek...
Amit az öntudatról írtál, merthogy JÁR, a mezei amcsi filmek jutottak eszembe. Hogy beszél a gyerek a szülővel???? És ezt látja a magyar gyerek is a tv előtt. Mert addig legalább csendben van. És mit lát még? ValóVilág... Nem kell dolgoznod, nem kell tisztelned senkit, felhívod a tévét, megmutatod a melled a műsorban, bekerülsz, ott döglesz egy fullos lakásban, mert semmi dolgod, nyersz a végén egy rakás pénzt. Ha nem te nyersz? Akkor is eladod magad egy pletykalapnak, és megélsz a szóbeszédből. Aztán majd jelentkezel egy újabb fosra. Ja, hogy lejáratod a családod és a nagymamádnak hányingere van tőled a tv előtt? Nem számít... Sajnálom, de ez kicsúszott...
Visszatérve az amcsikra. A kedvencem az, amikor a szülő kopog a gyerek szobájának az ajtaján. A gyerek nem nyit ajtót, a szülő otthagyja. Akkor is, ha a gyerek a hülye. Persze, kell a magánszféra, a kicsiknek is, de hát én megnéztem volna azt a jelenetet, hogy ordítok apámmal-anyámmal, hogy mennyire utálom őket, mert nem szeretnek, mert már 17 vagyok és nem kapok autót, elvonulok, ők meg óvatosan kopogtatnak. Azt hiszem, a hajamnál fogva rángattak volna ki, pedig nem erőszakosak, de azt mondom, az lett volna helyes. Itt a nagy öntudat...
Anyu pedagógus. Nem bírja... Azt mondja, a mai gyerekek kezelhetetlenek. Egyrészt, mert megisznak általános iskolában az első 3 óra alatt egy fél literes energiaitalt (!), és képtelenség fegyelmet tartani, lehetetlen. Pedig anyu talpraesett fajta...
Az öntudata a magyar gyereknek? 1-2 évvel ezelőtt kihúzta magát egy kisgyerek, talán ötödikes lehetett, nem tudom pontosan, majd odaállt anyu elé, és emelkedett hangnemben közölte vele, hogy ő márpedig nagy is tisztában van a JOGAIVAL. Anyunál elpattant a cérna, visszazavarta a helyére, hogy erről majd akkor beszélgessenek, ha az összes KÖTELESSÉGÉT is ilyen gyönyörűen fel tudja sorolni...
Itt tartunk. Szép dolog az öntudat, de itt is érvényesülni kéne annak a sajnos elcsépelten hangzó örök igazságnak - ami itt ezerszer elhangik és EZÉRT imádom az oldalt - szóval: az arany középútnak. Nem kell meghúznunk magunkat, nem kell a gyereket sem nadrágszíjjal nevelni. De tanuljon rendet... Úgy, hogy közben eleven, jókedvű, csintalan - pedig nem beteg!!!!!!
Arany középút
Megértem édesanyádat. Baromi nehéz lehet ma pedagógusnak lenni. Teljesen más a mai generáció, mint 20-25 éve, amikor még én jártam általánosba. Akkor még a tanárokat a tekintélyük miatt tiszteltük, legalábbis a legtöbbjüket. A szigorú tanároktól tartottunk. Ez így nem volt jó, de működött. Ma mi van? A gyerekek már nem félnek! A tekintély eltűnt, de nincs helyette más. Nincs őszinte érdeklődés, ami miatt tanulnának.
Szerintem ez a mostani iskolarendszer egy működésképtelen, haszontalan, roskatag valami. Nem működik a mai gyerekekkel. Persze hogy kezelhetetlenek. Nekünk jó volt azt a sok marhaságot bemagolni, amit tanítottak? Megtanultuk volna, ha nem muszáj? Hát én matekon meg kémián kívül magasról tettem volna az összes tantárgyra. Nem is emlékszem másra ma már. Érettségi? Ugyan minek? Tök fölösleges! Mire emlékszünk abból? ÁÁÁÁ! 
Megmondom őszintén én nagyon dühös vagyok arra, hogy belekényszerítettek a régi iskolarendszerbe. Nem hiszek benne. Csakis arra jó, hogy a gyerek őszinte kíváncsiságát egy életre elvegye! Én az egyetemen kaptam újra kedvet a tanuláshoz, ott láttam néhány olyan tanárt, aki tényleg tudott tanítani. Akinek az előadására bejártak a diákok, pedig nem volt kötelező. Na ennek van értelme!
Ha lesz módom rá az én gyerekem nem fog "normál suliba" járni. És ezzel nem a tanárokat akarom megsérteni. Nekik is meg van kötve a kezük és ők is csak szenvedők a gyerekek mellett. Remélem előbb-utóbb" változik valami.
oktatás
Mártu, annyira aranyos a babád azzal a füles sapival 
Én is kb a kémiát és a matekot szerettem (szerettem volna jobban ha jobb tanárjaim lettek volna), meg a nyelveket, a többit csak meg kellett tanulni / magolni. Főleg a történelmet. A tankönyvekbe azt tesznek amit akarnak. Az érdekes valóságot sokszor nem tanuljuk meg. Nagyon nekem sem tetszik ez a rendszer, főleg mert a sok magolás miatt a gyereknek alig marad ideje azzal foglalkozni amiben jó és szereti, illetve önállóan gondolkodni és a mai oktatás sem ezt ösztönzi.
A briteknél pedig jellemző a "gyerek az úr", tehát az van, amit a gyerek akar, a szülő tényleg elveszti tekintélyét. Sokkal egyszerűbb és profitálóbb új betegséget kitalálni, mint a szülőket rávilágítani arra, hogy ők a hibásak esetleg
Én úgy gondolom, hogy a
Én úgy gondolom, hogy a magyar és brit rendszert kellene kombinálni az iskolákban.
Mivel a briteknél nemigen van olyasfajta tananyag, mint nálunk, hanem a gyerekek feladatokat kapnak, amit meg kell oldaniuk. Ha egy iskolás kap olyan leckét, ami felépít egy alaptudást és mellé olyan gyakorlati feladatot, amit meg is tud oldani (és lehetőleg mindezt iskolaidőben, hogy otthon legyen ideje játszani, hisz ez lenne a dolga!), nyilván érdekesebb lesz a suli is.
Londonban, a természettudományi múzeumban láttam a kisiskolásokat lelkesen rohangászni a papírjaikkal, épp valami dino-s leckét csináltak meg, az egész osztály, és rendkívül élvezték! Valami hasonló lenne jó itt is, nem az a sok-sok felesleges "tudás" -nak nevezett akármi, amit belénk toltak és rég elfelejtettük (meg nem is használtuk sose)
Tiszteletről meg tényleg nem lehet már beszélni. 
És ebben egyaránt hibásak a szülők, az iskola, a kormányzat, a média. Hogyan is várhatnánk el a gyerekektől a tiszteletet, ha a szülők sem tisztelik egymást, sem a szomszédot, sem a boltost, sem a tanárt és még folytathatnánk. Ugyanígy a mai tanárok sem tisztelik a nebulókat. Mert igenis nekik is jár a tisztelet (és a szeretet is). Mindenkinek jár, kortól, nemtől, foglalkozástól stb. függetlenül.
Elég furcsa, hogy újabbnál újabb "betegségeket" találnak ki. Persze igen fontos szempont, hogy minél több gyógyszert el lehessen adni. Mert nyilván ezt is gyógyszerrel lehet majd kezelni. Meg az is fontos, hogy egyforma legyen mindenki, egyformán viselkedjen, gondolkozzon. Úgy könnyebb irányítani. Csak megmondják neki mit csináljon, és szó nélkül teljesíti. Ha meg mégsem, akkor beteg! És nehogy már a társadalom kezdjen el változni egy kicsit. Pedig egyre több "más" gyermek érkezik közénk. Nyilván ez sem véletlen. Ez a jövő. Ezt el kell fogadni. És nem a "gömbökből kockákat faragni". Szerintem 
Ha a régiek feltámadnának...
Ha most a felmenőink hirtelen feltámadnának, és látnák, hogy mi folyik ebben a világban, szerintem totál el lennének ájulva...
Persze régen is voltak csintalan gyerekek, de ami nekem feltűnt a szüleim és a nagyszüleim mondanivalójában, az az, hogy a rosszalkodás ellenére, a gyerekek tudták hol a határ, és tisztelték a szülőket, és az idősebbeket. Ha valami rosszat csináltak, megvolt a bünti (kukoricán térdeplés, sarokban ácsorgás stb.), és kész ment tovább az élet. Számomra ez mellett még az is megdöbbentő, ahogy pici gyerekek beszélnek a szüleikkel, lehülyézik őket, b@megolnak... nem is folytatom.
Valahol a rendszerváltás környékén csúszott el a nevelési dolog, legalábbis azelőtt nem volt ennyire drasztikus megnyilvánulása a gyerekek rosszasságának. Ezért az elfajult viselkedésért pedig elsősorban a szülők hibásak, mert a gyerek mindent másol, tehát azt a viselkedés formát közvetíti a maga gyerekmódján, amit lát a környezetében. Ilyen esetben a szülőket kéne górcső alá venni, mert a gyerek egy tükör. De sajnos a mai világban, a legtöbben nem akarnak "tükörbe" nézni, mert akkor talán olyat látnak, ami nem tetsző. Aki nem neveli meg a gyermekét, az a poklot készíti elő a gyerek számára, hiszen felnőve, majd az Élet fogja megtanítani, ami sokkal nagyobb fájdalommal jár. A mostani helyzet is ezt mutatja, soha nem volt még ilyen beteg a társadalom. Azonban a változás elindult, és ezen a fronton is munkálkodnak az új energiák 
.
És olyan nincs, hogy kóros betegséggyártási szindróma?
Mert akkor azt kéne a legintenzívebben gyógyszerezni!
Ez meg kóros betegséggyártási szindróma!
Belőlem ez kóros ellenkezést vált ki, és gyanítom, hogy majd jön egy idióta, és engem is gyógyszerezni akar a kóros ellenkezésem miatt... 
Mi jöhet még?
Ez mindennek a teteje! Ha nem tudnak eladni megfelelő mennyiségű gyógyszert és dilibogyót, akkor majd kreálnak "sírósgyerek-szindrómát", "huncutgyerek-kórt", "visszabeszélősgyerek-szindrómát" és "elevengyerek-betegséget" is? Komolyan mondom, azt kéne diliházba zárni és kezelni, aki ezt kitalálta!
elevengyerek-betegség...
...már van! :) A kisfiamat hiperaktívnak titulálták, mert egy-másfél évesen naphosszat képes volt a lakást hosszában, egyfolytában végigkocogni. Nem tudott leülni, vagy játszani. Mondjuk tényleg furcsa volt :-)))
Ja, fel is vetették a "gyógyszeres kezelést", mint segítséget. Én inkább a halolajnak adtam esélyt.
Most 3,5 éves: a bölcsiben minden nap - esőben/hóban - ki kellett rakják az udvarra egy félórányira, különben nem volt nyugtuk tőle, de most az oviban már egyáltalán nem okoz neki problémát, ha le kell ülni, és 5-10 percig festegetni, rajzolni kell, valamint fájlalja ugyan, de elfogadja, ha zuhog az eső, és nem mehet ki.
Érdekességképpen elmondom azt is, hogy a fiam 6 hetes (!!!!!!!) kora óta minden alkalommal megkaptam a "ne adjon annyit enni ennek a gyereknek" megjegyzést. Tény, hogy a mai napig a "menza-porciót" 2* kell neki lerepetázni, de le is mozogja, egy gramm "háj" nincs rajta. Mi lett volna, ha az orvosra hallgatok?????
Most éppen mindenkit megver. Várom már erre is a gyógyszer javaslatokat :-DDDDDD
Ne mérgelődjetek ezeken a hülyeségeken, nem éri meg :)
További szép napot kívánok:
Zsuzsa
agresszió
Kedves maybeeysu. Remélem azt, hogy mindenkit megver nem tekinted teljesen normális dolognak. Az én lánykám épp egy agresszív gyermek napi dühkitöréseinek a szemtanúja, olykor sajnos szenvedő alanya. Félreértés ne essék, nem a gyógyszer mellett kampányolok, de durvaság minden formáját ellenzem. A hiperaktivitás pedig tornával gyógyítható.
További szép napot Mindenkinek
Zsuzsó
várom a megoldásodat az agresszióra
Kedves Zsuzsó!
Kérlek nevezd nevén: mi a gyógyír arra, ha egy egészséges fiúgyermek összeverekszik a hasonszőrű társaival? Ha már kampányolsz ellene, akkor biztos a megoldást is tudod. Én meg nyitott vagyok az épeszű megoldásokra 
Mit nevezel agressziónak, itt kellene tisztázni a dolgokat? Egyáltalán - ki beszélt dühkitörésről - rajtad kívül? Itt arról van szó, hogy a fiúk hajbakapnak valami játékon, és megcsapják egymást - a fiam magasabb és súlyosabb is a koránál (3,5 éves - 110cm - 22kg) ezért "előnye van" - ennyi a történet. Én ezt tényleg nem látom agressziónak (elfogult vagyok, az lehetséges).
Véleményem szerint az én gyerekem az oviban úgy viselkedik, ahogy megengedik neki. Ha velem van, akkor más a helyzet - a közértben például semmihez nem nyúl (vagy ha igen, én nem ordítozom vele, csak megkérem, tegye vissza és szót fogad) - vele ellentétben tündérlelkű kis lánytársai sikítozva követelik a Túró Rudit, és ha nem kapják meg, megcsapják Anyát. Szerintem ezt hamarabb lehet agressziónak nevezni.
Azt is írtam, hogy a hiperaktivitás a múlté (épp ez az érdekes, hogy gyógyszer nélkül "kinőtte"...) De azért elmondanám, hogy a gyermekem egész nap oviban van, ahol sokat vannak az udvaron, emellett van rendszeresen tornaórájuk és néptáncuk is. Ezen túlmenően heti 1* még megyünk külön tornára. Úszni nem tud menni, mert a klóros víztől csalánkiütése lesz. Más mozgásformára még nem letett beiratni, mert csak 3,5 éves.
Azért ha van valami jó konkrét nevelési tanácsod, szívesen meghallgatom!
Üdv:
Zsu
Zsu kisfia es az agresszio
Szerintem egy kicsit erzekenyen reagaltal Zsuzso hozzaszolasara...
Ugy latom attol fuggetlenul, hogy itt talan mindenki kicsit (vagy nagyon) figyel az egeszsegere es a taplalkozasara, mintha igy telen a naptol megvonva erzekenyebben, sertodekenyebben reagalnank a hozzaszolasokra. Szerintem az altalad irt "verekedes" szot minositette agresszionak. Magat a szot, en is ebbe a kategoriaba tennem, bar en ugy gondolom, hogy bizonyos foku agresszio teljesen normalis az egeszseges gyerekeknel, es az eletoszton egyik megnyilvanulasa.
En azt gondolom, hogy mint mas negativ, de normalis es egeszseges erzest (gondolok most a feltekenysegre) nem elnyomni kell, hanem megtanitani a gyerekeket arra, hogyan eljuk meg es fejezzuk ki helyesen.
En meg nagyon kezdo anyukacska vagyok, es nem tudom hogyan fog ez sikerulni. Kozben magamat is nevelnem kell, mert eszreveszem, hogy a duhkitorestol en is ideges leszek, es hajlamos vagyok azt mondani hogy "nincs okod" vagy "hagyd mar abba", pedig tuti egyik sem helyes, csak engem is ugy neveltek hogy az ilyen erzeseket el kell nyomni. Multkor azon kaptam magam hogy azt a mondtatot mondtam: "Nem baj ha kiabalsz (mint amit olvastam gyerekpszichologia konyvben, amiben szepen leirjak mit hogy a gyerek levezeti az erzeseit, ez a jo stb. ) de hagyd mar abba (ahogy engem neveltek). Aztan miutan hallottam magam mar lelkiismeret-furdalasom is volt hogy ime, a kovetkezetlen anya, egyik szava uti a masikat. Bocsi kisfiam, anya hulyesegeket beszel (hoppa es csunya szavakat hasznal).
Nehez dolog ez a neveles szerintem, es leginkabb on-neveles. 
.
túlreagált agresszió :)
Szandra, teljesen igazad van: este volt, fáradt voltam, és erre "jött valaki" és elkezdett ítélkezni felettem (így éreztem én). És fáradtan nem az eszem, hanem a szívem vitt, és "visszatámadtam". Amit így reggelre meg is bántam :-)) Terveztem, hogy kiigazítom a mondandómat Zsuzsónak, de látom már időközben akadt, aki erre figyelmeztet - köszönöm :-))
Szóval Zsuzsó - így utólag úgy érzem, hogy nem az én gyerekemmel és véleményemmel van gondod, hanem a saját gyermeked áldozati státuszával. Ebben megpróbálok picit segíteni: hátha a mi "tetteinkből" tudtok valami ötletet meríteni.
Én hiszek abban, hogy a gyermekekkel lehet kommunikálni. Minden nap megbeszéljük Tamással, mi történt vele aznap. Mit evett, mit játszott, kivel "barát" és kivel "nem barát", és miért (a "nem barát" az a barát, akivel összevesztek valamin). Ha elég türelmesen kérdezed, megkapod a válaszokat. (meg ismerem a gyermek temperamentumát, szokásait, látom hogyan viselkedik pl. a játszótéren a többiekkel - ezek alapján szépen rá lehet kérdezni, és kiderül az igazság. Még jobb, amikor a másik felet is meg tudom kérdezni, és együtt mondják el - mindenki a saját szemszögéből, mi is történt).
Nagyjából 3 verzió ismétlődik:
1. Valamin összekülönböztek, a társa megcsapta, ő visszacsapott. Ilyenkor tényleg nem sokat foglalkozom a témával (legközelebb azért próbáld inkább megbeszélni, de ennél nem több) - mivel azt sem akarom, hogy majd kamaszként boxzsák legyen.
2. Valamin összekülönböztek, és ő csapott először. Ilyenkor kap egy adag fejmosást, érzékeltetem, hogy milyen a súlya ennek (próbálom felnőtt környezetbe szemléletesen átültetni, mert úgy morbidabb) - de ezen felül én nem büntetem ovodai kicsapongás miatt, mert utólagosan sok pedagógiai értéke nincs - hanem megkértem az ovónéniket, hogy alkalomadtán igenis büntessék meg (sarokba állítás, folyósóra kiküldés - mondjuk ehelyett leültetik rajzolni, ami véleményem szerint azért nem akkora bünti...)
3. Játékos birkózás közben a játék valahogy eldurvul... Ez megint egy olyan téma, amit utólag nem nagyon lehet korrigálni, szerintem ott helyben kell szétkapni a fiúkat és mindkettőt megbüntetni.
Lányt soha nem ütött meg. Ezen túlmegyek, van egy szerelme, akire nagyon vigyáz (azaz ha valamelyik fiú el akar a kislánytól venni valamit, azt Tamás visszaszerzi nagy lovagiasan) - valamint minden kisebb gyerekhez úgy közelít, mint a hímes tojáshoz (pl játszótéren a 1,5-2 éveseknek segít a mászókán, előre engedi, felemeli, ha lehuppan...) - erre mondtam, hogy a gyerek nem agresszív, csak nagyon pasi.
Még itt jut eszembe egy kislány a bölcsiből: beszélni nem tudott, mindig csapkodott, ütött-harapott, ha odamentek a többiek. Leült játszani, és a "hatósugarában" levő játékokhoz nem nyúlhatott senki büntetlenül. Tamást is többször megverte (mondjuk én ezzel úgy voltam, hogy gyerekek, lerendezik egymás közt - ha meg továbbfajul, ott vannak a gondozónénik) - nemrég találkoztam a kislány édesanyjával. Azóta persze beszél a kislány (most is verekszik) és elmondta, mi a baj: ő szeretne egyedül játszani, úgy, hogy SENKI ne menjen oda - egy ideig mondja, menekül, aztán csap.... (persze a többiek meg állandóan nyomulnak...)
Ezeket azért próbáltam leírni, mert véleményem szerint minden gyerekkori verekedésnek OKA van. Nem tudom, nálatok mennyire súlyos a helyzet, de biztos vagyok benne, hogy el kellene beszélgetni a dühkitöréses fiúcskával is, hogy mi bántja ilyenkor? Miért teszi? Mit érez? - ezzel párhuzamosan a többi kis "áldozatot" is, hogy mondják el, ők hogyan látják. (pl. ovónéni összeülhetne velük, és lehetne ez a téma, akár napi szinten néhány percig, hogy kibeszéljék - idővel biztos kiderülne, mi az ok). Egyszerűen nem hiszem, hogy egy 2-3-4 éves gyermek viselkedése kóros (természetesen a fogyatékosságoktól eltekintve, egészséges gyermekek esetén) - inkább csak valamilyen feszültséget takar. Azt pedig még gyermekkorban is jó kibeszélni.
Tényleg kívánom, hogy megoldódjon ez a probléma nálatok, ha ennyire súlyos!
Szandra és a verekedés: én ezt másképpen látom. Ha nincs mögötte rosszindulat, akkor ez a fiúknál ösztönös. Nekem tényleg nem tetszik a mai felfogás, mi szerint az a gyermek "megfelelő", akit letesznek a sarokba és ottmarad. Jobban örülök, hogy most próbálgatja a határait, amikor még tudok rá hatni (nálunk elég egy emeltebb hang vagyegy csúnya nézés, és rögtön eszébe jut, hogy mi is a helyes megoldás a szituációra..), és nem majd huszonévesen kezd lázadni.... (a huszonéveskori "ébredésre-lázadásra" van példa az ismeretségi körömben, és hidd el, nagyon rosszzz!!!!). A gyermek meg kell tanulja mi a helyes-helytelen, a jó-rossz, hogy a tettének következményei vannak; nem pedig elfojtani benne az érzelmeket, és ráerőltetni egy viselkedési mintát . Persze ez a magánvéleményem.
Legyen szép napotok:
Zsu
Kóros agresszió, integráció
Kedves Zsu!
Sajnos a mi óvodánkban sem sikerült még megoldani az agresszió kezelését. It most nem arról a gyakori "ő odacsapott én meg visszacsaptam"esetről beszélek, amikor ezek a gyerekek később nagy egyettértésben együtt is játszanak és ebből senkinek nem származik fizikai és lelki sérülése.
Mit tehetnek a szülők, ha egy 30 fős csoportban 1 gyermek annyira agresszívan viselkedik, hogy a gyerekek egy része retteg tőle, a másik része(szüleik szerint) másolja rossz viselkedést, kifordulnak önmagukból. Ez a fiú ok nélkül bárkit támad, rúg, üt, karmol és fojtogat Állandóan büntetésben van, ami cseppet sem hat rá. Ha egy pillanatra nem figyelnek rá akkor legtöbbször kész a baj.
Viselkedése miatt mindenki sokkal feszültebb, ingerültebb,sajnos az ovónők is. Sajnos megmérgezte kellemes, nyugodt légkört. Több szülő tett már panaszt, állítólag családterápiára vitték ennek hatására. Látszólag semmit sem használt. Legutobb egy gyermek arcát csúnyán szétkarmolta és pár miliméterrel kerülte el a szemét.
Egyetértek veled, hogy agyerekekkel kell és lehet kommunikálni és ki kell deríteni a problémák okát. DE az óvoda nem tehet semmit csak javaslatot tehet a szülőnek amit az vagy megfogad vagy elenged a füle mellett. Nem küldheti szakemberhez, más csoportba, más oviba mert nincs rá semmilyen törvényes joga!!! És nincs is befogadó intézmény csak papírom működik az integráció!! Szomorú, hogy az integráció nevében attól kell rettegnünk, hogy kinek a gyereke szerez maradandó, súlyos sérülést, mert sajnos van rá esély.
Ez a fiú már egy másik oviból került hozzánk, anyukája sajnálja a karmolásos dolgot, de nem viszi máshova, mert ott is ugyanezt csinálná a gyereke. No comment......
Szerintem az ovónénijeink nagyon jól végzok a dolgukat, tapasztalatuk van bőven, de mégsem tudják kezelni a kialakult helyzetet. Kisfiam nagyon szerti őket és a társait is, de szorong és fél az agresszív fiútól. Mikor betegség után mesélem, hogy holnap ovi,az a válasza, hogy nem akar menni, mert ott van verekedős XY
. Régebben mindig boldogan járt.
Félreértések elkerülése miatt írom, hogy én nem az integráció ellen vagyok, csak elkeserít ez a helyzet. Mindig is felháborított, ha egy gyerek "más" viselkedését gyógyszerekkel akarták megoldani, ahelyett, hogy az Okokat keresték volna. De 29 gyermek életét keseríti meg 1, mert nem létezik megoldás, nincs együttműködés a szülei részéről?????
Csoportból, ovodából akkor tehetnének ki, ha a gyerek saját!orvosa , szakvizsgálatok után megírná, hogy nem integrálható. Az ovik gyerekorvosi szolgálata megszünt, iskola elött sincs már ovis kötelező orvosi vizsgálat. Másik út, ha a szülők peticiót írnak az önkormányzatnak, akkor hivatalból vizygálatot kell indítania. De senki nem szertné, ha az ovónők látnák kárát az esetnek. Viszont ez a helyzet sem maradhat.....
Egy csúnya eset után a férjem beszélt a kisfiúval az ovónő és a fiam jelenlétében, mindent tagadott. Kíváncsiak voltunk az ő szempontjából is meghallgatni mi történt. Nem vezetett eredményre.
Szerettem volna, ha megoldódik a kisfiú problémája, a békés, megbeszélős dolgok híve vagyok. És úgy gondolom egy gyerek alap esetben nem gonosz, agresszív kezelhetetlen, arra mindig oka van. Okot nem tudjuk, igazi együttműködés nincs. Mi lesz vele, ha iskolába kerül, ha felnő, csak rosszabb lesz a helyzet....
De a saját gyerekemnek a legjobbat akarom és megvédi Őt, attól amitől még nem tudja.... jelen esetben egy ovis társától..... Nagyon szomorú ez
Zu, ne haragudj amiért Neked címeztem ezt a hozzászólást, a leveledet olvasva sok mindenben egyet értek Veled, de lehet ( mint a mi esetünkben is) hogy egy gyerek viselkedése kóros, mégha mindenki mást is ért a "kóros" szó alatt.
Kedves Detti!Nagyon átérzem
Kedves Detti!
Nagyon átérzem a leírtakat, mi hasonló kanosszát jártunk végig az óvodában is és az iskola első és második osztályában is.
Előre bocsátom, ha és amennyiben az agresszív gyerkőc szülei nem együttműködőek és nem látják be, hogy a gyereknek sürgős segítség kell (meg a szülőknek is!!!!), akkor a mostani jogi szabályozás nem a többség érdekét védi hanem az egyénét. Az agresszív gyerkőc szülei együttműködése nélkül nagyon nehéz lesz!!!
Mégis összefogásra bíztatlak benneteket, ha a csoport összefog akkor igenis lehet eredményt elérni! Mi "alulról építkezve" kezdtük, először a szülőkkel beszéltünk, majd a szülők jelenlétében a csoportban, majd ovi szinten, majd a kerületi óvoda vezetőnél jártuk el... és párhuzmosan több szálon folyt a történet. Végül is az élet (is) megoldotta a problémát.
Minden rosszban van valami jó - nálunk ez az összefogás nagyon összekovácsolta a szülőket, egy nagyon klassz társaság alakult ki.
Sok sikert kívánok!
KissZsuzsának a szülői összefogásról
Kedves Zsuzsa!
Elnézést a késői válaszomért :(. Köszönöm a biztató szavaidat . Nagyon nehéz lehetett Nektek is. Igen, sajnos azt már több szülő is kiderítette, hogy a jog nem nekünk kedvez. Most mi is a szülői összefogásban bízunk egyedül, majd meglátjuk mit sikerül elérnünk. Az biztos, hogy valamit tenni kell, mert így nem maradhat a helyzet.
Köszönöm mégegyszer.
Detti
Agresszív gyermek
Szia Detti77!
Hallottál már a TSMT fejlesztésről, tornáról? Lehet, hogy ezt kellene javasolni a kis agresszor szüleinek.
Az én kisfiam sem egy egyszerű eset (sehol sincs a leírtakhoz képest, de elég nehéz vele), nemes egyeszerűséggel igen eleven, szófogadatlan és a tetejébe még huncut is. :-) Igyekszik elkerülni, hogy követnie kelljen a szabályokat. Néha verekszik is, de az inkább olyan típusú verekedés, amit maybeesu leírt. Mint kiderült egy felmérés alkalmával nem épültek le időben a csecsemőkori reflexei, és emiatt máshogyan fejlődött az agya, mint a vele egykorúaknak, emiatt "alkalmi süket" volt. (Mondtunk neki valamit, és egyszerűen nem hallotta meg.) Javasoltak nekünk egy fejlesztő tornát, és azóta rengeteget fejlődött. Jobb a szabály-követése, megtanulja, és elmondja az énekeket, mondókákat (a torna előtt semmit nem volt hajlandó elmondani), rosszalkodás esetén 1-2 rászólás elég. Számomra, hogy meg tudtam mi az oka a viselkedésének, és maga a torna miatti fejlődése egy megváltás volt.
Üdv: Anikó
Uj-Anikonak
Kedves Anikó!
Ne haragudj a késői válaszomért :(. TSMT tornáról nem hallottam, de nagyon örülök, hogy ilyen szépen fejlődött a kisfiad. Bár más fajta tornákról , de nekem is van személyes tapasztalatom milyen csodák érhetőek el vele. A kisebbik fiam egészségét, ügyes mozgását ezeknek a fejlesztéseknek is köszönhetjük. Sajnos sokan nincsenek vele tisztában ( még az orvosok sem) mekkora jelentősége van az idejében elkezdett tornának, fejlesztésnek akár egy újszülött babánál is. De soha nem késő elkezdeni, mint azt a Ti példátok is mutatja :)
Megemlítem majd a szülőknek ezt a tornát, de sajnos nem viszik más szakemberek, óvoda által javasolt terápiákra sem :(
Detti
Kóros agresszió
Kedves Detti,
Én nem azt mondtam, hogy nincsenek fogyatékosságok (ezt ki is hangsúlyoztam, hogy egészséges gyermek esetében...), amit kezelni kell. Számomra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy egészséges gyermekre ne tudna hatni a felnőtt (saját szülők, óvonéni) - vagy szép szóval, vagy büntetéssel. Tény, hogy a személyre szabott (eredményes) büntetést sokszor fáradtságos "munka" megtalálni.
Ha a Ti helyzetetekben lennék, feljelentést tennék a Helyi Önkormányzatnál. Akkor hivatalból kivizsgálást indítanak, és kiderül, hogy valami fogyatékosság vagy nagyon rossz családi háttér áll a viselkedés hátterében. Kötelezhetik a Szülőket arra, hogy Szakember segítségét vegyék igénybe (pl. gyrekpszichológus, nevelési tanácsadó). Ha egy orrfolyás esetén nekem papírt kell vinnem a HO-tól, hogy "közösségbe mehet", akkor ilyen esetben...??? - és lehet hülyén hangzik, de engem nem igazán érdekelne az óvonénik presztizse - elmondásod alapján a helyzet drámai. Mellesleg az általad felvázolt helyzetben nem hiszem, hogy az óvonéniket marasztalnák el...
Na most kövezzetek meg, de ilyenkor nagyon haragszom erre a mai modern nevelési irányzatra, mi szerint a tanerő /óvonéni, tanító, tanár/ nem büntetheti meg a rosszcsont nebulót - ez abban az esetben persze, ha nem fogyatékos, hanem teljesen egészséges gyermekról van szó. Én kaptam tanártól körmöst is, hajhúzást is, meg álltam a sarokban is - iskolában! - és érdekes, túlétem. Meg egy idő után az órán figyeltem, és nem dumáltam, meg levelezgettem.... Persze ehhez megválogatott tanári gárdára lenne szükség, akiben a Szülők is bízhatnak, meg a gyerekek is tudják őket tisztelni - az én esetemben ez megvolt, szerencsére... Hát, nem egy egyszerű menet a gyermeknevelés otthon sem, és a közösségekben sem.
Én ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem ez a helyzet jellemző a gyermekek közösségeire (ovi, bölcsi) - inkább amolyan cívódások.
Őszintén kívánom, hogy Ti is, és mindenki, aki Hozzátok hasonló szélsőséges helyzetben van, találjatok megoldást a problémákra.
Szép estét kívánok nektek:
Zsu
Ingyenesen letölthető
két megrázó film
Sziasztok,
két filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani a témával kapcsolatban.
Az egyik egy édesanya története, aki a fia halála után kutatásba kezd, hogy van-e összefüggés a korábban életvidám srác öngyilkossága és a halála előtt szedett pszichiátriai szer között.
Megdöbbentő tények derülnek ki az amerikai betegségiparról, és arról, hogy hogyan ejtik a pszichiátria csapdájába már az iskolás korú gyerekeket is. Megrázó film megrázó történetekkel. A címe Halálos tévedés. Figyelem: gyengébb idegzetűeknél többször ki fogja verni a biztosítékot.
A másik film címe Tébolymarketing, amiben a pszichiátria eredetét mutatják be, és hogy a sikeres marketing által hogyan emelkedett az orvostudomány ágazatai közé - a minden tudományos alapot nélkülöző diagnosztikai módszerei ellenére. Nagyon érdekes és elgondolkodtató film!
Magyar felirattal már a youtube-on is megtalálhatjátok mindkettőt.