AntalVali.com

Napról napra egyre többen írnak az oldalra olyanok, akik fogamzásgátló tablettát szedtek vagy szednek, és most esik le a tantusz, mi mindent köszönhetnek ennek az alattomosan ható méregbogyónak. Talán már kevés az okokról beszélni, ha hiányzik a megoldás: az egészséget és biztonságot egyaránt lehetővé tevő, szelíd módszerek sora. A felkészült párok által választott arany középút.

Tartalom:

• A ritmus - Fogamzásgátlók nélkül (1.rész)
• Naptármódszer - Fogamzásgátlók nélkül (2.rész)
• Alap-testhőmérséklet - Fogamzásgátlók nélkül (3.rész)
• A szimptotermális módszer - Fogamzásgátlók nélkül (4.rész)

A ritmus - Fogamzásgátlók nélkül (1.rész)

A ritmus szó régebbi kifejezés arra a születésszabályozási módszerre, ami a közösüléstől való periodikus tartózkodást jelenti. "Természetes születésszabályozásnak", "természetes családtervezésnek", "alaptesthőmérséklet-módszernek", "számolásos", "naptármódszernek" vagy "hőmérős módszernek" is nevezik. Nem használnak semmilyen fogamzásgátló eszközt, hanem ehelyett bizonyos megfigyeléseket, technikákat és számításokat végeznek a menstruációs ciklus "termékeny", illetve "biztonságos" szakaszainak a megállapítására.

Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem biológia professzora, a "Zéró Népességnövekedés" fogalmának megalkotója szerint azok az emberek, akik a naptármódszert alkalmazzák, egy idő múlva szülők lesznek. Ez a véleménynyilvánítás a módszer eredményességét illetően talán igazságtalanul súlyos. Manapság vannak olyan párok, akik kellő odafigyeléssel és együttműködéssel olyan tökéletes módon alkalmazzák ezt a módszert (több eljárást kombinálva), hogy igen sikeresen meg tudják tervezni, vagyis késleltetni vagy megakadályozni a terhességet.

A fogamzás elkerülését célzó eljárások, amelyek lényege az időszakos megtartóztatás, a következő néhány feltételezésen alapulnak:

Ciklusonként egyszer van peteérés, a következő menstruáció kezdete előtti 14. nap körül.

A petesejt körülbelül 24 óra hosszat életképes és fogamzóképes.
Az ondósejtek maximálisan körülbelül 72 óra hosszat maradnak életben a nő szaporítószerveiben, és képesek arra, hogy megtermékenyítsék a petesejtet

részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

Naptármódszer - Fogamzásgátlók nélkül (2.rész)

Ahhoz, hogy a partnerek a naptármódszert alkalmazzák - vagyis hogy kiszámolják, melyek a termékeny napok, amikor közösülésre nem kerülhet sor -, nyolc hónapon keresztül fel kell jegyezni minden menstruációs ciklus napjainak számát. A vérzés első napja a menstruációs ciklus 1. napja, és ettől számítva tart a ciklus a következő menstruáció első napjáig. Ha a nő a ciklusok megfigyelésében eljut a 9. ciklusig, akkor a következőképpen számolhatja ki a termékeny vagy a közösülésre nem alkalmas napok időpontját: kivon 18 napot a legrövidebb ciklus hosszából, és kivon 11 napot a leghosszabb ciklus napjainak számából. Például ha a nyolc ciklus folyamán a legrövidebb ciklus 24 napos, a leghosszabb 33 napos volt, akkor a termékeny napok, amelyek alatt közösülésre nem kerülhet sor, a ciklus 6. Napjától (24 - 18) a 22. napjáig (33 - 11) tart. Ez a számítási módszer azt feltételezi, hogy a peteérés a menstruáció előtti 14. napon következett be mind a legrövidebb, mind pedig a leghosszabb ciklusban, és azt is figyelembe veszi, hogy ebben az időpontban némi eltolódás is előfordulhat előre vagy hátra, valamint figyelembe veszi a petesejt és az ondósejt élettartamát is.

A naptármódszer lélektanilag és élettanilag is kedvezőbb akkor, ha a nőnek rendszeresen 28 napos ciklusai vannak. Ebben az esetben a megtartóztatás időszaka rövidebb és a legtermékenyebb napok becslése is pontosabb. Fiatal nőknél, menopauza előtti korban lévőknél, szülés, spontán vetélés és művi abortusz után a ciklusok gyakran rendszertelenek. Emiatt a naptármódszer önmagában nem alkalmas a fogamzásgátlásra és elavultnak tekinthető. Szerencsés esetben is csak 60-80%-os hatásfokú.

részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

Alap-testhőmérséklet - Fogamzásgátlók nélkül (3.rész)

Az alap-testhőmérséklet-görbe ismeretében az időszakos megtartóztatás hatásfokát növelni lehet. A naptármódszerrel ellentétben, amelyet nagyon befolyásol a ciklus rendszeressége, az alap-testhőmérséklet láthatóan, mérhetően jelzi a peteérést. Ekkor ugyanis az egészséges határokon belül megnő a testhőmérséklet a petesejtnek a petefészekből történő kiszabadulásakor vagy röviddel előtte. Az alaptesthőmérsékletgörbe használatát a 11. fejezetben tárgyaltuk, abból a szemszögből, hogy hogyan alkalmazhatják azok a párok, akik gyermeket akarnak. Ahhoz, hogy az alaphőmérséklet-mérést fel lehessen használni a terhesség elkerülésére, az szükséges, hogy a nőnek olyan ciklusai legyenek, amelyekben jól mérhető hőmérsékletnövekedés van, mert csak ekkor lehet megállapítani a peteérés időpontját. Ha közösülés nem történik a hőmérsékletemelkedést követő három napon, vagyis a peteérést követő úgynevezett posztovulációs időszak eléréséig, amitől kezdve a fogamzás már biológiailag lehetetlen, akkor az alap-testhőmérséklet-mérés gyakorlatilag teljesen megbízható módszere a születésszabályozásnak.

Egy felnőtt, egészséges, petesejtet termelő nőnél a havi alap-testhőmérséklet-változás jellegzetes kétfázisú görbét ír le két menstruáció között. Ha a testhőmérsékletet alapállapotban (legalább három óra alvás után, nyugalomban és bármilyen tevékenység megkezdése előtt) mérik szájban vagy végbélben, a ciklus első napjától kezdve a napi ingadozás 0,1—0,2 °F, egészen a peteérés időpontjáig. Akkor az alaphőmérséklet kis mértékben lecsökken, néha nem is mérhető módon, azután hirtelen felemelkedik, amit hőkiugrásnak neveznek. A legalább 0,4 °F testhőmérséklet-emelkedés, ami legalább három napig tart, azt jelzi, hogy a peteérés megtörtént. Ez után a hőmérsékletkiugrás után egészen a következő menstruáció kezdetéig, vagyis a következő ciklus preovulációs (peteérés előtti) fázisának a kezdetéig nem szükséges védekezni a közösülések alkalmával. Az alaphőmérséklet-módszer igen pontos betartásával nagyon eredményes a fogamzásgátlás.

A gyakorlatban előfordul, hogy nehéz felismerni az alap-testhőmérséklet-kiugrást. A hőmérsékletnövekedés esetleg nem egy nap alatt játszódik le, hanem fokozatosan emelkedik öt-hat napig vagy lépcsőzetesen nő több vízszintes szakasz közbeiktatásával, vagy cikcakkban - kisebb fel-le ugrálásokkal — halad felfelé egy héten át. Betegség, álmatlan éjszaka vagy elektromos melegítőtakaró alatti alvás is megbolygathatja a görbét. Bár ugyanaz a variáció nem feltétlenül jelenik meg minden hónapban, minden nőnek általában megvan a saját jellegzetes, egyéni alaphőmé-séklet-görbéje, ezért meg kell tanulnia a saját görbéjének alakját (12.6. ábra).

Ha egy ciklus alatt elmarad a peteérés, akkor nem lehet hőmérsékletnövekedést észlelni. Ilyen körülmények között az egész hónap során arra várni, hogy mikor kerülhet sor a közösülésre, nem éppen kellemes, de arra nincs mód, hogy ki lehessen biztosan deríteni, hogy a peteérés csupán csak késik, vagy pedig teljesen elmaradt. Moghissi 1976-ban közölt egy tanulmányt 30 egészséges menstruáló nőről, akik feljegyezték saját alaphőmérséklet-görbéjüket, és ugyanakkor sor került ösztrogén, progeszteron és luteinizáló hormonszintjük változásának mérésére. A hormonszintek változása azt jelezte, hogy a 30 nő közül 27-nél volt peteérés, viszont az alaphőmérséklet-görbe emelkedése csak 21 esetben fordult elő a peteérés idején. Nyilvánvaló, hogy az alaphőmérséklet-növekedés elmaradásának nem szükségszerű velejárója a peteérés elmaradása.

Az alap-testhőmérséklet-módszer fő hátránya az, hogy a peteérés időpontja előre nem állapítható meg belőle. Csak azt jelzi, hogy a peteérés mikor következett be. A teljes biztonság kedvéért a közösüléseket a következő menstruációs periódust megelőző 10-12 napra kell korlátozni. Ahhoz, hogy a védekezés nélküli közösülésekre alkalmas napok számát növelni lehessen, az alaptesthőmérséklet-módszeren kívül más módszereket is kell alkalmazni, hogy jobban meg lehessen határozni a biztonságos vagy meddő napokat a peteérés előtt.

részlet Ethel Sloane "A NŐ biológiája" c. könyvéből

A szimptotermális módszer - Fogamzásgátlók nélkül (4.rész)

A szimptotermális módszer a naptármódszer legújabb finomítása. Több eljárás kombinációján alapul. Megfigyeli a peteérés időpontját, beleértve az alaphőmérséklet változását, a méhnyaknyálka minőségének változását, a méhnyak helyzetének és tapintaíának változásait, a méhszáj nyitottságát és a peteérés egyéb tüneteit, mint például a peteéréskor jelentkező fájdalmat, a mellfeszülést és az ödémát, amit a nő maga vesz észre.

Az endocervikális mirigyek által termelt méhnyaknyálka változásokon megy keresztül a menstruációs ciklus folyamán. Kizárólag a nyálka minőségváltozásainak a megfigyelésén alapszik az úgynevezett ovulációs módszer vagy Billings-féle fogamzásgátlási módszer, amelyet az ausztrál John és Evelyn Billings dolgozott ki. A Billings-módszer nem használja a hőmérőt, a hőmérsékletgörbét és a naptárt, de sajnos nem minden nő észlel egyértelmű változásokat a méhnyaknyálkában, illetve egyes ciklusokban észleli, máskor viszont nem.

A méhnyaknyálka-módszert nem nehéz elsajátítani. A nőnek meg kell tanulnia, hogy mikor száraz és mikor vizes a hüvelyváladéka, és meg kell tudni különböztetni a ragadós és nyúlós váladékot a csúszós, jól nedvesítő váladéktól.

Előfordul, hogy a méhnyaknyálka változásait a fehérneműn látható nyomokból is meg lehet állapítani, de megbízható információt csak úgy lehet szerezni, ha a nő megvizsgálja a hüvelynyílásban megjelenő nyálka jellegét, sőt még jobb, ha két ujjával a hüvelyen belül kitapintja. A méhnyak nyálkatermelése a hormonális változásokkal összefüggésben a következőképpen alakul:

Száraz napok, vagyis a kezdeti biztonságos napok, amelyek közvetlenül a menstruáció után vannak. A hüvely belül nedves, de a szeméremtest kimondottan száraz. A nő nem érzi nedvesnek vagy síkosnak a hüvelyt, és nem lesz folt a nadrágon.

Korai preovulációs nyálka. A nyálka opálosfehér vagy sárga színű, sűrű, ragadós, nyúlós. A nő ragadósnak érzi a nyálkát, és határozottan észleli, hogy van nyálka a száraz napokkal ellentétben. Ez a kevésbé termékeny állapotot jelző nyálka napokig változatlan minőségű marad, azután átalakul vizes nyálkává.

Vizes nyálka - vékony, vizes, áttetsző. Az ösztrogénszint magas, a méhnyakváladék mennyisége nő, átlátszó és magas a sótartalma. A peteérés időpontjában a nyálka igen áttetsző, olyan az állaga, mint a tojásfehérjének, és a képződés csúcspontján nyúlékony. Ez azt jelenti, hogy a nyálkát a hüvelykujj és a mutatóujj közé fogva hosszú, átlátszó vékony szállá lehet kinyújtani. Ha ezt az átlátszó nyálkát üveg tárgylemezre kikenik, és hagyják meg-száradni, akkor a mikroszkóp alatt páfrányszerű formát lehet látni a kikristályosodott só miatt. Ezek a jelek igen termékeny időszakot jeleznek — erősen fönnáll a fogamzás lehetősége -, és a peteérés után több napig megmaradnak.

Posztovulációs nyálka — ismét sűrű és ragadós a progeszteron hatására. Ez a viszkózus nyálka közvetlenül a menstruáció előtt ismét átlátszóvá és vizessé válhat, de ez a fázis nem mindig jön létre.

A peteérés közeledte megfigyelhető közvetlenül a méhnyak állapotváltozásaiból is. Közvetlenül a menstruáció után a méhnyak könnyen elérhető, tömött tapintású és majdnem száraz. Amikor a korai preovulációs nyálka képződik, a méhnyak még mindig könnyen elérhető a hüvelyben, és még mindig tömött. Amikor a vizes, termékeny szakaszra jellemező nyálka kezd termelődni, akkor a méhnyak csúszós, puhább tapintású kezd lenni és nehezebben érhető el. A méhszáj megnagyobbodik és elkezd kinyúlni. A nyalkaképződés csúcsnapján, amikor legnagyobb a nyálka nyúlóképesége, a méhnyakat ujjal gyakorlatilag nem lehet elérni, és a méhszáj határozottan nyitva van. A száraz posztovulációs napokban a méhnyak ismét leszáll, könnyen elérhető és a méhszáj zárva van.

A szimptotermális fogamzásgátlási módszer megkívánja az alaphőmérséklet naponkénti feljegyzését, a méhnyaknyálka, a méhszáj és a peteérés szubjektív jeleinek - fájdalomnak, a pecsételő vérzésnek, a medence teltségérzetének és a mell feszülésének - megfigyelését. A fogamzás elkerülése szempontjából a ciklus első öt napja biztonságos, feltéve, hogy a ciklus sohasem rövidebb 26 napnál. Azután nem kerülhet sor közösülésre a száraz napokon napközben mindaddig, amíg a nyálkatermelés elkezdődik, mert az ondó elfedheti azokat a jeleket, amelyeket a nő meg akar figyelni a nap folyamán. Az éjszakai nemi aktus megengedett. Miután a vizes nyálka termelődése megkezdődött, nem történhet sem közösülés, sem genitális érintkezés. Ez a tilalom fennáll mindaddig, amíg három nap el nem telik az alaptesthőmérséklet megemelkedése után, és a méhszáj újra be nem záródik és le nem száll, azonkívül a nyálka mennyisége le nem csökken, és „száraz" nem lesz.

Joggal érezhetik sokan, hogy ennek a módszernek az alkalmazása túlságosan nagy odafigyelést kíván, és túl komplikált ahhoz viszonyítva, hogy az óvszerek ugyanúgy ártalmatlanok, kevesebb pszichológiai problémát okoznak a megtartóztatás miatt, és talán nagyobb hatásfokkal akadályozzák meg a terhességet. Azok a párok viszont, akiknek vallási meggyőződése tiltja az egyéb fogamzásgátlási módszerek alkalmazását, elfogadhatják és sikerrel alkalmazhatják a szimptotermális módszert, különösen akkor, ha a termékeny napokban a közösülés helyett a szexuális vonzalomnak más módon adnak kifejezést. A módszer javára szól, hogy a fogamzásgátlás felelősségét a két partner egyformán osztja meg. Ha egy nő egy kis tapasztalatot szerez saját testének műkö-désével kapcsolatban, akkor a szimptotermális módszer gyakorlása révén új és egészséges módon birtokolhatja saját testét.

Született néhány tanulmány a szimptotermális módszer eredményességének kiértékelésére. Egy felmérés szerint, amelyet 122 házaspár részvételével 1970-1973 között öt országban végeztek, a nők 14%-a esett teherbe a módszer gyakorlásának első két évében (Rice és mtsai, 1977). Ez alacsonyabb terhességi arányt jelez, mint egy másik vizsgálatban, amelyben 84, a módszert jól ismerő nő vett részt. Két és fél év elteltével 22-nél jött létre nem kívánt terhesség (Marshall, 1976). Jelenleg az Amerikai Alapítvány Az Emberi Életért folytat felmérést az Egyesült Allamokban a módszer eredményességének megállapítására, és a WHO támogatásával klinikai vizsgálatok folynak hat országban a módszerrel kapcsolatban.

részlet Ethel Sloane "A NÕ biológiája" c. könyvébõl